16/09/2026
100 ezer forint egy cipőért, ami úgy néz ki, mint egy űrhajó, és az algoritmus azt ígéri a reels-videókban, hogy magától fut neked egy PB-t? Csábító, tudom. Én is bedőltem már a felhajtásnak, és mutattam rá a legmenőbb cuccra a kirakatban, hátha az pótolja a kimaradt edzésmunkát.
Aztán az élet gyorsan helyretett: életem leggyorsabb félmaratonját még az angliai éveink alatt – a Dorney Lake-en, a londoni olimpia csodás evezőspályája körül – egy olyan vastag talpú, pihe-puha cipőben futottam meg, ami közelebb állt egy guruló kanapéhoz, mint egy versenygéphez. Semmi karbon, csak színtiszta kényelem.
Most, hogy a social media folyamatosan az arcadba tolja a szupercipőket, azért legyünk észnél: a karbontalpas csodákat tudományosan nem nekünk, amatőr futóknak tervezték.
Kinek készült ez valójában?
A profiknak, akik tartósan 3:30–4:00 min/km alatti tempót repülnek, tökéletes a mozgásmintájuk, és a talpuk elülső részére érkeznek, mint a párduc. (vagy inkább gepárd, főleg sashegyi)
Miért lőhetsz vele bakot amatőrként?
Ízületgyilkos instabilitás: A merev karbonlemez és a szuperpuha hab kombinációja igazi kihívás a bokának. Ha sarokra érkezel (mint a legtöbbünk), a vádli és az Achilles fog először sikítani.
A csoda elmarad: 5:00–6:30-as tempónál egyszerűen nincs meg az a becsapódási erő, ami érdemben meghajlítaná azt a lemezt. Rugózás helyett olyan érzés lesz, mintha egy vékony deszkán egyensúlyoznál.
Zsebmerénylet: Egy vagyont kifizetsz egy cipőért, ami 250-300 km után kifullad, miközben nem is a te tempódra találták ki.
Én amúgy a mai napig szinte minden futásomat egyetlen fajta cipőben nyomom le. A kiválasztásánál a kényelem volt a legfőbb szempont – persze azért a súlya, a szellőzése és a színe is számított! 😊
Ne toljunk ki magunkkal feleslegesen! Amit a futás megkövetel tőlünk, az a jó (nem kevés, nem sok) csillapítás, a lábunkhoz passzoló kaptafa és kényelem.
A karbonszálat hagyjuk meg az eliteknek – nálunk a józan ész és a kényelem hozza a legjobb élményeket (és időket).
