13/09/2026
Most pedig jöjjön Szatméri Gergő 19. hosszútávjának a beszámolója. Hihetetlen szám és azt beszéltük meg se áll a 21-ig. :)
"Egy híján húsz
Balatonman Balatonfüzfő
Az idén ez a verseny volt a második versenyem, az előző egy Dunaátúszás volt előző szombaton, a maga 6 percével, nem annyira volt összemérhető egy hosszútávval.
Idén a tavalyi hibákból kiindulva már volt előre lefoglalt időpontom sportorvoshoz és kerékpárszervizbe is. A keróm az augusztusi nyaralás alatt meg is adta magát, így egy rövidebb tekerés az utolsó hetekben már ki is maradt. A sportorvosira meg mindenkinek ajánlom, hogy szerezzen be egy-két nyugtató tablettát, akinek nyár közepén van a születésnapja. Mert nyár elején 60 nappal előtte lehet megcsináltatni, de a versenyszezon indulása miatt már nem szokott akkor időpont lenni. Július végén pedig
a foglalásnál 12:05 perckor, a nyitás után már csak szeptember eleji időpont volt szabad. (Vélhetően sokan mennek nyaralni augusztusban az OSEI-ben is.)
Tekintve, hogy ez már sokadik indulásom, egész jó listám volt, miket kell bepakolni, elrakni, felkészülni, így nagyon nem izgultam túl az indulást. A tavalyi szép emlékekből és a 3 órás rajtcsúszásból kiindulva bekerült a rajtcsomagba egy plusz liter víz és 3 extra rántottás szendvics. Mikor kipakoltam, realizáltam, hogy 18 Ironman után is képes vagyok otthon hagyni a legfontosabb kellékeket, például az extra Zero tablettákat, bár a maximum 26 fok miatt annyira nem volt rájuk égbekiáltó szükség. Szerencsére a
szervezők gondoltak erre, és már 6-kor nyitva volt a Maratonman kihelyezett boltja, ahol PowerBar-nak van ilyen tablettája, amiből szereztem is egyet, de azért a kis mumus megjelent, hogy Ironmanen semmi újat nem próbálunk ki, mert annak nem lesz jó vége. Amit elmulasztottam, hogy a neoprént fel akartam venni előtte, de néztem a Balaton hőfokokat előtte, és nem láttam realitását, hogy kellene. Idén sok CrossFit-edzésre jártam, és kicsit megnőttem mellben is, meg súlyban is. Utólag a fényképet visszanézve a plusz súlyom leginkább has környékén materializálódott, és nem biztos, hogy izom formájában. De úgy voltam vele, nem lesz vele gond, de azért elvittem a régi neoprént
is, ami még akkor is jó volt rám, amikor szintén ugyanilyen szép szál legény voltam. Szerencsére Morovián Attila segítségével sikerült magamra ölteni a gúnyát, miután kiderült, hogy lehet használni. (Nagyon jó ez a neoprén, de utálom egyedül kipróbálni, mert volt már olyan, hogy hosszabb volt felvenni, mint amennyit úsztam benne.) Idén hosszú távosoknak volt szerencséjük az úszással, nem úgy, mint tavaly, amikor az lett duatlon, most a közép- és rövidtáv lett duatlonverseny. Az úszáson 23,2 fokos, nem hullámzó vízben tudtam le a távot, viszonylag lazán, 3 körön lábvizen utazva, de úgy
voltam vele, hogy nem ölöm meg magam még 5 percért, már az úszáson hosszú lesz még a nap. Mint utólag kiderült, a korosztályomban elsőként jöttem ki a vízből, abszolút 6.-ként. Ezt verseny közben esély nincs felmérni, mert a váltósokat nem ismeri fel az ember. A mai napon 3 szakaszt is megnyertem a korosztályomban, sajnos ezek közül kettő a depó volt, de legalább öltözni tudok, ha van neoprén.
A biciklis szakaszt már tavaly is élveztem a szél miatt, de idén azért az időjárás nem kicsit tréfált meg minket. Az első 3 kör valami iszonyat vacak volt. Északi, néhol 70 kilométeres széllel, kifelé úgy mentem, hogy legfelül fogtam a kormányt, és élveztem, hogy vitorlázhatok. Visszafelé, valljuk be, kevésbé. A 9-es és 11-es útjelző kilométer között volt egy olyan szakasz, ahova első körben könyökölve mentem be, és a 60-as peremes kereket annyira lökdöste a szél, hogy nem mertem átfogni a fékre, mert addig
is egy kézzel kell fogni a kormányt. A következő 2 körben már átfogtam előtte. A második körnél csodálkoztam, hogy nem jelent meg a közép- és rövidtáv, pedig általában velük szoktam azt megkezdeni, bár sejtettem, hogy a szél miatt csúszott a
rajt, és még azon is filóztam, hogy szegényeknek idén nem lesz úszásuk. Sejtésem helytálló volt. Szerencsére a 4. körben csapágyig áztunk, aminek egyetlen előnye volt, hogy a szél szinte teljesen elállt. Az utolsó, 5. kört már végre élveztem is, mert visszafelé, ahol eddig 15-tel tudtam közlekedni, most vígan 40 feletti sebesség is ment. Mivel viszonylag lazán nyomtam, ezért az első 3 körben 3 szelet is lecsúszott, és a Zerok is szépen fogytak. Az utolsó körökben inkább csak banán és víz fogyott. A ki- és bevezető szakaszt mindenkinek ugyanannyi idővel számítják be, így aki nem
pontosan 25-ös átlagtempóval megy, kap jóváírást, ami a szoros befutóknál érdekes eredményeket szülhet. Mivel nem nagyon mentem még soha dobogóért vagy helyezésért, ez engem nem nagyon érintett meg, bár furcsa, hogy például aki mögöttem
ért be, megelőzött, mert lassabban tudta le a ki- és bevezető szakaszt. A kerékpárról korosztályomban 4.-ként szálltam le, a depóból már másodikként jöttem ki. (A helyezéseket utólag néztem vissza, nem voltam vele tisztában.) A depóban pedig rájöttem, hogy ott volt a Zero tablettám is, de ezt a nagylábujjammal sikerült kitapogatnom a futócipőmben, szóval az összepakolás idén hibátlan volt a depó előkészítése kevésbé.
A futás igazán jól indult, tudtam isot inni két körig, és futómozgást is sikerült végeznem. A 3. körben egy kis kavics belement a cipőmbe, és megálltam, leültem egy padon, hogy azt kirázzam, és onnan, mondván, hogy f**t és fürge vagyok, felugrottam. Na, ez arra
lett jó, hogy 100 méter után elkezdett görcsölni a lábam, így kénytelen voltam egy Magneshotot is betolni, hátha javít, de sajnos folyamatosan görcshatáron futottam vagy két körig, és emiatt lassultam is. A 4. körre ért ki kis családom, akiknek be is
jelentettem, hogy ha így megy tovább, 12:30-ra végzek, erre mondta a feleségem, hogy meglátjuk. (Kis örök realista.)
Még az 5. kört is sikerült lefutnom, de ekkorra már csak vizet bírtam elviselni néhány sós ropi társaságában. A 6. körre viszont a vízre se bírtam ránézni, és fejben is kicsit szétestem. A 6. körben viszonylag sokat sétáltam, sőt még egy padon is megpihentem, és néztem a naplementében elfutó sorstársakat, egy Ironmanen „mindenre van idő” jeligére. Aztán csak csak felálltam, mert rájöttem, hogy nem romantikus vacsorán feleségemmel szürcsölgetek valami italt, bár lehet azt kevésbé élvezné, mint a nekem való szurkolást és állandó támogatást. A 7. körre összekaptam magam, és végre elkezdtem futni, mondván, hogy nem megyek rosszabb időt, mint tavaly, amikor is pár perccel 13 órán belül értem be. Így az utolsó két kört futva tettem meg, sőt az utolsó kilométereket már elég szép tempóval. Végül a két lányommal szakítottam át a célvonalat nem sokkal este 8 előtt.
A verseny után jól esett egy kis masszázs, amire szinte várni sem kellett, majd két gyümölcskehely után egy kis bográcsgulyás után megettem a reggelről megmaradt 3
rántottás szendvicset is, mire hazaértünk a szállásra, csak hogy közelebb kerüljek nap végére megint a 100 kilóhoz.
Utólag kiderült, hogy még a futás 4. körében is voltam a korosztályomban dobogós helyen, de végül 5.-ként értem be a korosztályomban. Talán, ha tudom, kicsit megpróbálom összekapni magam, és nyerek fél órát a futáson, annyi talán még lett volna bennem, de azzal is csak 4. lehettem volna. De gondoltam, jövőre jobb lesz, mert korosztályt lépek, és akkor ott majd lehet virítani. Hát, jelentem, a fiatalabb korosztályomban szinte mindegyikben 5. lettem volna az időmmel, de az idősebbeknél éppen bekerültem volna az első 10-be. Egyedül a 60 feletti kategóriában rúghattam
volna labdába a dobogóért, addig azért még van 15 évem, és félek, sokat gyorsulni nem fogok, de azért jövőre megpróbálok, amihez hétfőtől jelentem, fogyókúrázn kezdek.
Utóirat: még jó, hogy nem írtam meg melyik hétfőre gondoltam."
Gratulálok Gergő! Csak így tovább! Kezd el a fogyókúrát!! :D :D
Hajrá
www.bartosteam.hu
