Megszülni és felnevelni
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni. Aki nem tud semmit,
mindent elveszíthet. Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős
Lao-ce
A tigrist előbb gondolatban kell elejteni - a többi csak puszta formalitás. Kung Fu- ce
A kínai harcművészet,a wushu olyan harcművészeti stílusok összefoglaló megnevezése, melyek Kínában alakultak ki. Általában ezeket a stílusokat különféle kategóriákba sorolják. A közös jellemzők lehetnek például a különféle állatok mozgását imitáló fizikai gyakorlatok vagy kínai filozófiai irányzatok, vallások , legendák által inspirált edzésmódok. Azokat a stílusokat, amelyek a csi-re fókuszálnak, belső stílusnak nevezik, míg azokat, amelyek az izomzat fejlesztését és az erőnlét javítását tűzik ki célul, külsőnek nevezik. A külső stílusok először nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészítésre és a technikákra, majd az idő előrehaladtával ismertetik meg a tanulót a stílus spirituális részével, míg a belső stílusok épp a belső értékek fejlesztésével kezdik. Földrajzilag is megkülönböztethetünk úgynevezett északi és déli stílusokat. A kínai harcművészetek eredetét az önvédelemre, a vadászat különféle ősi módszereire és az ókori Kína katonai kiképzési módszereire szokták visszavezetni. Mind a fegyveres, mind a pusztakezes harc fontos szerepet játszott az ókori kínai katonák kiképzésében. A legendák szerint a kínai harcművészet létrejötte a csaknem 4000 évvel ezelőtt létezett Hszia-dinasztia idejére tehető. A monda szerint a Sárga császárnak nevezett Huang-ti vezette be az első harcművészeti rendszert Kínában. A Sárga császárról úgy tartották, hogy mielőtt uralkodó lett volna, híres tábornok volt, aki esszéket írt az orvostudományról, az asztrológiáról és a harcművészetről. Az egyik legnagyobb ellenfele Csi Ju volt, aki a monda szerint a kínai birkózás (shuai jiao (suajcsiao) elődjét hozta létre. A kínai harcművészetekre az első utalások az i.e. 5. században keletkezett Ősz és tavasz krónikájában találhatóak, ahol a pusztakezes küzdelemről, valamint a „kemény” és „lágy” technikákról is szó esik. században íródott Szertartások könyve (Li csi) megemlít egy harci birkózást,(csüeli) vagy (csiaoli) néven. A Han-dinasztia története (a Hansu) feljegyzi, hogy a Han-dinasztia korában már különbséget tettek a kötetlen, fegyvertelen küzdelem, a soupo [egyfajta ökölvívás]és a birkózás (csüeli vagy csiaoli) között. A birkózást Sze-ma Csien is említi A történetíró feljegyzései című művében (i.e. 100 körül). A Tang-dinasztia időszakában már harci táncokról vagy kardtáncról is lehet beszélni, ezeket Li Paj költő is megörökítette. A Ming- és a Csing-dinasztiák idejére a harcművészet modern koncepciói is megjelentek. A shaolin (shaolin) szó jelentése: az erdő fái. A kung-fu szó jelentése: idővel megszerzett tudás, jártasság (valamiben), kemény munka, mindig tanulni, nemes. A saolin stílust az egyik első intézményesített kínai harcművészeti stílusnak tartják. A legrégebbi ismert bizonyítéka a Saolin szerzetesek csatában való részvételének egy i. sz. 728-as sztélé, ami két eseményt is ábrázol. Az egyik a Saolin kolostor védelme 610-ben egy banditatámadás ellen, a másik pedig a hulaói csatában való részvétel 621-ben. A 8. és 15. század között nincsenek olyan dokumentumok, amelyek a Saolinok csatában való részvételére utalnának. illetve 17. századi forrás is tanúskodik arról, hogy a Saolin szerzetesek lételemévé vált a harcművészet. Ekkortájt bukkan fel Bodhidharma legendája is, egy 1624-es iratban, melyet magának Bodhidharmának tulajdonítanak. A kései Ming-kori irodalomban számos utalást találni a Saolinok harcművészetére szerzetesek sírfeliratain, kézikönyvekben, katonai enciklopédiákban, úti leírásokban, versekben és prózai művekben egyaránt. Ezek egyike sem utal azonban specifikus Saolin-stílusra. A fegyveres Saolin küzdelemről szó esik azonban, például a bot használatáról, Csi Csu-kuang tábornok „Hatásos technikák új könyve” című művében. A tábornok a bot használata mellett leírta a Saolin Csüan Fa „Saolin Ökölszabályok” technikáját is. A könyv nagy hatással volt a harcművészetek fejlődésére Okinava szigetén és Koreában is.
摔跤
Az idők folyamán a kínai birkózás átalakult, fejlődött, szabályai, technikái változtak és korszaktól, uralkodótól függően más-más neveken említették. Annyi bizonyos, hogy katonai harcmodorként, kiképző technikaként alkalmazták már az időszámításunk előtt uralkodó császárok hadseregében is. A Csin-dinasztia (i.e. 221–206) idejében már sportként is számon tartották. A császár személyi testőrségébe csak azok a katonák kerülhettek, akik kiválóan értettek a birkózáshoz. A shuai jiao (suaj csiao)t ma is tanítják a katonai és rendőrakadémiákon Kínában és Tajvanon. Korábban a küzdőfelek félmeztelenül harcoltak, a modern kínai birkózásban azonban ruhában küzdenek az ellenfelek. Ez azonban nem könnyíti meg a dobásokat, mivel a birkózók nem egymás ruhájába kapaszkodnak, hanem izmot és csontot markolnak egy-egy dobás kivitelezésekor. A mérkőzéseken általában sportcipőt is viselnek, bár a kezdők számára a mezítlábas küzdelem is megengedett. A shuai jiao (suaj csiao) nem egységes sport, több változata is létezik (például pekingi stílus, tianjini (tiencsini) stílus, mongol stílus); a modern shuai jiao (suaj csiao)nak azonban megvannak az univerzálisan kialakított szabályai, felügyelő szervezete és pontozása a mérkőzéseken. A shuai jiao (suaj csiao) elnevezést a kínai kormány 1928-ban véglegesítette. Chang Dung Sheng (1908–1986) gyermekként első kungfu technikáit apjától és nagyapjától kezdte tanulni , majd ifjúkorában Chang Feng-Yen Nagymesternél kezdett el tanulni , fejlesztette a képességeit . Kiváló tanulója lett, kifejlesztve hatékony technikáit. Nagyon sokat utazott Kinában figyelt és tanult más Shuai-Chiao mesternél és tesztelte a saját tudását. Sohasem tudták legyőzni, és mindezek mellett folyton fejlesztette a technikáit a küzdelmei során Mint versenyző számtalan mérkőzésen részvett,úgymint a Lei-Tai full contact mérkőzések és más kihivások. A Lei-Tai full contact mérkőzések megfelelnek a mai Shuai-Chiao harci stilusoknak és a modern Sanshou küzdelmeknek. Chang nagymester nehézsúlyban megnyerte az All China Full Contact Tournament nevü viadalt kétszer, ahol mindenféle stilusból versenyeztek küzdők. Beceneve Iron Butterfly a Repülő Pillangó volt. Győzelmei alapján felvételt nyert a Control Martial Arts Academy nevü magasszintü intézménybe Nankingban, amit 1927-ben alapitottak. Ezt az akadémiát az alapitója Chang Chih-Chiang egy olyan iskolának szánta ahol Kina legjobb mesterei tudják átadni a tudásukat . Chang Dung Sheng elkezdett tanulni az Akadémián és rövidesen a Shuai-Chiao osztály vezetője lett. Mindez mellett tanult más kinai harci stilusokat is, beleértve Shaolin, Tantui ,Pa Kua, Tai Chi stilusokat is. Létrehozta a saját Tai Chi és xingyi stilusát, a Chang Tai Chit, ami a Yang tai chi chuan, xingyi és saját shuai jiaotudásán alapult. Számtalan mérkőzése volt mielőtt belépett a Kinai Hadseregbe , mikor is körbeutazta Kinát a Kuomintang által ellenörzött területeken, megküzdve sok más shuai jiao mesterrel.. A II.Japán háború és a II.világháború alatt Chang nagymester a speciális egységekben számtalan kinai katonát képzett ki , beleértve a hires elit Red Wall ejtőernyősöket is. Számos táborba látogatott és megküzdött japán judo, ju jutsu és karate gyakorlókkal .Képviselte a Kinai Hadsereget 1948-ban mikor is győzött egy nemzeti versenyen Shuai Chiao, Chi n Na küzdelmekben. Taiwanra költözött és a National Police University nevü hires akadémián mint Senior Instructor kezdett tanitani fegyvertelen harcot. 30 évig tanitott , ezen kívül a hadsereg és a rendőrség fő kiképzője volt. Ezidő alatt ő volt Tajvanban minden nemzeti bajnokság hivatalos felelőse. Tajvanban a Shuai-Chiao-nak több mint 30.000 tagja van, miáltal ez a világ legnagyobb kínai harcművészeti szövetsége.
1982-ben Chang nagymester megalapította a I.S.C.A.-t, és nagyon sok időt szentelt művészete terjesztésének. Beutazta az egész világot, bemutatókat és szemináriumokat tartott.
1986. június 18-án 78 éves korában hunyt el Ch'ang nagymester. Tajvanban "élő nemzeti kincs"-nek tekintették, és máig ő az egyetlen mester, akinek a piros-fehér-kék (Tajvan nemzeti színei) övet adományozták. Az övet vele együtt eltemették. Halála után a Shuai-Chiao 10. fokozatát megszüntették, ez szimbolizálja, hogy az olyan mesterek mint Ch'ang nagymester a századunk kezdetén meglévő, a Kung-Furól felhalmozott tudása legalább 60%-át magával vitte a sírba.
