https://www.facebook.com/106471414349474/

Kalandok a Kéktúrán

Kezdolap
Magyarország
Gasztony
Kalandok a Kéktúrán

Ahogy az első bejegyzésben is olvasható, egy kiállítás hatására három éve elhatároztam, hogy végiggyaloglom a Kéktúrát.

Hol társaságban, hol egymagamban, de menni fogok. És írok is róla.

20/09/2026

Szóval, egyszer csak ott volt előttem Tés. Mielőtt mesélnék valamit a faluról, megosztanám azt a történetet, hogy először hogyan jutottam el a Kéktúra eme talán a legmagasabban fekvő falujába. Jásddal kapcsolatban már emlegettem a gimnáziumi osztályomat, és hát mi összetartó csapat vagyunk, már évente találkozunk mostanság. De az érettségi után is megvolt ez, így aztán a nagy nyárban Péter barátommal, és egy 120-as Skodával veszprémből elindultunk Jásdra, a Józsihoz. Akinek aztán olyan ötlete támadt, hogy Tésen videódiszkó lesz, menjünk csak el oda. Én még ilyen helyen addig nem voltam, tehát nem is ellenkeztem, inkább a kíváncsiság hajtott. Valami haverral és a rozzant Ladájával indultunk el, iszonyú benzingőzben, mert kiderült, hogy ereszt a benzinvezeték. A csávó ráadásul úgy gondolta, hogy épp egy rally kellős közepén vagyunk, tehát száguldozott rendesen, így futottunk be Tésre. Ahol aztán leginkább fiúk voltak a presszóban, ahol szólt a zene. A diszkós mintegy mentő ötletként egyszerre csak elindította a Mad Max 2-őt, ami aztán oda is szögezett bennünket a székhez, amibe ültünk.
És képzeljétek, az a presszó most is megvan, rögtön rá is ismertem de nem volt időm bemenni. Arra gondoltam, úgyis vissza kell mennem majd Tésre, akkor nem hagyom ki a betérést. Most viszont a malmokat sem néztem meg, mert közelgett a busz indulása, és a pecsételőt is meg kellett még keresnem. No, innen folytatjuk a jövő héten.

13/09/2026

Amint aztán megkezdtem Jásdról a kapaszkodást a tési fennsíkra, hamar rájöttem, hogy elbaltáztam ennek a napnak a tervezését. Mert bizony nehezemre esett itt a nap végefelé ez a kitartó kaptató, ami sosem akart véget érni. Irigyeltem is a szembe jövő társaságokat, akiknek csak arra kellett figyelnie, nehogy futni kezdjenek a lejtőn, mert akkor aztán fájdlmas lehet a megállás.
Szóval, Tésről kellett volna indítani a dolgot, a végén pedig lecsorogni Zircre, ahonnan talán még a közlekedés is jobb hazafelé. (Erről majd lesz még szó.)
A kaptatón aztán úgy leizzadtam, hogy a végén egészen le kellett felül vetkőznöm, és szárogatnom kicsit a lefelé tartó nap gyengülő fényében a cuccaimat. Hűvös volt már, és én nem nagyon akartam megfázni, túl voltam ugyanis a szeptemberben mindig jelentkező torokfájás/takony kombón.
Viszont az erdő, az ősi bükkös nagyon szép volt, s mivel elég sűrűn meg kellett állnom a levegővétel miatt, hát rá is csodálkoztam szinte minden alkalommal. A falu előtt volt ugyan egy bokros hegyoldal, egy korábbi tarvágás eredménye, de különben végig őserdő vett körül. Szinte várta az ember, hogy mikor pattan elé egy szakállas haramia felhúzott kakasú pisztollyal, hogy a pénzét, értékeit követelje.
No, erre nem került sor, viszont egyszer csak, némi előjelek után ott voltam a falu szélén, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy a busz indulásáig mit is csináljak.

06/09/2026

A Szentkút után pedig bebattyogtam Jásdra, ahol - mint azt már említettem - gimnazista koromban már egyszer-kétszer jártam. Természetesen nem emlékeztem semmire, talán ha kicsit öregebb leszek, néhány dolog előjön ismét erről a családlátogatásról. Mert egyik osztálytársamat, egyben barátomat látogatta meg akkor az osztány nagyobbik része. Azért is voltunk sokan, mert MJ részletesen beszámolt a borospincéjükről, az ilyen dolgokra meg kíváncsi mindig egy fiatalember. (A második jásdi megjelenésem egy Veszprémből induló autózás végén volt, ekkor láttam aztán Tésen először videódiszkót, ahol mindjárt a Mad Max második részét is megnézhettem. Nagy hatással volt akkor rám a film.)
Akkor még nem tudtam, hogy 1164-böl van az első, írásos emléke a falunak, amikor a bencések egy kis kolostort alapítottak itt. Előtte a kelták, majd a rómaiak is lakták a Tési malom és a Szentkút között elhúzódó dombot, és hát itt van a földvár is, amiről már írtam. A szakemberek szerint egy max 120 embernek otthont adó falu lehetett akkoriban Jásd, de a kolostor nagyot lendített rajta. Csak aztán Veszprém eleste után ide is elért a török, és a barátokka együtt a lakosság is elmenekült, 1757-ig lakatlan föld volt ez a szép környék.
Akkor viszont az új birtokosok, a Zichy grófok újratalapítették Jásdot, templomot és iskolát is építettek rögtön hozzá. A Gaja-patak pedig kilenc malmot is meghajtott Jásd határában. És most sem kis falu ám Jásd, de nem sok időm maradt aztán nézelődni. Egy-két érdekesebb házat lefotóztam, aztán a kulacsomat megtöltve, ráálltam a kék csíkra, és Tés felé vettem az irányt.

27/08/2026

A Tési malom után a Kéktúrán már csak egy ugrásra van a már emlegetett jásdi Szentkút. Azt írják, hogy valamikor az 1300-as évek végétől létezik a zarándokhely, amelynek szeptember 8-án, Kisboldogasszonykor van a búcsúja. Mikor is népes zarándoksereglet gyűlik itt össze a környékről, de egészen távolról is jönnek jámbor emberek.
Az itt álló, kezdeti fakápolnák helyére gróf Zichy István 1825 és 1837 között építtetett barokk templomocskát, amelynek boltozatát Károly Gyula Jásdról készített panorámafreskója díszíti. A kápolna őrzi az öltöztethető Mária-szobrot is, amelynek ruháit a helyi asszonyok varrták és varják a mai napig. Ez a szobor útra is kel aztán a jásdi zarándokokkal, vagy a körmenetek alkalmával.
Aztán ahogy a neve is adja, a kegyhely egy forrásra alapult, amelynek gyógyító vize van. Csak meg kell várni a Nagypénteket, ekkor mosdanak meg benne az asszonyok, és visznek belőle a betegeknek.
1960-ban, a legvadabb kommunizmusban fogtak aztán közadakozásból hozzá a szabadtéri kőoltár és a kálvária építéséhez, a 6 méteres, nyulánk Mária-szobor pedig Braun János alkotása.
Mindezt pedig az ismertető táblákról tudom, az emlékeimben, be kell vallanom, egészen más képet őriztem a helyről. De ezek az emlékek a 80-as évek elejéről valók, így érthető is a dolog.

09/08/2026

Aztán érdemes a Kéktúrán nyitott szemmel járni, és akkor nem marad le az ember olyan dolgokról, mint a Jásd külterületén álló, vélhetően avar kori földvár, vagy sánc. Persze, az is lehet, hogy az Árpádok idején épült ki ez a kettős gyűrű, és itt most mindenek előtt abba gondoljunk bele, hogy nem voltak akkoriban markolók és buldózerek, de még príma, acélból készült ásók sem. Ez utóbbi szerszámokat keményfából faragták ki, tűzben esetleg megedzették az "élüket". Vagy jóval később már valami fémből készült el ez az ál, amit aztán a faásóra rögzítettek. A kitermelt földet vesszőből font puttonyokkal mozgatták, vagy szekeret is bevethettek, ha azt látták jónak. Szóval, mindezzel csak azt akarom mondani, hogy piszokul nagy munka volt egy ilyen földvárat összelapátolni. Aztán megérte általában a dolog, mert ebbe is, ahogy a területét nézem, hát egész falvak lelhettek menedéket. (Akkoriban jó, ha 10-20 háztartás volt egy faluban.)
Szóval, egy igényes tábla jelzi az út mellett ezt a földvárat, és emlékeim ködéből fölsejlik az is, hogy amikor gimnazistaként családlátogatáson voltunk az én Józsi barátomnál, akkor nem csak a borospincéjüket néztük me (alaposan), hanem kigyalogoltunk ide is. Előtte pedig természetesen voltunk a Szentkútnál, erről majd a hónap végén írok, mert most két hét szabadságra megyek.

02/08/2026

Szóval, ott tartottunk, hogy elbújt ez a fránya Gaja-patak, aztán meg előketült, olyannyira, hogy még egy malmot is képes volt megint meghajtani. Ez az útjelző tábla szerint a "Tési malom" nevezetű volt, tehát ezek szerint nem a patkvülgyben lévő, közeli Jásdhoz, hanem a fennsíkon szelek által ostromolt Téshez tartozott. És az első említése 1410-ben volt, nem mai gyerek tehát. (A tési szélmalmokat csak az 1800-as évek végén emelték.)
A malom (és még néhány hasonló épület a Gaja partján) az 1700-as években a Zichy famíliáé volt, a környék erdeivel, földjeivel együtt. Aztán 1890-ig maga a falu üzemeltette, majd Horváth Miksa volt a bérlője. Aztán Takács Ferenc, mint tulajdonos építteti már át, 1910-ben pedig Strommer Gyula őröl már benne. 1934-ben Szmulai Péter bognár kezére kerül, aki hamarosan fűrészüzemmé alakítja át. Ilyen formában is működik a 70-es évek elejéig, amikor aztán nem lesz már gazdája. Gépeit, értékeit elhordják, 1994-ig pusztul ott magában, amikor is a Burattino Egysület fedezi fel és veszi meg. Azóta gyerektáborként, kulcsosházként is működik. Amikam, egy lelket sem láttam, de a táborozásnak voltak látható nyomai. És érződött a történelem összetéveszthetetlen illata is itt, emberek verejtékének szaga, régi pörlekedések visszhangja. El is időztem itt egy darabig.

26/07/2026

Nos, itt van aztán egy jókora rejtély. A Római fürdőnél - ugye - néhány tócsa kivételével, semmi víz nincs. Aztán később, ahogy masíroztam előre, Jásd felé, hát megint csak ott volt a Gaja-patak, nem volt valami nagy, de azért csordogált rendesen, mondhatni vidáman.
Nem is lehet erre a csodára más magyarázat, mint az, hogy ez egy "búvárpatak", lebújt a sziklák, a föld alá, hogy aztán majd megunva a sötétséget, ismét előbukkanjon az Isten szabad ege alá.
Nem biztos, hogy igazam van, de nem láttam semmilyen völgyelágazást, hogy esetleg valahogy elkerülte volna a víz a fürdő környékét. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szépek voltak a színek ott lenn a pataknál, így több képet is készítettem. A vizet igen csak kedvelő égerfákon még volt némi levél, és a kúszónövények sem dobáltak le még mindent a ruházatukból. És hát volt egy kis víz is, és ez így együtt igen csak jól mutatott. Szép ez a hely, talán ezért is épített ide valami cserkészcsapat, vagy keresztény egyesület egy tábort. Takaros faházzal, és egy kereszttel, hogy tudják csak meg az erre járók, hogy ilyen is van.
Ilyen gondolatottak jutottam el egy útjelzőig, ami tudatta velem, hogy még negyven perc kellemes séta, és Jásdon vagyok. Ahol, amint már említettem, jártam egyszer-kétszer.

12/07/2026

Azt persze nem tudom megmondani, hogy miért éppen Római fürdőnek nevezték el eleink ezt a helyet. Erről igazából nem találtam a világhálón sem infót. Persze, az is előfordulhat, hogy csak elbambultam, és nem vettem észre. (Az MI-t nem kérdeztem, odáig még nem süllyedtem.)
Szóval a rómaiak valóban odavoltak a fürdőkért. Ahol hosszabb időre megállapodott egy-egy katonai alakulat, az olyan hely volt leginkább, ahol melegvizes források is voltak. Ha meg végképp nem volt ilyen, akkor a rabszolgák melegítették a vizet, ami aztán bekerült a kisebb medencékbe. Mert a rómaiak fürdőit nem a természet építette, hanem saját maguk. Mégpedig roppant ésszerűen, és persze precíz módon. Ha annó a barbárok nem rombolják le az összes többi épülettel együtt e fürdőket is, akkor vélhetően még manapság is be lehetne üzelemni a medencéket. Mert a csövek vagy ólomból, esetleg cserépből voltak, a medencéket kőből rakták, ezek pedig örök anyagok.
De a Római fürdő ott, Bakonynána után valószínűleg csak kiránduló rómaiakat látott, akik a környező tanyagazdaságokból indultak felderíteni a vidéket. Hogy aztán valamikor el is gátoltak itt egy részt, felduzzasztva a vizet, az meglehet, és ezt most is meg lehetne oldani. Mondjuk november elején nem fürödtem volna meg benne, de ha nyáron járok erre, akkor biztosan nem hagynám ki.

05/07/2026

Igaza volt a hozzászólónak, a kiránduló és a túrázó között azért van némi különbség. Ez esetben a kirándulók leparkoltak szépen Bakonynánán, aztán a szurdok oldalában futó, jól kitaposott ösvényen elbattyogtak a célig. Itt elővették a szendvicset/sört, már ha épp volt náluk, aztán a friss levegőn jó étvággyal elfogyasztottak mindent. Voltak persze, akik nem elégedtek meg a kényelmes ösvénnyel, hanem lemásztak a patakhoz, és ott próbáltak haladni valamelyik irányba. Ezen amúgy én is gondolkodtam egy keveset, de aztán győzött a józan ész, a buszt ott Tés bejáratánál pedig el kell érni. Már csak azért is, mert a következő két óra múlva jöt volna, ha jól mlékszem, este fél kilenckor, amikorra én már a Déliben szerettem volna lenni.
Szóval, maradtam az ösvényen, s ahogy az előző posztban már mondtam, kerülgettem az embereket, pontosabban félreálltam, ha többen jöttek, és természetesen ketten, hárman is egymás mellett.
De aztán csak elértem a célomat, ahol aztán láttam is mindjárt, hogy a kék jel bizony nem megy be a fürdőhöz, a szurdokba, hanem komótosan a pihenőnél felkanyarodik a domboldalba. Természetesen nem indultam rögtön tovább, de erről beszámolok majd a következő posztban.

28/06/2026

Bakonynánán aztán ott lett volna a Hangulat presszó is, és bizony az előző posztban leírt szendvicsre egy hosszúlépés dukált volna, nem pedig csapvíz. Dea presszóról csak nemrég olvastam, viszont a Római fürdőről már gimnazista koromban hallottam. Jásdi osztálytársam és barátom mesélt róla, akkoriban valami történelmi helynek képzeltem el. Még az is rémlik, hogy amikor náluk voltunk családlátogatáson, mintha a csapat egy része el is gyalogolt volna megnézni. De velem együtt néhányan inkább a szőlőhegyet látogattuk meg egy Wartburgba préselődve úgy, hogy még a csomagtartóba is jutott ember.
No, ez mind eszembe jutott, amikor elhagyva Nánát, elindultam a Kéktúra egyik legszebb szurdokán. És valóban lépten-nyomon szemből jövő túrázókba botlottam, annyira el voltak tellve az élménnyel, hogy nekem kellett mindig félreállnom, mert nem fértem volna el mellettük a sokszor szűk ösvényen. Amelynek mér a fürdő előtti részén van egy különleges pontja. Egy fa, talán bükk gyökérzetét mosta ki az eső az idők folyamán úgy, hogy most már ezek a megvastagodott gyökerek a törzs részét képezik. Itt egy koszorút, valamiféle emlékhelyet is találtam, de magyarázó feliratot azt nem. Ha valaki tud valami erről, kérem hozzászólásban jelezze!

Cím

Gasztony
9952

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kalandok a Kéktúrán új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.