27/07/2026
💃 Tánckihívás. Mozgáskihívás. 21. nap. Ma nem a testem táncol (már táncolt amúgy, de most nem ezt a részét mutatom a napomnak).
Hanem amikor a lelkemet és a gondolataimat táncoltatom fel a mélyből, miközben lassan, türelmesen készítem a házi sárgabaracklekvárt.🍑
22 kiló sárgabarack. Nem kevés kavargatás… közben bőven van idő lelassulni, gondolkodni, érezni, jelen lenni.
Nincs dzsemfix. Nincs gyorsító trükk. Én így szeretem: hagyományosan. Sárgabarack, cukor, idő, türelem… és kitartás.
Ahogy kavargatom a lekvárt, már látom is magam előtt ahogy felbontjuk az elsőt majd később egy jó kis (túrós) lekváros palacsintához, egy frissen sült finom fánkhoz, vagy hozzáadom a natúrjoghurthoz és gyümölcsjoghurtot varázsolok belőle, vagy azt a pillanatot is elképzelem, amikor ajándékba adok egy üveggel.
Illetve most még annak is örülök, hogy ma még a szezon végén elcsíptem pár láda gyümölcsöt. Örülök, hogy van időm rá elkészíteni ahogy szeretem, nem kapkodva, egyedül, kicsit elmerengve sok más mindenen is, ami kívül-belül foglalkoztat.
Nem is maga a lekvár a legfontosabb.
Hanem mindaz, ami közben megszületik bennünk a tevékenység alatt.
A rendberakott gondolatok. A tisztább érzések. A szeretet. Az odafigyelés. A ráhangolódás. Az élmény, amit később újra felidézünk.
Valahogy a tánc, a mozgás is ilyen.
Nem attól válik igazán értékessé, hogy minden lépése, mozdulata tökéletes. Hanem attól, hogy mennyire vagyunk jelen benne, hogyan haladunk, fejlődünk. Mit élünk át közben. Mit adunk át belőle önmagunknak vagy másoknak.
Ez az, amit az „Éld táncolva, mozgásban az életed!” számomra valójában jelent.
Nem csupán mozdulatokat.
Hanem egy olyan életet, amelyben a testünk, a lelkünk és a gondolataink együtt táncolnak.
✨ Akár (lekvárt) főzünk, akár táncolunk, az igazi esszenciát mindig az adja, amit közben önmagunkból is beleteszünk. 🍑💃
Szeretettel:
Böbe 💚
