Wing Tsun Kung-Fu egy olyan kínai harcművészeti rendszer, amely közelharci technikái révén esélyt ad a gyengébbeknek is egy szabad küzdelem során. Kevés, csakis harcban jól alkalmazható technikákat tartalmaz. Ezek a technikák egyszerűek és gyorsak; a védekezés során engedékenyek, de a támadások során dinamikusak. A támadást és a védekezést egyszerre hajtjuk végre, így időt takarítunk meg és a táma
dót nem engedjük kibontakozni. A küzdelem során folyamatosan szembefordulunk ellenfelünkkel, így mindkét kezünket egyenrangúan tudjuk használni (ez az egyidejű technikák miatt különösen lényeges), és az ellenfél nem tudja támadni a vakoldalunkat (a vakoldal a testnek az a része, amit nehéz védeni, pl. A támadások általában egyenes vonal mentén történnek, követve a mottót: 'két pont között legrövidebb út az egyenes'. A Wing Tsun Kung-Fu-ban gyakran indítunk támadásokat 'érzékeny pontok' (pl.: szem, orr, torok, lágyék) ellen, mivel legtöbbször csak így van esélyünk az önvédelemre. A technikákat láncszerűen összefűzve, folyamatosan egymás után hajtjuk végre, így a támadónkat folytonos védekezésre kényszerítjük. Az ellentámadásunkhoz felhasználjuk a támadó erejét is, így az ő lendületét elvezetve sokkal nagyobb erővel tudunk visszatámadni. A Wing Tsun Kung-Fu-ban nincsenek magas rúgások, így nem kell akrobatikus hajlékonyság ahhoz, hogy valaki elsajátíthassa ezt a stílust. A rúgásaink alacsonyak és érzékeny célpontok ellen irányulnak. Az alapállás viszonylag szűk, de a súlypont lent van; ez teszi lehetővé a stabilitást és a gyors lépéseket, amelyek kulcsfontosságúak egy harc során.
