Runabull

16/05/2026

Régen futottunk már közösen Edina Farkasdi -val és a maligátorokkal. Végül nagy nehezen összehoztunk egy közös időpontot, az idő... Hát nem volt napos. 😅 De kegyes volt, mert csak éppenhogy pötyörgött.
Nagybörzsönyből indultunk, ahová én a kemencei erdészeti úton keresztül érkeztem. Van behajtási engedélyem, és ritkán, de azért jól jön, hogy nem kell kerülnöm a szlovák határ felé. Most felavattam ezt a lehetőséget és átcsorogtam. Királyháza előtt egy szalamandra őr intett lassabb haladásra, bár egyébként sem száguldoztam, tekintve, hogy a foltos szalamandrák itt hesszelnek és a túlélő ösztönük... Úgy kb nincs. Rendkívül cuki jószágok, csak a felfogó képességük nem túl gyors, így óvatosan kell haladni.
20 év alatt sosem sikerült egyet sem látnom, péntek óta viszont már megszámolni nem tudom, hogy mennyivel találkoztam. Ezek a kis lények akkora mellénnyel vannak, mint a helyi 29 kilós f.sza gyerek, aki azt hiszi, hogy a 2 kiló fuksz és a 2 feles 5 sör halhatatlanná teszi. Tojnak ők a kutyákra, emberekre, A pontból B-be az egyenes a legrövidebb. 🤷
Nagybörzsönyben gyorsan újraterveztük a parkolást, mert az eredeti tervet a falunap keresztül húzta, így a kisvasúttól indultunk végül.
Ezalatt a szűk 3 hónap alatt nem sikerült jelentősen növelnem a sebességet az emelkedőkön, így 11. km-nél elfogytam, hiába Edina még mindig sokkal jobb ebben, és az első 10 km után rohamosan romlott a teljesítményem. Itt kezdtem érezni, hogy nagyképű gondolat volt a Börzsönyben 20 km-t bevállalni úgy, hogy hónapok óta nem futottam tisztességes hosszúkat már Kecskeméten sem. 😅 Az utolsó km-eken rendkívül hálás voltam, hogy az ilyen papírkutyáknak is viselhető lejtőket futtatott velem Edina (igaz, az a vége felé már minden mindegy volt) Végül Edina tűpontosan betartotta az ígéretét, kerek 20 km-re jött ki a kör. Mindenesetre Edina megvigasztalt, hogy ez egy könnyű kör volt. 🤣 (Mondjuk, ahol futás címén szoktam sétálgatni mostanában, ahhoz képest valóban).
Günther és Zéta most találkozott először, jó kanok módjára mutogatták magukat, mint két hülye, az elején Zétának mocsok nagy volt a szája, Günther viszont érett (jah, persze 😅) férfi módjára figyelmen kívül hagyta a kis mitugrászt. A kör végére teljesen összesimultak, mondja valaki azt, hogy a mozgás nem segít a túltengő tesztoszteronszinten. Nagyon szeretem, hogy Günther, Kende és Zéta ilyen szépen kijönnek. Kende sajnos nem csatlakozott hozzánk most, remélhetőleg hamarosan régi fényében futhatunk együtt. Güntherrel régi haverként üdvözölték egymást. Zéta amúgy az izgágasága ellenére is extrán ragaszkodó, bár amióta bevirsliztettem őket, mindkettő nagyon cukiskodik. 😅 Zéta annyira ragtapasz, mint Günther, emlékeztet egy kicsit a kölyök Günire, csak kicsit megfontoltabb. 🤣
Óriási mázlink volt, mert sikerült az eső előtt visszaérnünk, hazafelé még egy öngyilkos hajlamú szalamandrát kikerültem, mérsékelten áztunk el az autótól a házig. Azóta hallgatjuk az eső kopogását. Günther viszonylag elfáradt... Mondjuk így. 😅 Én biztosan jobban. Legközelebb az én tempómban fogunk kirándulni. 😄

09/05/2026

09/05/2026

Ezen a hétvégén nem futottunk, hanem volt kollégákkal tartottunk felzárkózást. Günther elkísért és két mini túra is belefért a találkozóba. Szerelmes vagyok az egész Északi-Középhegységbe. Meg a kutyámba.🫣😅 Mondjuk láb mellett még mindig nem tud menni, de minden másban verhetetlenül együttműködő és jófej. 🥰

08/05/2026

Ma kipróbáltuk az egyik lehetséges canicross pályánkat. Hát. Maradjunk annyiban, hogy egyértelműen látszik, hogy nem a hegyekben kezdtünk futni. Emellett ocsmány fülledt meleg is volt. A végére mindketten a seggünkön vettük a levegőt. A képek hét elején készültek, most nem voltunk fotogének. Mindenesetre megint bebizonyítottuk a falu népének, hogy megvan az új falu bolondja. 😄 Az első kilométeren majdnem pofára is estem. Aztán 2 km-nél keresztül ugrattak a pace-erek az úton úgy 30 méterre előttünk, Günthert pedig viszonylag nehezen bírtam rá, hogy ne utánuk szaladjon, hanem egyenesvonalú - lehetőleg - egyenletes mozgást végezzünk.
A hét eleji futáson a Hegy ismét szerénységre intett. Terveztem egy 15-ös karikát, amiből kicsivel több, mint a felét sikerült abszolválni, így szégyenszemre kör helyett egy oda-visszát futottunk. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy az aljas emelkedőn a sebességem a bányászbéka feneke alatt lesz. Gyorsan megszerényedik az ember a Börzsönyben 😅

27/04/2026

UB20, nekem pedig a 4. a sorban. Soha ilyen késői indulással. 😅 20.45-ös rajtidőpontot dobott a gép ebben az évben a csapatunknak. Nem ez lesz életem legélménydúsabb UB-ja. Másfél órával a rajt előtt érkeztünk egy nagyjából teljesen bezárt versenyközpontba. A MarathonMan Depo-n, a HOKA és Piros Pöttyös standján kívül minden zárva volt, vagy pakoltak. Értem én, hogy éjféltől hosszú a nap, de ha jól tudom, egészen este 11-ig rajtoltattak. Az utolsó csapatok vajon megtalálták még a rajtot? 🫣
A futótársammal nekünk a Varga Pincészettől Balatonedericsig tartó szakasz jutott első nekifutásra. A hosszú egyenesben realizáltuk, hogy basszus túlvagyunk Szigligeten. Szerintem még soha életemben nem tudtam le ilyen gyorsan és könnyen ezt a szakaszt, bár a hideg és a sötét nagyban segítette a haladást. Mire felocsúdtunk, már meg is érkeztünk. Elég vállalható 5.30 körüli ezrekkel.
A következő szakasz egész jó lehetett volna, de hajnali 5-re szétcsaptam a gyomromat valahogy, így konstans hányingerrel küszködve futottam, ahogy bírtam. Szerencsére a hányinger a biciklin erősödött. Ahogy emelkedett a pulzusom, úgy múlt el/vagy annyira koncentráltam, hogy ki tudtam zárni. 😅 A fenyvesi strandon olyan hajnali látképben volt részünk, hogy a lélegzetünk elállt. Itt nagyjából 70 helyet sikerült előretornáznunk magunkat. Ezen a szakaszon találkoztunk Bogár Jánossal, aki sajnos a Projekt418-at idő előtt fel kellett adja. Már itt nem volt annyira jó állapotban, de 62 évesen szeretnék csak fele ennyire jó erőben lenni, mint ő.
Fonyódon már kutyabajom sem volt, elmúlt a hányinger. Alig hittük el, hogy már be is értünk.
Ezután majdnem 7 óra pihenőnk volt a következő etapig, amit óvatos energiatöltéssel meg szundikálással töltöttem. A többiek nem tudom, hogy bírták ébren ennyi ideig 😅 Az óvatos energiatöltésnek az lett a vége, hogy a rajt előtt két perccel úgy éreztem, hogy éhen akarok veszni. 🤣
Az utolsó etap egy rövidke 6 km volt, amit a futótárssal szépen felosztottunk egymás között. Nem tudom, hogy honnan szedtük az erőt, de végül 4.45-ös átlagot hoztunk, bár a végén tevehajcsárként hajtottam a társamat előre. :D
A célba érkezve ismét nem sok minden volt nyitva. 😅 A charity kulacs is elfogyott (tudok nélküle élni, de na), azonban a mentőhelikopter felszállását megnézhettük, meg azt, ahogy a charity doboz tartalmát a szélrózsa minden irányába fújja a rotor keltette szél. Segítettünk összeszedni szegény önkénteseknek a pénzt, aztán fotózkodás után indultunk haza.
Végül tökön-paszulyon keresztül 3 óra alatt hazavánszorogtam. Így kisebb megszakításokkal 38 órát voltam talpon.
Összességében a csapattal nagyon jól éreztem magamat, a buli faktor sajnos nem igazán játszott, mert a váltópontok és a versenyközpont is elég visszafogott volt. A futással elégedett voltam, nem volt bennem több most.

12/04/2026

Hajnalban leszavaztunk, a délutánt pedig a szeretett hegyeim között töltöttük. Nagyon sok túrázóval találkoztunk, Günther nagyon fegyelmezetten viselkedett, sokan meg is dicsérték, hogy milyen szép és jó fej.

11/04/2026

Túl vagyunk az őssejtkezelésen. Kezdődhet a szurkolás, hogy ne a kontrollcsoport legyünk, és legyen eredményes a kezelés. ❤️ Kicsit el van anyátlanodva, de azért nem kétlem, hogy a rohadt dióért tudna sprintelni. 😆

09/04/2026

Futottunk egy kicsit a kéken 🐕🏃‍♀️