12/08/2016
Húszpluszos duplázás, avagy küzdelem a csurgói Kvazimodoval.
Az időjárási előrejelzés hideg frontot jósolt péntekre északnyugati széllel ilyenkor a halak étvágya megélénkül. Így egy kapitális pontyfogás reményével, Balázs barátommal és Dominik fiammal négy napra leugrottunk a csurgói víztározóra. Szép nyári napsütéses idő fogadott minket a víz is csak éppen hullámzott pont alkalmas volt a mederfenék minta vételéhez valamint a bóják elhelyezéséhez. Délután két óra körül már a botok is felcsalizva beélesítve a helyükre kerültek. Az egyikre a sok szép halat adó Monster-Spice míg a másik botom hajszálelőkéjére a Glm-Liver Anchovy bojli került. Az egyik bójám 147, míg a másik 230 méteren árválkodott. Aznap éjjel egy órakor az első kapásom a közeli etetésről jelentkezett. Ami hosszas fárasztás után fejlámpám fényénél a merítőháló szájánál szabadult meg a horogtól. Nagyon megviselt a gyönyörű töves valamint az első halam elvesztése akkor még nem tudtam, hogy tartogat még számomra meglepetést a tározó. Másnap reggelig esemény mentessen telt a nap. Reggelre a szélviharossá fokozódott a csalik iránt nem tanúsítottak érdeklődést a bajszosok ezért bojlit váltottam az egyik botomra fruit-frenzyt míg a másikra Megaspice saját készítésű golyókat raktam fel. És lás csodát a behúzást követően egyik kapást a másik követte. A megaspice csalitól a pontyok szinte függővé váltak. Estére a vihar is megérkezett a természet nem volt kegyes hozzánk. Mély morgó morajlással a villámok csak úgy cikáztak sátraink körül néha kisebb jégdarabok kaptak gellert a sátor fém vázán. Csak ne most legyen kapásom fohászkodtam, de a halak fittyet hányva kérésemre vették fel a csalikat mikor a legjobban esett. A harmadik kapást követően mikor már száraz ruha híján voltam erőteljes húzós kapással jelentkezett a misztikus erővel felruházott hal. A szakadó esőben bőrig ázva küzdöttem az természet elemeivel és a zsinór végén küzdő szabadulni próbáló hallal. Hosszas fárasztást követően, ami egy örökkévalóságnak tűnt bőrig ázva, vacogva merítettem meg a szép hatalmas tükröst Másnap a vihar tova ált csak a szele maradt mögötte. Egész nap nem tudtunk vízre menni így a partról voltunk kénytelenek bejuttatni a rövidebb etetés irányában dobva a szereléket. De a pontyok így is megtalálták az illatos megaspice bojlit tíz-tízünkét darabot sikerült dobótávolságból is a partra terelnem igaz a legnagyobb hal súlya sem érte el a kilenc kilót. Este hét óra magasságában úgy döntöttem, hogy megpróbálom utolsó éjszakára a nagy szél ellenére a közeli bójákra bevinni a szerelékeket. A csónakom órát a hullámokkal szembe fordítva a kímélő felé 40-50 métere a bója fölé kormányozva, viaskodva a 70-80km-es széllel, a motort legerősebb fokozatban hagyva sikerrel jártam. Mire a botomat és az etetésre szánt pár szem bojlit felvettem a szél már a bójához is sodort már csak gyorsan le kellet ereszteni az 5 méteres mélységbe a szereléket és irány a part. Éjjel fél kettő körül járhatott az idő mikor kapásjelzőm távirányítójának hangja törte meg az éjszakai csendet. Álmomból ébredve, kilépve a sátorból szembesültem a lenyugodót víztükör és a csillagos ég gyönyörű látványával. Valamint mennyei csend járta át az egész tájat az élővilág is álmában szenderült csak a jelzőm pityegve, jelezve, hogy a túl végen valaki csak lopja az orsómról a zsinórt megállás nélkül. A botot kézbe véve iszonyú ellenállásba ütköztem és még vagy 50 méteren keresztül nem tudtam megfordítani a kímélő felé tartó halat. Közben fiam is megébredt és a merítő hálót utánam hozva 20 méterrel a helyem fölött 20-25 perces igen kemény küzdelem után szákolta meg a hosszú hatalmas jó ideje itt élő öreg tükrös kvazimodot. Az éjszaka folyamán még sikerült fognom két csodaszép arany hasú hibátlan tövest, ami mind a megaspice bojlitól csábult el. Remélem más ide látogató sporthorgász társaimnak is hasonló meglepetéseket-élményeket tartogat ez a kiszámíthatatlan tárózó. Görbüljön a bot és ne feled fogd meg óvd és kíméletesen
, ereszd vissza harcostársaid.
Üdv István Hirsch Rod Hutchinson Hungary Team.
