26/01/2026
A bátorságról - Január
Nemrégiben két tréning nap között egy szálloda wellness részlegében pihentem ki a napot és töltődtem fel a másnapra. Tanúja voltam egy jelenetnek, ami sok gondolatot elindított bennem.
👧 Egy kb. 4–5 éves kislány odament az úszómesterhez, és teljes természetességgel megkérdezte, hogy a kiírt csúszdaverseny meg lesz-e tartva. A válasz az volt, hogy akkor, ha lesz legalább 5 jelentkező.
A kislányt a szülei a medencéből figyelték, nem szóltak közbe, csak hagyták, hogy intézze.
📄 Valószínűleg a szülei tanácsára, a kislány fogta a papírt, amin a verseny volt, és elkezdett körbemenni a medencetérben. Mutogatta, „toborzott” további indulókat a versenyre.
😊 Az első gondolatom az volt, hogy milyen cuki.
🙃 Aztán jöttek az elutasító fejfordítások, mert hát sok volt a nyugdíjas a medencetérben, és valljuk be, nem ők a csúszdaverseny legnyitottabb célcsoportja. 😄
🔄 És ekkor valami megváltozott bennem.
Azt éreztem: „ez már ciki”, „szegény gyerek”.
💡 Majd egy pillanattal később rájöttem: ezek a gondolatok nem róla szólnak. Hanem rólam.
💪 Ő bátor volt. És kitartó. Volt egy célja, és tett érte.
Nem érdekelte, ki mit gondol, nem vette magára az elutasítást, nem kezdett el magyarázkodni. Nem tört le. Csak ment tovább.
🤔 És közben azon kaptam magam, hogy felnőttként én hányszor nem csinálok meg dolgokat pont azért, mert „ciki lehet”, „mit szólnak majd”, „mi van, ha nemet mondanak”.
🧠 A szégyen nem velünk született. Valahol útközben tanultuk meg.
Hányszor van, hogy:
- nem merünk állást váltani, pedig már rég kiégtünk
- képtelen vagyunk nemet mondani egy irreális határidőre vagy feladatra
- szeretnénk határokat húzni a magánéletünkben, de nem merünk
- nem merjük őszintén kifejezni az igényeinket
és még sorolhatnám…
És itt jön az a rész, ahol a „legyetek bátorak” tanács sajnos nem segít.
Mert a bátorság nem parancsszóra működik. Nem attól leszünk bátrak, hogy kapunk egy jó „tanácsot”, hanem attól, hogy elkezdünk foglalkozni a félelmeinkkel. A valósakkal és a véltekkel is.
Számomra erről is szól a coaching. Nem arról, hogy átlökünk valakit a komfortzónáján, hanem arról, hogy megértjük, mi tartja ott. És onnan már sokkal könnyebb lépni.
Nekem mennem kellett. Nem tudom, lett-e csúszdaverseny.
De azt igen, hogy ő ma tanított nekem valamit.
💬 Ha ez a téma most közel került hozzád, és nem szeretnél egyedül maradni vele, akkor van helye a beszélgetésnek.
