16/09/2026
Drágul a dohánytermékek jövedéki adója. Na, ha ezt a hírt évekkel ezelőtt olvasom, akkor már biztosan gyújtottam is volna rá idegből a következő cigire.
Októberben lesz két éve, hogy leszoktam 20 év láncdohányzás után. Valaha elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt a mondatot leírom, amíg dohányoztam sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg sikerül. És hogy hogy segített ebben az angoltudásom? Kiderül. :)
16-17 évesen kezdtem, mert menőnek tűnt, azt gondoltam ettől majd felnőttesebbnek látszom. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ráadásul akkoriban még nem voltak ezek az illatosított, színes-szagos elektromos cigik, csak az "igazi" dohány, amitől sárgul a fogad, a bőröd, aminek a szagát semmilyen parfüm nem nyomja el.
Mikor rágyújtottam az első cigimre nem hittem volna, hogy 20 évig fog égni. Mint annyi dohányos; cigiztem, ha szomorú voltam, ha boldog, ha csalódott, cigiztem örömömben, bánatomban, bosszúságomban, valami helyett, valami mellett, ha unatkoztam, ha szórakoztam, ha lazítani akartam, ha jobban akartam koncentrálni, hogy csináljak valamit a kezemmel, ne csak álljak bénán valami társaságban, ha buliztam, ha beteg voltam, mindig. Egyszer tudtam leszokni huzamosabb ideig, és akkor nem is éreztem egyáltalán a hiányát, mikor megtudtam, hogy gyermeket hordok a szívem alatt, onnan egészen a szoptatás végéig. Aztán "csak egy szálat" elszívtam a tesóm esküvőjén, és hamarosan ugyanott találtam magam, ahol a part szakad.
Ahogy teltek az évek, kezdett egyre kínosabbá válni a dolog magam előtt. Sportoltam egész életemben, mi ez a szarság, hogy nem tudom letenni? Milyen ciki a gyerekek előtt is, akiket tanítok, milyen ciki, hogy jógával foglalkozom, mégsem tudom függetleníteni magam tőle? Tiszta hiteltelennek éreztem magam miatta és teljesen meghasonultam.
2-3 évig tartott, mire végleg letettem. Sokáig jojóztam, mint akik lefogynak, aztán hamarosan újra visszahízzák. Rövidebb szüneteket tudtam csak tartani. Kipróbáltam mindent, tapaszt, rágót, biorezonanciát, olvastam könyvet, voltam kurzuson, semmi nem használt. Már majdnem feladtam a reményt, mikor szembejött velem egy TEDTalk videó, amiben egy görög származású londoni pszichológus, Nasia Davos beszélt a CBQ-Method-ról (Cognitive Behavioral Quitting), amely módszer a Cognitive Behavioral Therapy (kognitív viselkedésterápia) elveire épül. A lényege, hogy segít átkeretezni a dohányzásról való gondolkodást, napi feladatokon (angol nyelvű videókon) keresztül. Nem mondom, hogy olcsó volt a program, de lévén, hogy sikeres volt, sokszorosan megérte számomra a befektetett pénzt.
Ráadásul kiváló időérzékkel azt a napot választottam a leszokásra éppen, amikor kirúgtak a munkahelyemről, amiről előzetesen még sejtésem sem volt. Szóval kaptam egy jó nagy adag stresszt a nyakamba, de úgy voltam vele, hogy ha akkor sikerül, akkor mindig sikerül. És így is lett. :) Erre vagyok a legbüszkébb életemben, nem az egyetemi diplomákra, a sporteredményekre, a továbbképzésekre, hanem, hogy magamat győztem le.
Régóta azt vallom, hogy amíg életben vagyunk, minden lehetséges. Még az is, amiről talán mi magunk sem hisszük, hogy sikerülhet. De muszáj megpróbálni. Muszáj csinálni. Még a végén leszoksz a cigiről. Vagy megtanulsz angolul. Esetleg olyan munkád lesz, amit örömmel végzel. Csak kezdd el! "A lehetetlen nem létezik."
