23/06/2026
Az Egy cipőben - Cegléd Sportegyesület tagjainak bemutatása - ⚡KLÁRI⚡
Nagy Klára vagyok, (még két hónapig) 39 éves, háromgyermekes anyuka, feleség, dolgozó nő, és egyike azoknak, akik idővel rájöttek, hogy a sport sokkal többről szól, mint a centikről vagy a kilókról. Számomra ma már az egészségem, a mentális jóllétem és a közösséghez tartozás egyik legfontosabb eszköze.
A sporttal való kapcsolatom régre nyúlik vissza: általános iskolában testnevelés tagozatos voltam, így nyolc éven keresztül meghatározó része volt az életemnek. Aztán hosszú időre teljesen háttérbe szorult, amíg főiskolás koromban egy egészségügyi probléma miatt el nem kezdtem futni. Ez olyan pozitív változásokat hozott, hogy hamar beleszerettem a futásba és az egészséges életmódba. Sajnos ez egy idő után túlzásba fordult, és az orthorexia csapdájába estem. Ahhoz, hogy ebből kilábaljak, ismét távolabb kellett lépnem a sporttól.
A következő fordulópontot a közelgő esküvőm jelent***e, amikor újra visszataláltam a mozgáshoz. Ekkor kezdődött egy tízéves bodyrope szerelem, amely mellett a futás végig ott maradt az életemben, mint legjobb és legolcsóbb mentálhigiénés terápia.
2019-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy körbefutnám a Balatont csapatban. Összeszedtem a futni szerető ismerőseimet, és megszületett a Marlinok csapata. Azóta ők a második családom. A közös élmények, a mindennapi kapcsolattartás, az egymás felé nyújtott motiváció és támogatás olyan köteléket hozott létre közöttünk, amiért végtelenül hálás vagyok. És büszke csapatkapitány.🤗
Azóta csak annyi időre távolodtam el a sporttól, amíg terhes voltam és meg nem szültem a két kisfiamat. Bár még velük a pocakomban is teljesít***em egy-egy futóversenyt, és szülés után négy héttel már ismét futócipő volt a lábamon. Nem azért, mert muszáj volt, hanem mert hiányzott.
Aktívan részt veszek a városi futó- és sportrendezvényeken, és igyekszem magammal rángatni a családot, a barátokat, a kollégákat és nagyjából bárkit, aki elég közel merészkedik hozzám. 😁
Közben az élet egy új szerelemmel is megajándékozott: a kézilabdával. A lányom kézilabdázása miatt rendszeres vendég lettem a lelátón. Az ott "unatkozó" anyukákból aztán megalakult a CápAnyák amatőr csapata. Ami kezdetben jó bulinak indult, mára heti három edzéssel, edzőmeccsekkel és komoly tervekkel rendelkező közösséggé nőtte ki magát.
Most pedig itt az új alakulat, azaz Mi, az Egy cipőben Cegléd Sportegyesület. Ennek gyökerei még a Covid idejére nyúlnak vissza, amikor bedobtam egy 24 órás futás megszervezésének ötletét, ám évekig "csak" lelkes résztvevője voltam az eseménynek. Tavaly azonban már szervezőként vet***em bele magam a munkába. Kezdetben Áronnal dolgoztunk együtt, majd csatlakozott Viki, végül pedig hamar egyértelművé vált, hogy Carmen kitartására és teherbírására is szükségünk van. Az esemény során kialakult egy kicsi, de rendkívül erős mag, amely később megszervezte a Futók bálját is, hogy tovább erősítsük a sport közösségformáló erejét, és megünnepeljük azt a különleges kapcsolatot, amit a futás, sport képes létrehozni emberek között.
Ma már tízen vagyunk. Különböző személyiségek, különböző történetekkel, de egy közös szenvedéllyel: a sporttal. Ez az, ami összeköt bennünket, és ami mentén a jövőben is szeretnénk értéket teremteni.
Számomra a sport soha nem az eredményekről vagy az érmekről szólt. Sokkal inkább az emberekről, az önmagammal való viszonyomról és a közösségről.
Az én hitvallásom, hogy "aki időt szán a mozgásra, az időt nyer az életre".