26/12/2022
Az élet minduntalan a sorsfeladatunk felé terel.
Olyan szép, vagy inkább megérintő látni, amikor valakiben bimbózni vagy épp virágozni kezd az isteni küldetés, amivel...amiért jött. Nem kell a szóból rögtön valami világmegváltó misszióra gondolni, mert az isteni küldetésünk elsősorban önmagunk megváltásáról szól, még ha történetesen emberek tömegeit is érinti.
Külső szemmel lehet egészen jelentéktelen dolog, lehet őrültség, vagy lehet valami nagyon nemes feladat - a lényeg az, ami önmagunkban történik általa.
Valaki belekezd valamibe, ami a világ számára érthetetlen
Hoz egy döntést, ami a világ számára érthetetlen.
Követ valamit, ami a világ számára érthetetlen. Stb.
Honnan jut ez egyáltalán eszébe? Miért pont ez az álom hajtja, kísérti már évek óta? Vagy miért változtatja meg a régi nagy terveit valami (látszólag) kósza ötlet miatt?
Mert a lelkébe van kódolva valami...ami felszínes szemek számára nem látható, ami a látszatvilág szabályai szerint nem érthető, nem hozzáférhető.
Könnyen ítélünk ...könnyen legyintünk valamire, amiről nem tudjuk, hogy a másik ember számára mit is jelent valójában. Hogy mennyi lélekmunka fekszik abban, amit csinál, és ami látszólag értelmetlen. Hogy milyen előzménye van annak, amit éppen most tapasztal. Hogy amikor valaki nehéz helyzetben van, de mi jobban tudjuk, hogy mit, hogyan kéne tennie, az a számára valójában milyen felvállalást jelenthet, aminek az ítélkezők, vagy akik jobban tudják lehet, hogy még a közelében sincsenek.
Mindenki számára a Lélek útja a lényeg, nem az emberi vélemények. Mindenki úgy tapasztalja meg azt, ami számára fontos és szükségszerű, ahogyan tudja. És az úgy Rendben van. Lehet, hogy még nincs meg a lényeg, csak kerülőutakat jár, csak belül érzi, de nem lépte meg a szükséges lépést.
És az is Rendben van.
Ha érzi az irányt, az már jó.
És azt valamilyen szinten mindenki érzi.
Előbb utóbb mindenki meghallja azt a dallamot, ami a lelkében szól, és megtörténik, aminek meg kell történnie. Pont akkor, amikor annak ideje van.
Botos Orsolya