06/07/2020
Élet Tanítások, avagy, hogyan élem, és tanítom a harcművészetet.
Élet tanítások
Félelem vagy csak illúzió?
Történt egyszer, hogy az egyik diákom magával hozta a kisegerét a foglalkozásra, ami az öltözőben nem kis riadalmat okozott…..No, de nem akarok ennyire előre szaladni a történetben, így inkább az elején kezdem.
Feltettem a kérdést, és mindenki egyöntetűen arra szavazott, hogy nem zavarja, ha egyszer állatos nap keretében, meglátogat minket a kis rágcsáló.
Ennyiben is maradtunk…aztán teltek az edzés napok..
El is felejtődött ez a dolog, mert a megbeszélt időpontban nem látogatott el hozzánk a kis jószág, így nem volt miért gyanakodnom erre a veszélyforrásra, mikor az első sikítások felhangzottak az öltözőből.
Felnőtt magánórával foglalkoztam éppen, úgyhogy úgy ahogy voltam, késsel a kézben rohantam be a gyerekekhez, (nyilván az oldalam mögött rejtve…már csak megszokásból is ;) ) hogy mi is történik valójában.
Csillárunk nem lévén, mindenki, amibe tudott, és amire tudott…
Lógott gyerek a fenti polcon, a ruhaakasztón, a mosogatón, és még ki tudja, hogy hol ;)
( Abban az időben nem dokumentáltam az eseményeket olyan következetesen…most is még erősen tanulom a dolgot, mert inkább megélésben vagyok ;) , így sajnos nem tudom Neked megmutatni, de hidd el Nekem, Te is szakadtál volna a nevetéstől a kialakult komikus kép láttán, ahogy ők is elkezdtek, mikor jobban körül néztek. )
Összeszedtem a bandát, és megpróbáltam az egyszerre beszélő amorf kis tömegből a lényeget kiszűrni.
Egér a házban !
Nem jó dolog.
Aztán jött a következő információ is: De az enyém…hangzott a tömegből.
Így már mindjárt jobb, hisz ez azt jelenti, hogy nem akar itt éjszakázni a kis szőrgolyó.
Megszerveztem a kivezető utak torlaszát, és macskát játszva ( nekik a ninnnya megközelítés jobban tetszett) elkezdtük keresni a bátrabbakkal.
Ugyanis időközben kiderült, hogy a fele társaság fél az egértől, és minden mozgó élőlénytől, elvégre, igazi városi gyerekek ;)
( Ne vedd magadra ;) )
Megtaláltuk a szökevényt, és bekerült a kis cipősdobozába, ahol eddig utazott.
A kijutása is aranyos történet.
Röviden:
Gyerekek öltözőben-nem látott doboz az egyik kupac váltóruha mellett- kíváncsi gyerek a közelben-felvesz-kinyit-sikít- eldob- menekül.
Így az edzésük eleje egy rögtönzött környezetórával kezdődött, amiben megbeszéltük az alapoktól indulva, hogy rajtunk kívül is léteznek élőlények a környezetünkben.
Mindezt vicces kereteken belül, és odafigyelve egymásra, mert a cél az volt, hogy ha már itt az egér, akkor újra kikerülhessen a dobozból, hisz azért jött, hogy méltóképpen megmutathassa magát, mint házikedvenc, és ne mint egy préda állat, vagy vérengző fenevad.
A beszélgetés végéhez közeledve be is hozta a gazdája a dobozt, és előkerült a rágcsáló.
A nevére sajnos nem emlékszek, de talán ez nem is volt onnantól fontos, mert mindenki Egérnek szólította. ( Lehet hörcsög, patkány, vagy tengerimalac…nekünk onnantól Egér volt )
Ahogy eddig is, mikor fontos dolgot beszéltünk meg, vagy éltünk át, körbe rendeződtünk, és ott lett bemutatva a teljes testi valójában, kiabálásoktól, és sikításoktól mentes környezetben a kis jószág.
A fele banda jó két lépésre, egy másik körben szemlélte a tömeges újjbegy simit, nem mertek közelebb jönni...egy ideig.
Mindenki megkapta a lehetőséget, hogy döntsön róla, hogy milyen kapcsolatot szeretne kialakítani a jövevénnyel, és ezt tiszteletben is tartottuk.
Persze az elején még mentek a beszólogatások, de kérdésekkel segítettem megérteni a srácoknak, hogy a másik társuk miben is van éppen, és ez hamar átfordult abba a támogató közegbe, amiben annyira szerettünk, és szeretek most is lenni, ha oktatok…és élek.
Elkezdték egymást bíztatni, és én kiléptem a körből a külsőbe, a saját támogatómba, ahol tudták, hogy megtalálnak, ha szükségük van rám.
Ezt már ők oldották meg tovább…
Csodás volt látni, hogy hogyan osztották meg egymással az egyébként máshol megélt pozitív élményeket állatokkal, és ezzel hogyan szerették volna a külső körrel megosztani a saját pozitív megélésüket.
Hogyan méltatták egymás bátorságát, más szituációkat felemlítve, amit együtt éltek meg, néha sírós, edzéses szituációkban.
Ez és a bizalomteli légkör megtette a hatását.
Lassan mindenki Egér köré gyűlt, a kör foghíjai megszűntek, és csak a színtiszta, gyermeki szeretet marad, ahogy a kis jószág körbe-körbe mászkált a tenyerek alkotta belső körön…
Köszönöm, hogy ott lehettem Veletek, és részese lehettem ennek a tanításnak is.
Gyermeki, tiszta szeretet, bizalom egymás irányában, egymást támogató közösségben.
Te hogyan éled ezt meg a mindennapjaidban, ha nálad is megjelenik Egér egy rokona?
Van kiben bízzál?
Mersz bízni másban?
Jobbat kérdezek: Mersz bízni magadban?.....Mersz igazán bízni?
Én tudom, hogy képes vagy.
Mit gondolsz…igazam van ? ;)
…
Így tanítottam, és tanítok most is harcművészetet....azaz az Életet.
