13/09/2026
Egy nap a Papukban – ahol a természet, a történelem és a közösség találkozik.
Szombaton reggel 6 órakor 21 fővel indultunk útnak, hogy ezúttal Horvátország egyik legszebb középhegységébe, a Papukba látogassunk el.
A Papuk nem egyszerűen egy szép hegység. A terület rendkívül gazdag geológiai, természeti és kulturális értékekben, ezért 1999 óta természetvédelmi terület, 2007-ben pedig Horvátország első UNESCO geoparkja lett. A hegység kőzetei között több százmillió éves képződményeket is találunk, így szinte minden lépésünk egy-egy darabja a Föld nagyon régi történetének.
Jankovac – ahol a természet és az ember története összefonódik
Túránk egyik legszebb és legérdekesebb része Jankovac volt. A festői völgyet erdők ölelik körbe, két tó, patakok és a híres Skakavac-vízesés teszi különlegessé.
A vízesés mai formájának kialakításában fontos szerepe volt Josip Jankovićnak, aki a 19. században alakította át a völgyet. Vadászkastélyt építtetett, tavakat alakított ki, és a Jankovački-patak vizét egy sziklafal fölé vezette, így alakult ki a ma is lenyűgöző Skakavac-vízesés.
Jankovac azonban nemcsak a vízesésről és a gyönyörű erdőről mesél. A völgy története szorosan összekapcsolódik a papuki üveggyártással is.
A 18–19. század fordulóján ezen a vidéken üveghuta működött, amelyet „Staklana na Skakavcu” néven említenek. Az üveggyártáshoz szükséges egyik fontos alapanyag a fa elégetéséből nyert hamuzsír volt, ezért a környék gazdag bükkösei különösen fontosak voltak az üveghuta számára. A Jankovac környéki erdőkben egykor üvegművesek és családjaik éltek, ennek emlékét pedig ma is őrzi a Staklarsko groblje, vagyis az üvegesek temetője.
A völgy fölött található Josip Janković gróf sírhelye is. A különleges, sziklába vájt barlangot maga Janković alakíttatta ki végső nyughelyéül. A sírhelyet az idők során megrongálták, de a Papuk Természetvédelmi Park munkájának köszönhetően később helyreállították, így ma ismét látogatható történelmi emlékhely.
Jankovac tehát egy olyan hely, ahol a természet szépsége mellett szinte minden ösvénynek története van: az egykori üveghutáké, az itt élő embereké, Janković grófé és természetesen magának a Papuknak a története.
15 kilométer, 780 méter szintemelkedés
A jankovaci látogatás után természetesen nem pihenni indultunk, hanem tovább a hegyek közé! 😄
Túránk során mintegy 15 kilométert tettünk meg, összesen körülbelül 780 méter szintemelkedéssel.
Érintettük az Ivačka glava térségét és csúcsát, majd a Nevoljaš kilátópontja felé folytattuk utunkat.
A Papuk változatos erdei útjai, a meredek emelkedők megmászása és az azokról való leereszkedések igazi túraélményt adtak mindannyiunknak. A túra vége felé aztán már egyre gyakrabban érkezett a kérdés:
– Ugye, már nem lesz ilyen emelkedő?
A válasz pedig természetesen:
– Ez volt az utolsó… de tévedhetek! 😄
Különleges élmény volt számunkra, hogy túránk során több helyen is 700 méter fölötti magasságban járhattunk. Nekünk, mecseki túrázóknak ez azért is érdekes érzés, hiszen a mi szeretett Zengőnk 682 méter magas. Így ezen a napon nemcsak a hegyeket másztuk, hanem egy kicsit a Zengő fölé is kerültünk. 🥾⛰️
Útközben azonban nemcsak a természet szépségeivel találkoztunk.
Megtekintettünk egy II. világháborús partizántemetőt, majd elhaladtunk az 1991-es papuki harcok áldozatainak emlékhelye mellett is. Egy rövid pihenő erejéig megálltunk, és csendben szembesültünk azzal, hogy ez a ma békésnek és nyugodtnak tűnő, gyönyörű középhegység nem mindig volt ilyen.
A természet ugyanaz maradt, az erdők ugyanúgy álltak és a hegyek ugyanúgy magasodtak fölénk – de néhány évtizeddel ezelőtt emberek itt életüket vesztették.
Ezek az emlékhelyek mindig emlékeztetnek bennünket arra, mennyire fontos a béke.
És ami egy jó túranapból sem maradhat ki… 🍽️💃
A túra végén természetesen mi is elfáradtunk – de azért még nem annyira, hogy egy közös vacsorát kihagyjunk!
Harkányban, a Szigeti Csárdában álltunk meg, ahol egy tartalmas és jól megérdemelt vacsorával zártuk a napot.
És itt jött a bizonyíték arra, hogy a 15 kilométer és a 780 méter szintemelkedés azért nem tudott mindenkit teljesen kifárasztani…
A társaság néhány tagja a vacsora után még táncra is perdült! 💃🕺
Úgy látszik, maradt még energia bőven – ami pedig egy dolgot jelenthet:
Mi még biztosan nem fáradtunk el, és a Papukba vissza fogunk térni!
Máskor, más útvonalon, más csúcsokat és újabb történeteket felfedezve.
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott ezen a különleges napon!
