08/12/2025
Nagyszerű írás a szívemből szólt!
Köszönöm Mr.Tájföl!❤️🙏🏻
A küzdősport-edzőket már csak azért is tisztelem, mert ők azok a figurák, akik még akkor is ott vannak a teremben, amikor a legtöbb ember azt sem tudja, melyik nap van. A kollégák olyan szinten elkötelezettek, hogy néha azon gondolkodom, vajon aludni hol tanulnak meg — mert biztos nem a szabadidejükben, az ugyanis nincs.
A csillogást meghagyjuk más sportoknak. A küzdősport-edzők legfényesebb pillanata általában az, amikor végre sikerül kicserélni egy kiégett izzót a teremben. A kamerák? Akkor is kikapcsolnak, amikor épp nem kéne. A hangszóró recseg, a zsák nyikorog, a kolléga meg csak vállat von: „Ez még működik.”
És mégis: ezek az edzők nap mint nap ugyanazzal a türelemmel magyarázzák el a srácoknak, hogy „nem úgy rúgsz”, „nem arra lépsz”, vagy a klasszikust: „hányadszor mondjam, tartsd fenn a kezed?”
Fizetés? Nevetséges. Ha valaki pénzért csinálná, már rég máshol lenne. De a kollégákban van valami fura radar: ott is meglátják a lehetőséget, ahol más azt mondaná: „ezzel a mozdulattal maximum egy legyet találsz el.”
És amit adnak a fiataloknak? Nem csak technikát. Tartást, önbizalmat, célt — meg persze egy jó adag valóságot, mert hát valakinek meg kell mondania, ha valaki úgy mozog, mint egy frissen kipakolt szekrény.
Kérdezd meg bármelyik tanítványt: az edzők olyan életleckéket adnak, amiket sokkal többször használsz, mint egy kimért fejrúgást. Mert ők nem csak harcot tanítanak, hanem fegyelmet, tiszteletet, és azt, hogyan állj helyt magadért anélkül, hogy hülyét csinálnál magadból.
A kollégák csendben változtatnak életeket. Nincs taps, nincs köszönet, nincs reflektorfény.
És a jutalmuk? Hogy látják, ahogy egy bizonytalan, szétesett srácból egyszer csak kiegyenesedett hátú, magabiztos fiatal lesz.
Ezért becsülöm őket.
A küzdősport edzők: azok a fáradhatatlan, kissé őrült, de elképesztően elhivatott emberek, akik nélkül ez a világ sokkal kaotikusabb, és sokkal kevésbé fegyelmezett hely lenne.
