27/04/2026
Az elmúlt hétvégén nem mindennapi kerékpáros teljesítményt tett le az asztalra László Horváth. A méltán híres és sokak bakancslistáján szereplő Mallorca 312 versenyen vett részt. Kiss Andrissal és Lóránd Lászlóval együtt teljesítették a távot, melyhez ezúton is gratulálunk!🏁👏
Olvassátok el a beszámolóját:
5:12 kelés, Belga: kukanap c számra, (máma van a kukanap, mivel a hajnali 12 fokra kukászsák ruhával készültünk). Még sötétben indultunk, kellett a lámpa. 7 kili a rajt, békésen csorogtunk, nem volt olyan hideg, lehet nem is kell a kukászsák. A rajthoz közeledve egyre erősödött a vibe, gyűltek a bringások, szólt a zene. Miénk a leghátsó zöld szektor volt, amihez rohadt sokat kellett pluszba menni. A szektor eleje 1 km, de az igazán sokkoló az volt mikor realizáltuk, hogy a kordonnal körbevett szektor vége még plusz 500m. Ráadásul ott az Albufera park lápos rész mellett már rohadt hideg is volt. Kellett a kukászsák!
Andris otthonhagyta a kulacsait, visszafordult félútról, necces volt, hogy odaér-e a chipkontrollos zöld zónába 6:15ig, nem ért. Lórival várakoztunk, 6:30kor a több kilométerre levő eleje elindult, volt időnk betervezni hol találkozunk Andrissal, simán ment, végül együtt indultunk 6:52kor.
Port de Pollenca előtt a tengerpart a felkelő nappal csodaszép volt 40es tempóval.
10 kilinél én balról, Andris+Lóri jobbról vettek egy körforgót, elvesztünk. És azért nehéz utána összetalálkozni mert RENGETEG a bringás. Mikor megint összeért a két oldal, nem tudtam hogy előttem vagy mögöttem vannak, úgy éreztem mögöttem. Óbégattam nekik de nem válaszoltak, haladtam tovább, aztán pár kilométerrel később megláttam Andrist elöl, felzárkóztam.
25 kili, so far so good, együtt jól haladtunk, előztünk vagy 2000 embert, jöhetett az első emelkedő 17 kili, átlag 3%, 45 perc. Nyomtuk hárman+ a sárga gyerek az - on your left - előzgeteseket 320 watton, amit azért vállaltam mert még bennem volt az indulás adrenalin, meg mert sokszor beragadtunk és akkor csak 200w mentünk, átlag 240 körül, ami pont a terv volt, és ennyi rángatás csak belefér.
Lóri volt hátul, jelezte, hogy neki nem esik jól, és inkább tartalékolna, aztán le is szakadt.
Andrisról én 15 perc múlva csatlakoztam le, mikor már följebb mentünk egyel wattban és kevesebb lett a 200as rész. Volt az az ír buci maci gyerek (3528as játékos) vele mentem de nem total együtt mert emelkedőn gyorsabb voltam, sikon ő ment jobban lejtőn kb egal. Kb 4szer találkoztam vele a végéig - here we go again jelszóra.
Gyönyörű sziklafalak, westernfilm hangulat, és közelről nem is olyan kopár mint gondoltam. Helyenként mikor szusszantam körbenéztem, tengerrel és némi köddel a háttérben elképesztő volt.
Puig Major climb 8 kili 25p, 5%. Egyébként végig ez volt a jellemző. Hosszú de nem túl meredek kiméletes mászások. Becsillagoztam a szegmenst de a garmin nem jelezte, akkor vettem csak észre mikor felértem és volt egy összefoglaló tábla. Ha tudtam volna jobban nyomom. És aszittem fölmegyünk teljesen a csúcsra ami 1445m, télen havas, military zone, de az alagút után ereszkedés következett.
15 perc, tökéletes aszfalt, 50es átlag sebesség egészen Sollerig. Koncentrálni azért kellett végig, 3 perc után láttam 2 gyereket az árokban, mentő már ott volt velük, nem néztek ki jól, és nagyon rossz helyen mindez, mert takarásban kanyar mögött, nehéz volt kifékezni és a kocsit kikerülni. GCN trikós srácra raktam a kereket, az sworks-je éreztem
hogy jó lesz dh-ban, jól kezelte a srác a bringát biztonságban éreztem magam, és persze jól is jöttünk, végén lehagytam.
Sollertől újabb verified climb: Coll d’en Bleda 4 kili 13 perc 5%. Valahol itt értek utol Marianne Vos meg a kis holland haverjai beszélgetős tempóban. Dutchokat egyébként messziről megismerni, mert hangosan krákognak. 10-15 fős bolyt húztak, nem is rossz gondoltam, felugrok rájuk. 20 percet mentünk kb együtt, aztán erősebbre váltottak, elengedtem.
Utána kiértünk a Sziget északi szélére a tengerhez. Hatalmas sziklafalak alattunk, gyönyörű öblök, sorban Deia, Banyalbufar, Estellencs, közben a dimbi dombi emelkedők lejtők váltották egymást, és a Sa Bastida feedzone 101 kilinél, 3h29p menetidő mellett. Aszittem
picit gyorsabban ideérek de sebaj, végülis már volt majdnem 2000 szint.
Az volt a terv, hogy kihagyom az első két frissítést, addigis oszlik a tömeg, és a harmadiknál állok meg először. Víz és zselék kitartottak, lábak jók, Sa Bastidanál jöhetett egy kis szusszanás. 2 perc.
Betoltam egy narancsot, pici mandulát töltöttem vizet az egyik, iso-t a másik kulacsba. Kértem zseléket de elkezdtek vitatkozni hogy csak kettőt adnak, nekem a kövi 3 órára 6 kellett. Nem baj, 3 gyerektől kértem 2-2-2t, jók vagyunk, GO!
Andratxnál jöttünk be a tengertől, és ez volt a legtávolabbi pont a rajttól, terv szerint megint két feedzone-t kihagyok, és 158nál tankolok újra. Először nem hittem hogy erre a 60 kilire 3 óra fog kelleni, merthogy ez a féltáv és a 10 órás időhöz még ha a vége gyors is max 5:30alatt kell megcsinálni.
De hát kellett a 3 óra, talán picit kevesebb, 2:50. Erdős, sziklás részen mentünk hosszan, többnyire árnyékban, de mikor kiértünk a napra 27 fok volt, kezdtem megfőni. Találtam két brit srácot meg a lengyel Vojteket, így négyesben haladtunk az emelkedőkön 250-270 watton, picit a tervezett tempó felett.
A 40 percenként 1 zselé és sótabi is minél több stratégiával elvesztettem a fonalat, azt találtam ki, hogy lapot nyomok mikor eszek és akkor talán tudom majd követni. Egy ideig működött.
Sa Granja 158km, 6 órán belül, 3000 szint. Várható volt, hogy sokan lesznek mert ide vág át a rövid táv. Sokan voltak, de nekem kellett a víz, pisi, zselék, mandula, narancs. Itt már nem szőröztek hogy mennyit vihetek, szóval felvettem 6-ot. Most kellene egy jó vonat, amivel lehet repeszteni gondoltam, és elindultam egyedül. Tempó alja 240 watton hagytam le sorban az embereket, mikor hátbacsapott egy peloton, dejó, felugrottam, 194ig mentünk együtt 40el. Néha kellett kapaszkodni, de lehoztam, végre volt versenyhangulat.
Ott a peloton nagyobb fele megállt, én a kisebbik felével mentem tovább. Forogtunk, piciket vezettem aztán leszakadtam, mentem egyedül, aztán lettünk hárman, aztán kb 10-en. Mindenki kész lehetett ha én az elején a két másik sráccal forogva húztunk.
218nál volt az utsó kereszteződés, ahol a 10ből 8-an a 226 irányba mentek. Nice. Ketten maradtunk, nagyon szeles volt, nagyon gatya út, körben vörös föld, semmi élet. Vártam a dögkeselyűt hogy lecsapjon. Egy elhanyagolt kukaszigetnél ért a vég, már a 220 watt is kínszenvedés volt hátul. Elbúcsúztam a fehér sráctól. Roló.
Átváltottam saját tempóra (25kmh), hányinger kerülgetett, ittam vizet, ettem sót, picit később egy zselét. A 40 perces evés ritmus még a lapnyomkodással is romokban. Elkezdett minden apró dolog felbaszni, amin addig csak röhögtem: a bérelt willier kulacstartójánál közelebb semmi nincs a szarhoz a világon. Alig megy bele a kulacs, ellenben kiszedni még nehezebb. Ezért sem volt sok kedvem frissítgetni, mert minden alkalommal erőből kellett cibálni hogy vagy szétnyomom a kulacsot és kifolyik az iso, vagy elesek ahogy az erőlködés végén kirántom. Bal térdhajlatom fájdogált már pár órája, a bike setup hiánya kijön a hosszú távon (ez is fontos tanulság).
Valahogy eljutottam Arianyba a 244es frissítő ponthoz. Úristen innen még 70 kili, ha nagyon nyomnám 2 óra de ezt nehezen tudtam elképzelni abban az állapotban.
Zselék, iso, és egy pici víz feltankol. Banán, narancs, mandula bekap. Aztán lefürödtem a csapnál, és betoltam egy koffeines zselét, jó reggelt kívánok 🤣
Láttam az 5444es számú játékost indulni, gyorsan utána eredtem, aztán lettünk valahogy 5-en, aztán utolértek akikkel együtt haladtunk 158-tól. Megint nagyon ment minden, 300 watt visszatöltődött, a hegyekre kiállva elsők között értem fel. Aztán leszakadtam 🤣.
285km utolsó frissítő állomás Arta-nál, ahol nem akartam megállni, de akkora népünnepély volt hogy kénytelen voltam. Jobbra a város főterén fülsiketítő zene, és lekapott két 50+os tökrészeg mammaszitta. Hozták a sört, ce***za? A másik pincér tálcán húsgolyót, tésztaételt osztogatott. Nem ettem semmit, csak a másik coffeines zselét. Nagyon jó kedvem lett. Néztem
hátha látom Andrist, vagy Lórit és akkor rámegyünk a bulira, de nem úgyhogy indultam. Felesleges de élvezetes 5 perc volt.
Kikanyarodásnál majdnem elütött a lila srác. Rohadt mérges volt, joggal. Én mivel kész voltam, nem figyeltem hogy nem mindenki áll meg. Lehagyott, felértem rá, aztán bocsánatot kértem, de semmit nem értett, vezettem neki egy darabon engesztelésképpen. Aztán megjött a gőzmozdony nagy gyerek, széles főutakon mentünk megint 45-el. Beforogtam párszor, a célig együtt jöttünk.
Ket lányt is húztunk ők a végén sprinteltek, hagytam, bejöttem harmadiknak.
Népünnepély, extázis, sok rottyon levő boldog ember.
Lórit megvártam, ettünk egy pestos tésztát, ittunk egy sört, masszázs, és békésen hazatekertünk a naplementébe. Szálláshoz az emelkedő pr. 🤣
HIGH5 Sports Nutrition Hungary CU Impex Kft. Terra Del Sud Budaörsi Infó PostART
