Rólunk:
Amennyire durva, annyira népszerű is az MMA. Kemény ütések, fájdalomtűrés és valódi, vérre menő küzdelmek jellemzik a Kevert Harcművészetek mérkőzéseit. Nincs rászámolás, kiütésig vagy feladásig harcolnak a felek. Kókai „Koko” Gáborral, a Győri Koko Gym MMA edzőjével beszélgettünk. Edzőket bemutató sorozatunkban beszélgettem már többek között dzsúdó és kick boksz edzővel is. A Kevert Harc
művészetek bemutatásához érve azonban felmerült bennem a kérdés: Vannak ma Magyarországon kimondottan MMA edzők? A gyakorlatban vannak, míg papíron nincsenek. Jelenleg MMA szakedzői minősítéssel rendelkező szakemberek nincsenek Magyarországon. Nemrég alakult meg a Magyar MMA Szövetség, amelynek keretei között valósul majd meg az edzőképzés, folyamatban van ennek a kialakítása, de még várat magára. Egyelőre úgy néz ki a dolog nálunk, hogy akik korábban valamilyen küzdősportban tevékenykedtek és rendelkeznek szakedzői képesítéssel, azok lehetnek MMA edzők. Mennyire népszerű és elterjedt a ketrecharc hazánkban? A Kevert Harcművészetek már nagyon régóta jelen vannak Magyarországon és nagy népszerűségnek is örvendenek. Az utcai harcokból indult ki, majd következtek a kisebb viadalok. Amerikában 2005-2006-ban lendült fel igazán, ezután lettek nálunk is egyre felkapottabbak a kiskesztyűs küzdelmek. Említetted, hogy ökölvívással kezdted. Miért váltottál, hogy kerültél ennek a sportnak a közelébe?
Ökölvívással kezdtem, 1996-ban kerültem a Győri Dózsa Ökölvívó Szakosztályához, ahol majdnem öt évet bokszoltam amatőr szinten kisebb-nagyobb sikerekkel. Pár év után aztán elmentem egy másik sportágba, erőemberkedtem, amelyben szintén pár évet eltöltöttem. Ez idő alatt sikerült olyan eredményeket is elérnem, amelyekre a mai napig nagyon büszke vagyok: amatőr magyar bajnokságot nyertem többször is, profi osztályba is átkerültem, ahol szintén sikerült szép helyezéseket szereznem a nagy súlyok mezőnyében, sőt csináltam világcsúcsot is! Ezt a sportágat is nagyon megszerettem, innen tértem vissza a küzdősportok világába 2004-ben. Visszahúzott a szívem! Igazából mindig is ezzel akartam foglalkozni. Igazán sosem szakadtam nagyon el tőle, hiszen az erőemberkedés ideje alatt elvégeztem a boksz oktatói tanfolyamot és tanítgattam is. Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és ennek érdekében igyekeztem mindent megtenni. Az ökölvívásból kifolyólag jöttek az utcai harcok, amelyben az ember szeretné kipróbálni magát, megnézni mire is képes. Innen indultam aztán el a vegyes harcművészetek felé, megismerkedtem az álló – és földharccal, összekombináltam az ütéseket-rúgásokat, így alakult ki az MMA az én életemben. Miért nem az ökölvívást folytattad? Az ökölvívást én nagyon szeretem a mai napig, gyermekkori álmom volt, hogy bokszolhassak, de aztán az MMA sokkal inkább testhezálló volt nekem. A testi adottságaim miatt ebbe az irányba mentem el, itt tudtam érvényesíteni a testi erőmet. Nagyon sokat jelent, ha az embernek jó fizikuma van, ha az erejét meg tudja mutatni és tudja használni. Ha ehhez párosul technika, képzi magát, akkor nagyon eredményes tud lenni. Ez az, amit nagyon szeretek benne. Kevert Harcművészetekről beszélve, mennyire fontos a sikerességhez az, hogy egy harcos minden sportágban képzett legyen. Nem elég, ha valaki egyből nagyon jó?
Én azt mondom, hogy az MMA egy olyan sportág, ahol minden küzdősportból meg kell szerezni a jártasságot, mindegyikből el kell sajátítani az alapokat, hogy sikeres lehessen. Tudni kell az ökölvívásból az ütések összes formáját, a thai bokszból az ütések-rúgások kombinációját használni. Mivel vannak benne földharcok, különböző feszítések és fojtások, így a dzsúdóból az esések megtanulására, a birkózásból a fogások elsajátítására van szüksége egy MMA harcosnak. A Ju Jitsuból is nagyon sok hasznos fogást, feszítést meg lehet tanulni. A Kevert Harcművészetek küzdelmeiben mindenből egy kicsit tudni kell alkalmazni. Ezért is kell magunkat folyamatosan képezni! Hogyan tudjátok magatokat fejleszteni? A tanítványaimmal folyamatosan járunk ökölvívásra, illetve profi birkózó edző, Kiss László is foglalkozik velünk. Rendszeresen szerepel vendégoktató is az edzéseken, például meg szoktam kérni Gergőt vagy Jánost (a Yakuza dzsúdó oktatói – szerk.), hogy jöjjön be hozzánk és mutasson be nekünk speciálisan dzsúdó technikákat, mert ez nekünk nagyon hasznos lehet. Elmondható, hogy az MMA versenyzői általában valamelyik másik küzdősportból érkeznek? Van olyan, aki „előképzettség” nélkül kezd bele? Nagyon sok srác van nálam, aki abszolút nulla küzdősport múlttal jött ide, de a többség azért olyan, aki valamilyen sportágat már csinált (thai bokszolt, cselgáncsozott, birkózott) valamennyi ideig. Általában ezeknél a sportolóknál is „csak” jártasság szintjéről beszélhetünk, kevés olyan srácot, lányt kapok, aki valamelyik sportágban profi múlttal rendelkezik. Kívülről iszonyatosan durvának tűnik a harc. Belülről is az, vagy megtévesztő a vér? Nem csak annak tűnik, ez egy nagyon kemény küzdelem. Ez egy nagyon sok fájdalommal járó sport. Letérdelnek, lekönyökölnek, feszítést csinálnak és a kis kesztyűvel óriási ütéseket visznek be. Mindenki maga tapasztalja ki, hogy mennyit bír és mi az a fájdalom, amit még elbír viselni és mi az, amit már nem. Végletekig mennek a mérkőzések? Mondhatni igen, itt feladásig vagy KO-ig harcolnak. A küzdelemnek véget vethet a sportoló lekopogással, ha olyan fojtásban, lefeszítésben van, amiből nem tud kibújni, vagy egy ütést kapott, ami miatt harcképtelenné válik. Beszüntetheti a meccset az edző vagy a bíró is, ha úgy érzi, hogy a sportoló testi épsége került veszélybe. Van feladás, van technikai KO sérülésből adódóan, de kiszámolás nincs! Az MMA-ban kétfajta szabályrendszer szerint lehet harcolni, profi és amatőr mérkőzéseket rendeznek, a kettő között milyen különbségek vannak? A profiban szinten minden meg van engedve, kivéve az ágyékra, a szemre és a gerinc vonalára való támadást, az mindegyik szabályrendszerben tilos. Az amatőröket sokkal jobban védik, mint a profikat, de a többi sportághoz képest már amatőr szinten is sok mindent megengednek. Hogy egy példát is mondjak, a profiban meg van engedve a könyék használata fejre (ha könyökkel tisztán eltalálnak valakit a fején, ott azért komoly sérülések is előfordulhatnak), míg amatőrben ezt nem engedik. Többek között eltérő a kesztyűk mérete, illetve a rögzített helyzetből elvégzett rúgások tilosak az amatőr küzdelemben. Magyarországon még nem teljesen tiszta a szabályrendszer, nincs élesen elválasztva a kettő, a különböző szervezeteknél eltérő módon, keverve használják versenyeiken az amatőr és a profi szabályokat. Mennyire lehet egy kemény, vérre menő küzdelmet edzésem szimulálni? Mennyire vannak kemény küzdelmek a gyakorlás során? Amikor mérkőzésekre készülünk, akkor többet bunyózunk és egyre élesebb helyzeteket alakítunk ki, élesebb szituációkat gyakorlunk. Nagyobb intenzitással készülnek a fiúk, de mindig elsődleges szempont, hogy vigyázzunk egymás testi épségére! Azonban el kell egy olyan szintet érnünk az edzéseken is, hogy már-már majdnem olyan minden, mint élesben. Szabályokat alkotunk, csak imitáljuk az ütéseket, de nem visszük be! Fontos, hogy érjük el azt a szintet, hogy ki tudjuk vitelezni az ütést, csak nem visszük be! A nálad edzők közül van olyan, akikkel mérkőzésekre, éles küzdelmekre is készülsz? A többség hobbista, közel 70%, de ők is nagyon szorgalmasan járnak és ügyes srácok is vannak köztük, de ők eldöntötték, hogy őket a versenyzés nem érdekli, nem akarják magukat közönség előtt megmérettetni, viszont edzésre járnak, ahányszor csak tudnak. A maradék 30%-kal amatőr szabályrendszerben versenyzünk, voltunk egy-két sráccal már profi küzdelmen is, kipróbáltuk magunkat abban is
Szoktál még te is küzdeni?
Én ki sem tudtam sajnos magam próbálni, mert mire mérkőzésre került volna a sor, mindig közbeszólt valamilyen sérülés. A térdemet kétszer műtötték, át kellett értékelném, hogy mit is szeretnék… megőrizni a testem jelenlegi épségét vagy harcolni. Az edzőség mellett döntöttem, így benne vagyok a sportágban, edzhetek, ha mérkőzést nem is vívhatok, de mégis a sport közelébe lehetek és segíthetek másoknak. Én edzettem nagyon komoly versenyzőkkel, világbajnokokkal és többszörös magyar bajnokokkal is, akiknek nagyon nagy tisztelőjük vagyok. Ők mind bíztattak, azt mondták, hogy nagyon sajnálják, hogy nem tudok küzdeni, mert ott lenne a helyem a mezőnyben, megállnám a helyem. Mindig képzem magam. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd harcolok, meglátjuk, hogy a testem engedi-e ezt majd. Van olyan, hogy valaki nem alkalmas MMA-ra, akinek azt mondod, inkább válasszon egy másik sportágat? Edzőként senkinek nem mondhatom azt, hogy ez nem neked való! Én mindenkinek megadom a lehetőséget, aki jön, és ki szeretné próbálni. Igyekszem a legjobb tudásom szerint nekik segíteni. Nyilván minden embernek meg vannak a határai, aminél tovább nem képes menni. Őszintén elmondom a tanítványaimnak, hogy miben kell még fejlődniük, mit kell még gyakorolniuk, mert hiú ábrándokat senkiben sem akarok táplálni. Nekem nagyon jó visszajelzés edzőként, ha tudom, hogy lejött valaki nulla küzdősport múlttal, én pedig egy idő után elértem vele egy olyan szintet, hogy öröm nézni, amit csinál, és maga is érzi, hogy erősödött. Egy edzőnek az is nagy öröm, hogy taníthat valakinek valamit, amit nem tudott korábban. A Győri KOKO GYM MMA harcosait legközelebb március 30-án a KOKO GYM Gálán láthatjátok küzdeni a Pápai Sportcsarnokban. A sportág szerelmeseinek érdemes kilátogatni, mert 18 mérkőzést rendeznek K1 és MMA szabályrendszerben.
