20/06/2026
5 óra 26 perc alvás 50 perc ébrenléttel, az mi? Az mi?! Ez lett ma reggelre a dobogós teljesítményem a legrosszabb alvások futamában.
Ugye nem gondolja senki, hogy most ragyogóan jól kéne lennem és olyasmiket mondani, hogy "belefér, "kibírom", "holnap jobb lesz", "hát minek szoptatok még", "minek alszunk együtt", "majd alszok napközben"?
Mert hogy per pillanat az alvásidőmet egyik sem hosszabbítja meg, de ez az empátiamentes zsarnokoskodás cserébe még lélekkárosítást is hajtana vége.
Igazából nem ez az első éjszaka, amikor ilyen rosszul alszom. Visszaeső vagyok. És ezt a sorozatot még a Maffiózóknál is nehezebben viselem...
Persze, hogy a kisfiam a mellem cumizza, hát te mit csinálnál, ha szoptatott kisbaba lennél anyukád puha meleg, teste mellett, tán a takaró csücskét keresnéd?! Nyilván nem tudom, nem akarom őt mustárral, elbújással, terror-horrorral leválasztani, mert nem állok rá készen, és megvan a 2 éves tervem amúgy is. Szóval még szép, hogy kibukom néhány éjszaka és ez a diszkomfort hajt a változás felé.
Sok minden más sem segíti, hogy jobban aludjak most, de azzal már a kezembe vettem az irányítást, hogy éber figyelem árán a cicikereső kis kezét csak megfogtam, és vártam, hogy megnyugodjon. Valószínű abban az 50 percben is ezt csináltam.
Szóval, ha éppen alváshiányban vagy, akkor ne dönts most csúcsokat, ne akard a legkeményebb sportot, csak azt keresd, a belső hangod mit mond: hogyan szerethetnéd ma magad.
Nekem a csend, az egy igen jó féle gondoskodó ölelés lenne. Micsoda produktivitás lesz majd utána. UTÁNA.
