26/11/2019
Interjú Dávid Andrással a Vb. után!
Osu! Gratulálunk a Világbajnokságon elért eredményedhez! A legjobb 32-ben végeztél, ami azt jelenti, hogy háromszor szólítottak tatamira Tokióban. Milyen küzdelmek vezettek a 32-es tábláig?
-Osu! Köszönöm szépen! Az első küzdelmemben egy középsúlyú japán ellenfelem volt, akit egy két-hosszabbításos küzdelemben sikerült végül felőrölnöm az előre megbeszélt taktika szerint. A következő ellenfél egy svájci fiú volt, ekkorra leszállt a vállamról minden stressz, ami korábban rajtam volt és ez meg is látszott a küzdelmemen, magabiztosan az első küzdőidőben felülkerekedtem. Az utolsó küzdelem szintén egy japán harcos ellen volt, aki ellen nem tudtam a küzdelem első felében megvalósítani az előre megbeszélt taktikát, későn találtam meg az ellenszert a gyors lábmunkára és már nem is tudtam kiharcolni a hosszabbítást.
Köztudott, hogy japán versenyző ellen saját hazájában nem elég jól küzdeni. Egyértelműen kell győzni, ahhoz hogy kihozzanak. Milyen érzés volt magyarnak, európainak lenni egy ilyen küzdelem után?
-Én általában szeretem ezt a kicsit ’alábecsült’ szerepkört és ez most sem volt másként. Nagyon felspanol ha az ellenfelem szurkolótábora nagyon hangos aztán folyamatosan elhalkul. Szokatlan volt egy ennyire erős akarat ellen küzdeni és nem is hiszem, hogy ilyet Európában meg lehet tapasztalni. Amikor győztesen hagytam el a tatamit nagyon sokan jöttek gratulálni magyarok, más Európaiak, de kazahok, oroszok, sőt japánok is. Büszke voltam magamra, de sokáig nem lehetett ezt élvezni, mert jött a következő feladat.
Hogyan hatott rád az, hogy testvéreddel együtt versenyezhettél a Világbajnokságon, ráadásul mindketten a 32-be jutottatok?
-Különleges dolog ez azt gondolom. Nem sokan mondhatják ezt el magukról, hogy egy Vb-n bejussanak a legjobb 32 versenyző közé pláne a testvérével vállvetve. Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk azzal, hogy hárman testvérek ugyanabban a sportban eredményes versenyzők vagyunk. Együtt tudunk edzeni, meg tudjuk osztani egymással a gondolatainkat, észrevételeinket az edzésben vagy akár küzdelemben is. Viszont egy versenyen ez plusz stressz faktor is, hogy a tesódért izgulsz. Nagyon büszke voltam rá, de nem igazán lehetett ünnepelni, mert nekem még dolgom volt fent a tatamin.
Mivel inspirálnád magyar válogatott társaidat, akik még nem szereztek VB kvalifikációt?
-Ha ez az álmuk tegyenek érte és előbb utóbb a sok munka kifizetődik.
Lesz –e VB négy év múlva is?
-A következő nagy cél az egyértelműen a 2023-as világbajnokság, négy év múlva nagyobb rutinnal érettebb versenyzőként remélem egy fényesebb eredményt sikerül majd elérni és a legjobb az lenne, ha mindezt a két öcsémmel együtt csinálnánk.
-Az interjú végén szeretném megköszönni mindenki támogatását az éjszakázásokat a monitor előtt szurkolva, a gratulációkat, a kedves szavakat amiket a verseny előtt és azóta kapok. Külön köszönet illeti az edzőimet Shihan Pápai Zoltánt és Sensei Pápai Gábort valamint az egész Derecske Budo Egyesületet, a Shinkyokushin Harcművész Szövetséget, Shihan Stefanovics Józsefet és a magyar válogatott edzőit és versenyzőit. Végül, de nem utolsó sorban hatalmas köszönet illeti a családom, a párom és a barátaim.
Köszönöm a beszélgetést! További sikereket kívánunk!
