22/02/2026
Én is voltam Gombóc Artúr.... / Like toothbrushing in the evening...
Scroll down for English....
Jóval az egyik korábbi posztban leírt edzőtermi kalandjaim után egy nap a munkatársam-barátnőm (K-K.A. 🤍) hívta fel a figyelmemet egy új, érdekes tornára, és mondta, menjek át hozzájuk, és próbájuk ki! Ez volt a Callanetics. Közel laktunk, ő Pestlőrincen, én Pestimrén, csak pár perc volt. 1993-at írtunk. Hát így...
Nagyon nekem valónak éreztem ezt a számomra teljesen új mozgásformát, mert nem volt megterhelő, igaz túl könnyű sem. Odafigyelést igényelt, fókuszt. Igyekeztem megtanulni, pontosan végrehajtani a mozdulatokat. Mire hozzászoktam a nem szokványos gyakorlatokhoz, azt vettem észre, hogy kezd formálódni a testem. Na ettől aztán szárnyakat kaptam! Elképzeltem, hogy ha ez ennyire hatékony, hamarosan milyen csinos leszek! 😀
Telt-múlt az idő, és egyik este torna közben belémhasított valami: ezt én már nem azért csinálom, hogy jobban nézzek ki, hanem mert ez nekem kell! Jól érezem magam tőle! Nem tudnék meglenni nélküle! Beépült az életembe, mint a fogmosás! Ki nem hagynám semmi pénzért! ❤️
Voltak persze időszakok, amikor kimaradt hosszabb ideig is, de amint lehetett, újra visszaépítettem a mindennapokba. Várandósságaim alatt például nem tudtam tornázni. Első terhességem során (29 évesen) 18 kg pluszt szereztem! 😀Eltartott egy darabig, mire letornáztam, és újra a versenysúlyomnál voltam. Aztán a másodiknál ezt is sikerült überelni, ezúttal 20 kg plusz keletkezett (és ekkor már 40 felett voltam)! Szép méretes sonkáim meg karjaim lettek! 😀 De ekkor se csüggedtem, mert tudtam, hogy van egy tuti módszer, ami bármikor bevethető! 😉
48 évesen csinosabb voltam, mint valaha! (Igen, már ez is múlt idő...de sebaj!)
Szóval csak azt akarom mondani, hogy kezeld humorral a félszegséget, a korodat vagy a Gombóc Artúrságot, nézz bele a tükörbe, és mosolyogj arra, aki visszanéz rád! 😉Bízz benne, hogy számodra is létezik egy hely, ahol jól érezheted magadat, és csinálhatsz olyasmit, ami minden szempontból formál és még ráadásul boldoggá tesz!
*
Long after the gym adventures I wrote about in an earlier post, one day my colleague and friend (K–K.A. 🤍) drew my attention to a new and interesting type of exercise and told me to come over and try it with her. That was Callanetics. We lived close to each other—she in Pestlőrinc, I in Pestimre—just a few minutes away. It was 1993. And that’s how it began…
I immediately felt that this completely new form of movement was perfect for me. It wasn’t exhausting, though it wasn’t too easy either. It required attention and focus. I really tried to learn and execute the movements precisely. By the time I got used to the unusual exercises, I noticed that my body was starting to shape. That gave me wings! I imagined that if it was this effective, I would soon be so fit and toned! 😀
As time passed, one evening during workout something suddenly struck me: I was no longer doing this to look better, but because I needed it. It made me feel good! I couldn’t live without it! It became part of my life, like brushing my teeth. I wouldn’t skip it for anything!
Of course, there were periods when I stopped for a longer time, but as soon as I could, I built it back into my daily routine. During my pregnancies, for example, I couldn’t exercise. With my first pregnancy (at 29), I gained 18 kilos! 😀 It took a while to work it off and get back to my competition weight. Then with the second, I even managed to top that—this time I gained 20 kilos (and I was already over 40)! I ended up with quite large thighs and arms! 😀 But even then, I didn’t lose heart, because I knew I had a sure-fire method I could rely on anytime. 😉
At 48, I was fitter than ever! (Yes, that’s past tense now… but never mind!)
So all I want to say is: treat your awkwardness, your age, or your “Gombóc Artúr” phase with humor. Look in the mirror and smile at the person looking back at you. 😉 Trust that there is a place for you too, where you can feel good and do something that shapes you in every way—and makes you happy!
