30/04/2026
ULTRABALATON 2026. 04. 26.
209 km | 22 óra 4 perc | 6:20/km | 116bpm | 23. hely/396 induló
Amikor minden összeáll, beérik a felkészülés, a beletett munka, jó a taktika... és csak le kell aratni a gyümölcsöket! Persze nem csüngenek annyira alacsonyan azok a gyümölcsök egy 209 km-es futásnál, de most valahogy mégse kellett nagyon nyújtózkodni. Ez a teljesítmény - és nem feltétlenül maga az eredmény - azért engem is meglepett. Persze az is említésre méltó, hogy 2 év alatt csaknem 5 órát javítottam, és több, nálam sokkal komolyabb ultrafutókat előztem meg. Felfoghatatlan.
2 éve indultam az először egyéniben az UB-n, akkor a célban megkönnyeztem a teljesítést, valószínűleg azért, mert a sok óra iszonyatos szenvedés ellenére kibírtam, és teljesít***em. Ezúttal nem voltak nehézségek, azt kellett számolni, hogy az előre kalkulált 24 órához képest mennyivel előbb fogok beérni. Így hát meglepettség és kirobbanó elégedettség, amit a célban éreztem. Nem volt katarzis, de van büszkeség. Ez ritka, mert mindig van kifogásolni valóm, általában kiemelem, hogy mi maradt egy adott versenyben. Ez most elképesztően jól sikerült, élveztem, ujjongok az örömtől. Ez egy csodás érzés, ami kétszeresen visszaadja a felkészülésbe beletett ráfordítást, lemondást, és megerősíti bennem, hogy a FUTÁSmilyen FANTASZTIKUS dolog.
A 2024-es UB-ra is tisztességgel felkészültem, 27 órán belül körbe is értem, de az egy szenvedős, kínkeserves, meglehetősen negatív élmény volt. Akkor és utána sokáig úgy gondoltam, nem indulok többet ilyen hosszú versenyen. Bár persze meg tudom csinálni, de sem a felkészüléshez, sem a verseny alatti szenvedéshez nem volt kedvem.
Azt követő 1,5 évben szerencsére nem maradt el a futás, de "csak" élvezetből, kedvből csináltam. Voltak versenyek, de azokkal célom nem volt, azokra kifejezetten nem készültem. Aztán amikor tavaly nyáron és ősszel ilyen háttérrel is jöttek a jó eredmények, elindultak a gondolatok bennem. Egyrészt adott volt egy stabil, jó forma, egy erős alap, másrészt volt kedvem futni. Nem kellett kényszerből, egy cél miatt edzeni, nem volt semmilyen kiégés tünetem. Azt hiszem ez volt nekem a kulcs. Az nem volt kérdés ugyanis, hogy ha újra beleállok egy egyéni UB-ba, akkor az egy tisztességes 5 hónapos alapozást jelent. Télen. Októbertől februárig. 2000 km futás. Ez nagyon sok idő, rengeteg edzés egyedül, sötétben, rossz időben. Az alapozás végére már így is alig volt kedvem futni, de ha úgy kezdem el a felkészülést, hogy sem testileg, sem fejben nem akarom, annak nincs értelme.
Ez az elmúlt 7 hónap legfontosabb tanulsága!
A felkészülésemet ezúttal külső segítség nélkül, magamnak raktam össze az eddig összegyűlt tapasztalatokból. 1-2 érdekes gondolat, elv, ami úgy tűnik bevált:
A heti/havi össz. km fontosabb, nem az, hogy egyben legyen nagy futás. -> A leghosszabb futás 53 km volt a felkészülés alatt, január végén futottam először 40+-t. Leginkább a work-life-sport balance fenntartása miatt határoztam így, de azért is bátorkodtam hosszabbak nélkül készülni, mert a 2 évvel ezelőtti UB után volt 4 db 100+-os verseny. Az beépül, az izom pedig emlékezik. Illetve a 2024-es UB 211 km-én szerzett tapasztalattal is érettebb futóként készültem.
Pihenőidő/regenerációs ciklusok megtörése. Rendszeresen mentem futni egymás utáni napokon, minél kevesebb pihenőidő után, 4-5 napon keresztül. Ennek a koronázása volt az alapozás végén a BSZM 4 nap 196 km.
Versenyek. Nem hiszem, hogy bárkit meglepne, de tény, hogy sokkal könnyebb versenyeken készülni, én 3 futóversenyre tudtam elmenni. Itt van társaság, hangulat, motiváció. Minden happy.
Cipők: éveken keresztül elégedetten használtam 2 modellt, de mos elkezdtem kísérletezni. Az elmúlt 1 évben 5 új típust is teszteltem, míg végül 2 héttel az UB előtt találtam meg az ideális cipőt, ami egy Nike Vomero Wide, azaz szélesített modell. Biztos, hogy vannak ennél jobb cipők, főleg kétszer ennyiért, de nekem ez most passzolt. Egy ultraversenyen szinte kötelező a cipőcsere is, ezért a másodszámú cipőben (Pegazus premium) kezdtem, majd 80 km-nél váltottam a tutira.
Alulfrissítés edzés közben: Az évek alatt megtanultam, nagyjából jól meg tudom ítélni, hogy az adott terhelés és időjárás mellett milyen mennyiség az ideális nekem. Ennek 60-70%-ával csináltam az edzéseket - kivéve versenyek. Itt az volt a gondolat, hogy ezzel a hatékonyabb energiafelhasználásra szoktatom a testem.
Más egyéb változtatást nem t***em a felkészülésbe, nem diétáztam, nem ettem másképp, nem hagytam el a dohányzást, sem az alkoholt erre az időszakra. Utóbbi kettő csökkentése/mellőzése biztos még többet segített volna, hozzá tuti nem adtak...
Taktika: A legutóbbi backyard ultra versenyen remekül éreztem magam végig, ezért innen jött a gondolat, hogy az erre jellemző módszert ültessem át az UB-ra. Ebben aztán Lovász László futóedző barátom is megerősített. A backyard versenyeken óránként kell 6,7 km-t futni, a fennmaradó percekben az óra végéig pihenőidő van. Ebből alakult ki az én taktikám: minden órában 4-5 perc séta. A sétával a pulzus hosszútávon alacsonyan tartása, és a stresszmentes frissítés volt a cél. Tempónak 6 perces km-ket definiáltam indulásnak, tehát 9km futás + 4-5 perc séta fért bele egy órába. A 10km/h körüli sebesség kezdetben azért volt fontos, hogy alacsony pulzustartományban maradjak, nekem ez kb. 120-ast jelent. Az volt a terv, hogy kb. féltávig így haladok , majd folyamatosan lassuló tempó mellett tartom ezt a taktikát a célig, vagy ameddig bírom. A lassulás mértékét előzetesen csak becsülni lehetett, mert azt a mindenkori pulzushoz igazítottam. Előzetes számításaim itt tévedtek a legtöbbet, egyszerűen nem bírt a pulzusom 130 fölé menni, így érdemben lassulni sem kellett, a táv végén is 6:20 alatti ezreket futottam. Ez valószínűleg az órák végén beépített sétálások pozitív hatásának (is) köszönhetően. Az átlag pulzusom 116 bpm volt a 22 órában.
Az időjárás - bár azóta sok beszámolóban olvastam panaszt rá - nekem tökéletes volt. Nem zavart a meleg, sem a szél, 100%-ban az előrejelzésnek megfelelően alakult. Ehhez igazodva reggel 7:00-kor már rövid nadrágban, de még vékony hosszú felsőben indultam, amit 3 óra után váltottam vékony polóra. Este 9:30-ra időzít***em az átöltözést, felül száraz poló és széldzseki, alul változatlanul rövid gatya.
Frissítés:
A haladás üteméhez igazítva órás bontásban terveztem meg a frissítést, az energiát az első 16 órában Perpetuem, ezt követően gélek (GU és Biotech) adták. Emellett folyamatosan ettem a frissítőpontokon kínált szilárd kajából is: zabkeksz, sós rágcsa, banán, melegétel, paradicsom, uborka. Kb. 200-250 kcal minden órában, mellé 7 dl víz - óránként 1 pisiszünet. Ezen felül előre kiszámoltam a só, Mg, Omega, L-glutamin, BCAA és koffein igényemet is. Plusz segítségül a Hammer anti fatigue - savasodást csökkentő - tablettájából ettem kétóránként 1 db-t.
Itt megállnék egy gondolatra, mert megérdemlik a szervezők a dicséretet. Egyszerűen non plusz ultra az a szint, amit a 209 km-es távon teljesítenek, legyen szó frissítési pontról, útvonal biztosításról, hangulatról.
Ja igen, most okos voltam, és nem álltam meg cigizni. Ez két éve nem volt jó ötlet, ezért idén nikotintapasszal készültem, de végül azt sem használtam, egyáltalán nem volt sóvárgásom, szerencsére. Lekötött az út, hogy egyrészt élvezzem a versenyt, másrészt figyeljek a taktikára és a test jelzéseire.
Segítők:
Ahogy az utóbbi években az bevált, autóval Bernadett Kremer követte a táv második felét. Az első felében nem nagyon lehet váratlan, így elég volt neki munka után bekapcsolódnia az amúgy is hosszú éjszaka előtt. Győrmasszázs András és Balázs Benczik személyében idén kettő "tapasztalatlan" biciklis kísérő segít***e a frissítésemet. András vállalt többet, 15 órát, 140+ km-t tekert mellettem, néha mögöttem. A gondosan kitervezett programot tartani sem volt egyszerű, hát még mellé órákat a nyeregben ülni. Aki pedig ismer, az tudja: nem vagyok egy alapból sem egy könnyen kezelhető személy, hát még, amikor nyűgös és kimerült vagyok, és egy váratlan nehézség és/vagy tervtől való eltérés adódik. Volt ilyen is pár, de ezek szerencsére mind megoldódtak hamar, és nem okoztak említésre méltó problémát. Brutálisan sok erőt kívánt tőlük, nagyon hálás vagyok, hogy elvállalták. KÖSZÖNÖM!
A végére pedig azok, akik a XX. UB-n olyat csináltak, amire megemelem a kalapom:
Bódis Tamás elképesztő pályacsúccsal nyert: 15:44:45 (4:31/km) - mindezt 6 nappal egy másik pályacsúccsal megnyert ultraverseny után
5 Projekt 418 induló, akik dupla körre indultak. Egytől egyig lenyűgöző személy, futásukkal pedig jótékony célokra gyűjtenek.
Közülük a szívemhez most legkedvesebb Jó útra futok Adam Kertesz, akit tavaly júniusban ismertem meg a tihanyi one way ticket backyardon. Végtelenül szimpatikus sportoló és ember, 60 órán belül teljesít***e a 418 km-t. Nem mellesleg a Bátor Tábor alapítványának gyűjt. Ez a jótékony cél azért emelkedik ki a többi közül, mert ÉLMÉNYT ad a súlyosan beteg gyerekeknek. Én még sosem indítottam jótékonysági kampányt a futásaimhoz, most sem ez a célom, de ha a biztatásomra csak 1 ismerősöm küld támogatást, már megérte. Ezt egyébiránt még 2 hétig ezen a linken tehetitek meg: https://elmenykulonitmeny.hu/.../kertesz-adam-projekt.../...
Szerző: Takács-Udvari Csongor
