Jeckel Eszter

05/08/2026

A coach soha nem csak a kérdéseit és a módszereit viszi be a coachingtérbe. Beviszi a saját történetét is.

A családjából hozott hiedelmeket, lojalitásokat és kimondatlan szabályokat. Azt, amit a felelősségről, a konfliktusról, a teljesítményről, a közelségről vagy éppen a segítségnyújtásról megtanult.

Ezek a mintázatok értékes erőforrások lehetnek. Ha azonban nem ismerjük fel őket, észrevétlenül befolyásolhatják, mit hallunk meg a kliens történetéből, mivel azonosulunk, mit akarunk túl gyorsan megoldani, és hol veszítjük el a kíváncsiságunkat.

Erről fogok beszélni az ICF Coachklub következő eseményén:

A hozott család a hozott eset mögött – A coach saját rendszere mint eszköz vagy akadály a változásban

Az alkalom célja nem a családi múlt részletes feltárása, hanem annak vizsgálata, hogyan válhat a coach önreflexiója a szakmai jelenlét, a rendszerszintű érzékenység és az etikus működés részévé.

📅 2026. szeptember 23.
🕔 17:00–19:00
📍 Online, Zoom
🎓 A részvételért 2 CCE pont jár.

Az esemény minden érdeklődő számára nyitott, az ICF Magyar Tagozat egyesületi tagjainak pedig díjmentes.

„A hozott család a hozott eset mögött” A coach saját rendszere mint eszköz vagy akadály a változásban Az előadás azt vizsgálja, hogyan hat a coach saját családi rendszere – hiedelmei, lojalitásai, kimondatlan szabályai – a coaching folyamataira. Rávilágít arra, hogy a coach...

04/08/2026

https://www.youtube.com/watch?v=_wA-NOA5PCU

Hogyan válik egy menőnek tűnő üzleti utazás a kiégés melegágyává? A...

31/07/2026

Kész. Ébren van, akkor nincs tovább alvás.

30/07/2026

Új "családtagunk" van: Árnyék

Nemrég egy nyolc hónapos mudi költözött hozzánk. Árnyéknak hívják – és a nevét komolyan veszi: lehetőleg mindig valamelyikünk közelében tartózkodik.

Nagy az energiaigénye, szeretetéhes, kíváncsi, és alaposan megváltoztatta a napjaink ritmusát. Gyorsan kiderült, hogy nem elég tudnunk, milyenek általában a mudik. Árnyékot kell megismernünk. Mitől pörög túl? Mitől nyugszik meg? Mikor van szüksége mozgásra, feladatra, kapcsolódásra vagy éppen határokra?

És közben nemcsak ő tanul alkalmazkodni hozzánk. Nekünk is újra kell rendeznünk valamennyire a saját működésünket.

Valahogy így történik ez akkor is, amikor új ember érkezik egy családba, csapatba vagy szervezetbe. Nemcsak az a kérdés, hogy ő hogyan illeszkedik be a meglévő rendszerbe, hanem az is, hogy a jelenléte mit változtat meg mindannyiunk működésében.

Te mit kezdesz azzal, amikor valaki nem illeszkedik azonnal a megszokott rendbe: megpróbálod „helyreigazítani”, vagy előbb megismered, hogyan működik?

07/07/2026

29/06/2026

Nem azt mondom, hogy meleg van, de a logónk megolvadt a tűző napon.

17/06/2026

A szégyen az enyém?

Szégyelljük a testünk, a vágyaink, azokat a döntéseiket, amik kudarc érzését keltik. Hogy bennünk van valami, amitől kevesebbek vagyunk. Hogy velünk van a baj, túl érzékenyek, túl sokak vagy túl gyengék vagyunk.

Aztán egyszer csak megállunk egy élethelyzetben – egy párkapcsolati konfliktusban, a gyerekünkkel való küzdelemben, egy visszatérő elakadásban –, és felmerülhet a megfelelő kérdés:

Biztos, hogy ez velem kezdődött?

Mert gyerekkorunkból nemcsak emlékeket hozunk magunkkal. Hozunk láthatatlan üzeneteket is. Láthatatlan lojalitásokat. Kimondatlan szabályokat arról, hogyan kell nőnek lenni, férfinak lenni, szeretni, tűrni, vágyakozni, alkalmazkodni.

De nem minden velünk kezdődik.

Vannak történetek, amelyek már előttünk is léteztek. Családi történetek és generációkon át öröklődő üzenetek. Olyan mondatok, amelyeket talán soha nem mondtak ki hangosan, mégis ott éltek a családi légkörben.

„Tűrni kell.”
„Egy férfi nem sír.”
„Rendes nő nem szexel.”
„A családért mindent fel kell áldozni.”
„Erről nem beszélünk.”

És jön a gubanc: meddig tűrjek? Hogyan ne beszéljek erről? Hogyan legyek önmagam, ha ott van az a transzgenerációs tiltás?

Sokan felismerjük, hogy ezek közül sok ma már korlátoz bennünket, de fontos, hogy valamikor talán éppen ezek segítették a túlélést. Lehet, hogy nagyanyánkat valóban szolgálta az alkalmazkodás. Lehet, hogy anyánknak biztonságot adott a hallgatás. Lehet, hogy apáinkat megvédte az érzelmek elrejtése.

Ami őket segítette, nem biztos, hogy minket is segít.

Szóval nem biztos, hogy a baj velünk, de jó lenne tudni, hogy kinek a hangja szól bennünk valójában.

Mi a sajátunk, melyik egy régi családi üzenet?
Melyik döntésünket vezeti valódi vágy, és melyiket egy láthatatlan lojalitás?

Ezekről beszélgettünk Jeckel Eszterrel a Neked-Adom Érték Tudás Tapasztalat podcastjában, ami ősszel kerül majd adásba.

És ezekkel a kérdésekkel fogunk dolgozni a hamarosan induló transzgenerációs önismereti csoportban is Mógor Krisztinaval.

Nem traumafeldolgozó csoport lesz, hanem egy mélyebb önismereti utazás. Egy kis létszámú, megtartó tér, ahol közösen dolgozunk a családfával, a családi mintákkal, a generációkon átívelő üzenetekkel és lojalitásokkal.

Talán válaszokat találunk arra, miért ismétlődnek bizonyos helyzetek az életünkben. Miért viszonyulunk úgy a szégyenhez, ahogy. Miért olyan nehéz vagy olyan természetes számunkra a közelség. Mit tanultunk a nőiségről, a férfiasságról, a párkapcsolatokról.

És mi az, amit már nem szeretnénk továbbvinni.

Mert nem biztos, hogy minden érzésünk, reakciónk vagy döntésünk ott született, ahol eddig kerestük az eredetét.

02/06/2026

Na jó! Nekem nem annyira áll jól, különös tekintettel arra a cipőre, ami az AI lábamon elég borzalmas. Ezért jó, ha van saját stílusunk. Én inkább megtartom azt. Az meg, hogy Dominik mit visel, az ő dolga. Szerintem jól áll neki egyébként az outfitje.

31/05/2026

Van az a pont, amikor nem több erő kell, hanem egy lélegzetvételnyi távolság.
Hogy ne az első indulatból reagáljunk, hanem abból az énünkből, aki holnap is vállalható döntéseket akar hozni.