18/02/2026
100 ÉV DÉL-NÉMET BAJNOK –
AZ FC BAYERN ELSŐ NAGY CÍME –
VIII. RÉSZ: 2. FORDULÓ – HANAU 93 – FC BAYERN
A dél-német bajnoki végkör egy héttel korábbi, Karlsruher FV elleni 8:0-s parádés rajt után 1926. február 14-én – éppen ma 100 éve – következett az első idegenbeli mérkőzés.
A hanaui futballpályán az utolsó pillanatig dolgoztak, hogy minél több néző jelen lehessen, ahogy a Kicker akkoriban beszámolt róla:
„A ‘Schöne Aussicht’ helyszíne egyetlen éjszaka alatt megváltozott. Előre látható volt, hogy a kis pálya korábbi állapotában nem tudta volna befogadni az összes lelkes érdeklődőt. A hanaui ‘manók’ egy éjszaka alatt mindent megt***ek, ami ehhez a látványossághoz szükséges volt. Az északi oldalon egy 700 négyzetméteres, emelkedő állótribün épült, amely több mint 3000 embernek biztosított helyet, új ülőhelyeket alakítottak ki – röviden: Hanau ebben a tekintetben ragyogóan kiállta a próbát. A 93-as klub mindent bevetett, hogy mindenkit elégedetté tegyen. A pálya kiváló állapotban volt. Valóságos lelkesedés uralkodott, amikor a két csapat 7000 ember élénk üdvözlése közepette pályára lépett.
Az időjárás is segített: odakint enyhe, tavaszias szellő fújt, amilyen szebb nem is lehetett volna. Hanau-ban ez mindig így van — ha nagy nap van, a krónikásnak felesleges az időjárást leírnia. A ragyogó napsütés derült égből magától értetődő. A bajor zászló lágyan lengett a hanaui mellett, az első üdvözletet nyújtva a vendégnek.”
A tudósító személyes benyomásai a meccsnapról szintén fennmaradtak:
„Meglepett, hogy a déli órákban Hanau utcái alig voltak forgalmasak, de amikor a távolból megpillantottam a pályát, lenyűgöző látvány tárult elém. Sűrű tömegben álltak az emberek, benépesítve az újonnan épített állótribünöket. A tömeg a szó legszorosabb értelmében mutatta meg, mit jelent a futball: mindenki lázasan várta a mérkőzést.”
Mint az előző találkozónál is, most is külön érdekesség volt, hogy a mérkőzést mozgóképen is rögzítették:
„Egy müncheni filmvállalat gondoskodott arról, hogy azok is láthassák ezt a küzdelmet, akik nem lehettek jelen.”
Aztán elkezdődött a játék…
„A 12. percben Ziegler passzolt a szabadon helyezkedő Hofmannhoz, aki az azonos nevű hanaui futó mellett elsprintelt, pontosan középre adott, ahol a teljesen üresen álló Dietl megszerezte az első gólt. További tíz perc elteltével Kienzler rohanta le a nem támadó Rothardot, és öt méterről akkora erővel lőtte a földre vetődő Steinebach kezébe a labdát, hogy az a kezei közül a hálóba pattant. Steinebach bizonyára kellemetlenül érezte a lövés erejét. 2:0. Röviddel ezután ismét Dietl villant: a hanaui középfutó, Krieger nem avatkozott közbe, ő pedig egy finom csellel, bal lábbal magas ugrást színlelve, erőteljes mozdulattal a hiába vetődő kapus mellett a hálóba csavarta a labdát. A három gól ellenére München olyan rafinált játékkal futballozott, amely csak megerősít***e a Karlsruhe elleni sikert. A negyedik találatért a hanaui jobb oldali futó tehető felelőssé, aki hagyta volna kifutni a labdát. A rástartoló Hofmann azonban még elérte, és váratlanul a kapuba lőtt, ahol Schlett csak kézzel tudott menteni. A tizenegyest Kienzler értékesít***e, ezzel 4:0 lett az állás a szünetig.”
Aligha alakulhatott volna egyértelműbben — 4:0 a Bayern München javára, Kurt Landauer elnök szeme láttára! A második félidőben a hazai hanaui csapat eleinte felgyorsította a tempót:
„A szünet után az addig valóban tehetetlen Hanau általános támadásba lendült, és harminc percen át veszélyessé tudta tenni játékát. Öt perc elteltével Pöttinger jutott szóhoz. Egy Hofmann által kiharcolt szöglet a hanaui kapu elé érkezett, Schnorr nem tudott felszabadítani, és máris ötödször zörgött a háló. Úgy tűnt, München ezzel megelégszik. Hanaus szépítő gólja Karl remek teljesítménye volt. A belső csatársor rövid passzjátéka után Karl lőtt, és erőteljes lövése Bernstein fölött a hálóba vágódott.”
„Szép, nagyon szép mérkőzés volt. A teljesítmények kiválóak voltak. Nem kell megijedni az eredménytől. Az első félidőben akaratlanul is a karlsruhei ismétlésre gondolt az ember. Ez végül is lényegtelen, hiszen a Bayern aligha talál legyőzőre. Az esemény igazi lényege a bajor csatárok fenomenális lapos összjátéka volt. A Bayern rendszert és szellemet mutatott, míg a Hanau legfeljebb ennek csíráit. Az első félidőben osztálykülönbség mutatkozott, a második félidő azonban jelentősen javult a hanaui csapat javára. A Bayern láthatóan egy meghatározott rendszer szerint játszott, és azt valóban tökéletesen uralta. Lapos passzaik élvezetet jelent***ek, különösen feltűnő gyorsaságuk teljesen meglepte az ellenfelet. Míg a Bayern játékosairól elmondható, hogy mindenki erejéhez mérten teljesít***e kötelességét, a hanauiakról megállapítható, hogy ritkán követték az ellenfelet, miután kijátszották őket. Különösen feltűnő volt a futósor gyenge teljesítménye, főleg az első félidőben: mindig védekezően játszottak, anélkül, hogy akár csak kísérletet t***ek volna a támadások támogatására; így a vendégek újra és újra támadásban maradtak. A csatársor sok önfeláldozást mutatott, és a szünet után komolyan törekedett a sikerre; ebben az időszakban az állandó szélsőjáték folyamatos előretörést eredményezett az ötös támadósor számára. Sok balszerencse és Bernstein biztos védése akadályozta meg a további gólokat, nem csak ezt az egy szép találatot. A futósorban rejlett Hanau veszte. Bayern München a dél-német bajnokság favoritja marad.”
A Kicker a beszámoló után valósággal áradozott a Bayern csapatáról:
„Kár, hogy nem láthatták azt az öt ördögfickót, akik a hanaui gyepen futkároztak és a szakértőket elbűvölték. Trükkökkel és művészi futballmutatványokkal kápráztatták el a közönséget, a labdával úgy bántak, mint a bűvész a Schumann-varietében az órákkal, mintha apró szemcsék lettek volna. Nem csoda, hogy öt gólt húztak elő a semmiből.
És a futók. Precízen, biztosan, gyorsan dolgoztak. Remekül fedeztek, kiválóan szolgálták ki a csatárokat, ahogyan azok egymást is. A taktikához is ért***ek. Gyorsan és gyakran váltották az oldalakat, és széthúzták az ellenfél védőfalát. Tudták, mit akarnak.
És a védők. A fekete hajú Kutterer. Milyen határozottan avatkozott közbe! Milyen biztosan szerezte meg a legnehezebb labdákat, és hogyan járt túl ellenfelei eszén. Mellette a nyugodt Schmid I., egy valóságos szikla, amelyen a hanaui támadások sziszegve törtek szét. Nála minden nyugodtan, elegánsan zajlott. Egy kis lábmozdulat, egy elegáns testfordítás — mindig higgadt, biztos, szuverén. A két játékos talán a legjobb német védőpárost alkothatná. És Bernstein is megmutatta régi klasszisát.
Ez a Bayern-csapat játékával hitelessé t***e a Karlsruhe elleni 8:0-s győzelmet. Egy egységként játszottak. Egyszerre voltak eredményesek és művésziek; a siker számított számukra, de nem kizárólag a siker volt a céljuk — ahogy az művészeknél lenni szokott. Gyönyörű eszközökkel jutottak el a sikerhez. Újszerű, látványos megoldásokkal. Végre egy szépen játszó, kombináló csapat, amely képes sikereket elérni.
A hanauiaknak a második hegedű szerepe jutott. Becsülettel és komolyan küzdöttek, a második félidőben különösen komolyan. De a Bayern ragyogó, elbűvölő játékának fényében erőfeszítésük és tudásuk elhalványult. Talán játékukkal a környék bármely más csapatát legyőzték volna. Itt azonban valódi mesterekkel kerültek szembe. A legyőzöttet mindig tisztelet illeti
— tisztelet a hanauiaknak is, mert becsülettel helytálltak. Tehetnek ők arról, hogy nem érték el a Bayern tudásszintjét? Nem, egyáltalán nem; ezért Hanau-ban nincs ok a kétségbeesésre.
A hanaui kombináció a bajorok kombinációján bukott el. A hanaui technika elhalványult a Bayern technikájával szemben.”
Danke: Kurt Landauer Stiftung e.V.
