12/09/2026
Tedd fel magadnak a kérdést, mire vagy képes. Aztán tegyél rá még 100%-ot. Mert el sem tudod képzelni, mire vagy képes, amikor megtanulsz jól bánni azzal, ami eddig visszatartott. 🔥
👉Amikor valamiben elakadsz, amikor erős ellenállást érzel valamivel szemben, amikor már előre azt gondolod, hogy „ezt én nem bírom, nekem ez nem megy”, akkor először arra érdemes ránézni, mi történik benned.
4,2 km. Sokkal jobb tempóban, mint vártam. 🏅 De a legbüszkébb arra vagyok, ahogyan ezt idegrendszeri szinten menedzseltem.
Sokáig úgy tűnt, a sérülésem miatt el sem tudok indulni (megjegyzem, MINDEN futóverseny előtt lesérülök). De annyira vártam már ezt az egészet, hogy rossz érzés volt arra gondolni, hogy kihagyom.
Úgyhogy bevállaltam. És sokkal jobban ment, mint vártam. Mentálisan és fizikailag is.
Végig az idegrendszerem jelzéseire reagáltam, figyeltem a testem legapróbb jelzéseit, és tudatosan mentem rá ezekre.
És csak úgy elrepült a táv. 😳 Mintha egyáltalán nem fájna a lábam. Mintha nem is futásról lenne szó. 😃
Pedig számomra a futás mindig is a legmonotonabb, legunalmasabb és mégis egyik legnehezebb sport volt. Az edzések is szenvedősek voltak, és minden alkalommal átfutott az agyamon:
„Ki az, aki önszántából fut?!” 😂
Az utóbbi években az idegrendszeri munkával elkezdtem megfigyelni és feloldani a futással kapcsolatos visszatérő motívumokat, és megtanultam tudatosabban reagálni arra, amit a testem jelez előtte, utána, közben.
Na, ez szerintem ég és föld.
Nem szerettem meg hirtelen a futást, nyugi. 😃 De elkezdtem máshogy működni benne.
És pont ezért mondom mindig, mennyire fontos a tudatos idegrendszeri munka a sportban.
❗️Amikor elakadsz, ellenállást érzel, vagy már előre azt gondolod, hogy „nekem ez nem megy”, először nézz rá arra, mi történik benned.
Gondolj bele… Ha én ezt hoztam ki magamból úgy, hogy a futással finoman szólva sem szeretjük egymást, te mit hozhatsz ki magadból abban a sportban, amit még szeretsz is. 😉
Szóval… te mire vagy képes?😉
