17/04/2025
"Egyszer egy fiatal bika bejött az edzőtermembe, amikor tanítottam, és az utcai cipőjével rálépett a tatamira. Nagyon negatívnak látszott. Jóformán követelőzve, hangosan így szólt: "Szeretném, ha megmutatná nekem a leghatékonyabb technikáját!" El volt telve magával, én pedig azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is kellene ezen a szegény eltévedt, erős fizikumú srácon segíteni. "Örömmel megmutatom, Uram, de csak abban az esetben, ha megígéri nekem, hogy ezt a technikát minden nap alkalmazni fogja!" Tudtam, hogy ebben a pillanatban mindent megígérne nekem, csakhogy lássa a technikát. Vett egy nagy lélegzetet, és elég hangosan adta meg a választ: "Na ja, hogy megígérem!" "Kérem, feküdjön le ide elém az oldalára, és készüljön fel a leckére!" Ledobta magát elém, és látszott rajta, hogy készen van a harcra, a keze ökölbe szorítva, remegett a félelemtől, és azt várta, hogy most vagy megütöm, vagy megrúgom. Néztem, amint szenved előttem. "Biztos, hogy meg akarod látni?" - kérdeztem a bikától, aki készen állt, hogyha kell, végez velem. "Biztos!" Erre lenyújtottam a kezemet, és mutattam neki, hogy fogja meg. Lassan felemeltem. Rettentően meglepődött, mivel mindenre számított, csak erre nem. "Fiam, a leghatásosabb technika az, amivel felemelsz egy másik embert. És most, amint megígérted nekem, menj, és emelj fel mindennap valakit!" Csak állt, könnycsepp szökött a szemébe, majd összeszedte magát, rátette kezeit a vállamra, belenézett a szemembe, és így szólt: "Köszönöm a leckét! Betartom az ígéretemet!" Ez a harcászat. Amikor valakit felemelünk, és nem az, amikor valakit leütünk. Ahhoz nem kell tanulni semmit, ahhoz nem kell tudás! Akik hozzám betérnek, ezt azonnal megtanulják. " /Dr. Harnos Imre - 21 Szamuráj/
