30/06/2022
A futásban, vagy más teljesítmény sportban az a csodálatos, hogy az ügyeskedők, csalfák nem tudnak olyan egyszerűen érvényesülni. Egy maraton, de legyen csak az első 5 kilométered, a Te eredményed, amelyet már senki nem vehet el tőled. Lehet, hogy nem lesz róla papírod, nem kerül bizonyítványba, de a tied. Ha a kitűzött futócélért nem teszel meg mindent, nagyképűsködsz, túlbecsülöd magad, nincs meg a kellő alázatod, akkor nem lesz eredmény, akkor összeroppansz. Természetesen kellő félkészülés mellett is elképzelhető, hogy becsúszik valami, éppen azon a napon, vagy éppen abban a pillanatban, mint ahogy egy vizsgán, egy előadáson, bármilyen megmérettetésen. Míg azonban a matek dogát lelesheted a szomszédról, a vizsgán bátran puskázhatsz, addig futás közben nincs kibúvó. Elcsalhatod a távot, hazudhatod, hogy edzés közben jobban ment, de ezzel csakis magadat vered át, saját gyengeséged palástolod. A futás éppen ezért nem az ügyeskedők sportja. Persze, ki lehet posztolni napi edzésként az 5 perces kilométereket, majd rendezvényen valami miatt, ha csak 7:30-ra sikerül, akkor megmagyarázhatod, hogy elrontottad a frissítést, meghúzódott a lábad, stb. Ez egyszer-kétszer megtörténhet, de ha mindig ez történik, előbb utóbb mindenki tudja, hogy hazudsz. Gyerekkoromban gyűlöltem ezt a mondást: „magadnak tanulsz”, még annak ellenére is a hideg rázott tőle, ha tulajdonképpen igaz. Most mégis azt kell, hogy mondjam: magadnak futsz. Ha mindezt másnak teszed, még nem értetted meg a futás lényegét.
