10/10/2026
MINDENKI JOBBAN AKAR LENNI. DE NEM MINDENKI HAJLANDÓ TENNI ÉRTE.
„Fáj a vállam.”
„Fáj a derekam.”
„Valami nincs rendben a térdemmel. Tudnál segíteni?”
Persze. Azért dolgozom, hogy segítsek megtalálni a problémát, és elinduljunk a megoldás felé.
Aztán elkezdünk dolgozni. Megbeszéljük a feladatokat, a szükséges gyakorlatokat, a terhelést, a pihenést és azt, hogy mit kellene otthon is következetesen elvégezni.
Eltelik két hét.
Sehol senki.
Majd egyszer csak újra felbukkan az illető. Ismét fáj valami. Ismét segítséget kér. És természetesen megérkeznek a kifogások is.
Nem volt idő.
Sok volt a munka.
Közbejött valami.
Nem tudta megcsinálni a gyakorlatokat.
És kezdjük elölről.
De álljunk meg egy pillanatra!
Mit vársz attól, hogy valaki segítsen neked, ha te magad nem vagy hajlandó részt venni a saját felépülésedben?
Én nem tudok helyetted regenerálódni.
Nem tudom helyetted elvégezni a gyakorlatokat.
Nem tudok helyetted változtatni a szokásaidon.
Az én feladatom, hogy felmérjem a helyzetet, megtervezzem a folyamatot, irányítsalak, korrigáljalak és segítsek megtalálni a megfelelő utat.
De az úton együtt kell végig mennünk.
Persze, az élet közbeszólhat. Lehetnek nehéz időszakok, és nem minden feladat kivitelezhető mindig tökéletesen. Nem erről beszélek.
Hanem arról, amikor valaki eredményt akar, de a hozzá vezető folyamatban már nem akar részt venni.
Aztán hónapokkal később újra jelentkezik, mert a probléma természetesen nem oldódott meg tartósan.
A segítség nem varázslat. A rehabilitáció, a fejlődés és a fájdalommal kapcsolatos problémák kezelése nem feltétlenül egy-két alkalom kérdése. Türelem, következetesség és együttműködés kell hozzá. Lehet egy év.
Én szívesen segítek. De nem tudom jobban akarni a gyógyulásodat, mint te magad.
És most őszintén kérdezem:
Tényleg megoldást keresel, vagy csak azt szeretnéd, hogy egy időre elmúljon a probléma, anélkül, hogy neked bármin változtatnod kellene?
