10/05/2026
A gyógyulás nem gyengeség.
2.rész- Mert most nem ez a fontos ,miért, hogyan estem el hanem ,hogy hogyan állok fel! Mert felállok az biztos!
Még mindig rengeteg üzenetet kapok tőletek ,jókivánságokat, segítség nyújtást.
Hálásan köszönöm mindenkinek!
11:11 milyen csodás angyali szám,amikor irtam ezt a posztot megpillantottam a telefonomon ezt a számot.Köszönöm!
Kérdeztek sokan még arról, hogy valójában mi történt.
Gyönyörű napom volt aznap: reggel közös edzés a csipet-csapatommal, egy kis nézelődés a városban, majd délután edzések a teremben, és este még egy állapotfelmérés.
Amikor az új kliensem elment én is elkezdtem magamhoz venni a dolgaimat. Sok ajándékot kaptam a vendégeimtől és volt még egy pár dolog amit nem vittem haza, ezért magamhoz vettem.
Az járt eszembe ha hazaérek vacsi helyett megeszem Ágikám névnapi süti szeletét, mert az úgy kívánta a lelkem.
Vidáman ,boldogan lépkedtem a lépcsőn lefelé, amikor egyszer csak túl magasan volt a lábam, s a következő pillanatban már magam alá fordítva a jobb bokám a talajon voltam.
Az első gondolatom a süti volt, hogy remélem megúszta, mert kirepült a kezemből a doboza.
A következő pedig, hogy megnézzem a bokámat, hogy a helyén van-e. Nem tűnt instabilnak, megnyugodtam.
Az ahogy ott a helyzetet kezeltem az úgy hiszem szemléletmódomnak köszönhető, amiben nagyon sokat segített a coaching, az önismeret.
Nem pánikoltam, nem ijedtem meg, mi lesz most velem, hanem azonnal a probléma megoldására fókuszáltam.Mi az amit most tehetek magamért?-Az első kérdések egyike volt.
Úgy döntöttem levitetem magam Hatvanba a Baleseti Ambulanciára, de amig megérkezik a segítség(Hálás köszönet drága fiamnak Morvai Attilanak és páromnak Károly Czinegenek) hazagyalogolok, mert otthon van jégzselé, felpolcolom és várok.
-Hogy ez mennyire volt jó vagy rossz döntés nekem akkor abban a pillanatban ez tűnt a legjobbnak,ez egy döntés volt.Ma napig nem minősítem, mert nincs értelme.
Mintahogy annak sem, hogy :miért pont velem történt? Mi lett volna ha….?mit kellett volna másképp tennem? stb. Gondolom ismerősek ezek a kérdések amikor valami kihívás vagy trauma ér.
Az évek tapasztalata számomra az, ha bármi kihívás előtt állok, akkor a hirtelen sokk, vagy fájdalom ellenére próbáljam magam megnyugtatni és a megoldásra fókuszálni.(A megnyugtatás : konstatálni, hogy mi történt és néhány mély lélegzetet venni)
Majd megkérdezni magamtól:-Mi az ami nekem az első lépés lehet a kialakult helyzet megoldásában ?
A fiam és a párom segítségével eljutottam Hatvanba ahol 2 óra alatt megtörtént a diagnózis: Külső boka csont törés.
4 hét lelassulás.
Ekkor eszembejutott, hogy milyen terveink voltak a hónapra s ezek most mind törlődnek.
Ez pici szomorúsággal töltött el, de ott vannak azok az elmaradt tanulnivalóm van akár az egészség coaching képzésben, akár a spanyol nyelvtanulásban, amire most lesz időm!
Kihozni ebből a helyzetből a legjobbat, ami épít, ami a küldetésemet szolgálja!
Rögtön jobb kedvem lett!
Elkezdtem szervezni a kis csapatommal a jövőheti nyitvatartást, mert az élet nem,csupán csak én állok meg most egy kicsit.
Az első naptól fogva a fő fókuszom a gyógyulásom, hogyan tudom magam meggyógyítani, hogy mielőbb- a kapott Walker csizmámban- visszatérhessek fokozatosan a mindennapokba, hogy minél több embernek segíthessek mentális és fizikai elakadásában.
Ezeket a posztokat is azért irom ,hogy ha bárki traumával, kihívással néz szembe, soha ne feledje, hogy minden erő bennünk van, a hit, kitartás, az élet szeretete meggyógyít és meg tudod oldani bármivel is nézel szembe most!
És igen ez lehet hogy csak egy bokatörés,de ez az én bokatörésem,az én fájdalmam amivel élnem kell amig fel nem épülök.Ahogy a te történeted pedig a tiéd,de az a legfontosabb mert veled történik és neked kell végigmenned az úton!
Most nem ez a fontos ,miért, hogyan estem el, hanem ,hogy hogyan állok fel! Mert felállok az biztos!
Ui: Ezekkel a posztokkal, inspirálni szeretném azokat akik kihívással néznek szembe, hogy lehet máshogy is. Van lehetőségem mindennap máshogy dönteni vagy csak dönteni!
Határtalan szeretettel,Moncsi
