27/06/2026
🏖️⚽️
Szilasi és Barátai - A név, amit egy tornaszervező adott
A Szilasi és Barátai története a miskolci tornáktól a strandfoci homokjáig.
Vannak csapatok, amelyek mögött szponzorok, cégek vagy komoly marketinggépezetek állnak. És vannak olyanok, amelyek egyszerűen csak kinövik magukat az évek során. A Szilasi és Barátai pontosan ilyen.
Egy csapat, amely több mint húsz éve létezik, túlélte a kispályás futball változó korszakait, országos tornákat járt végig, sportegyesületté alakult, utánpótlást épített, járja a természetet és most új kihívásként a strandfocival is ismerkedik.
Egy telefonhívás, ami mindent elindított
A kétezres évek elején Szilasi Milán még csak egy tizenéves srác volt, aki édesapját követte a tornákra. Egy miskolci teremtorna előtt azonban felmerült a kérdés:
Mi legyen a csapat neve?
A válasz végül nem tőlük érkezett.
„Vígh Feri megkereste édesapámat, hogy menjünk el egy tornára. Kérdezte, mi a csapatnév, mondtuk, hogy nincs. Erre ő mondta: legyen Szilasi és Barátai.”
A név rajtuk maradt. Aztán egyre többen ismerték meg. Ma pedig már több mint húsz évnyi történetet hordoz magában.
„2004 vagy 2005 körül lehetett. Én akkor voltam 15-16 éves, és akkor kezdtünk el járni teremtornákra. Ott indult el igazából ez a csapat.”
Ahol minden apa-fiú történet kezdődik
A futball sok családban jelen van, de nem mindenhol válik generációkon átívelő szenvedéllyé. A Szilasi családban igen. Milán édesapja, Szilasi Dezső hosszú éveken át futballozott, és bár nem lett belőle NB I-es játékos, a környéken sokan megismerték és ismerik a nevét.
„Neki a legmagasabb szint az NB III volt. De abban az időben az NB III is nagyon komoly szintet jelentett. Amikor elkezdtünk járni a tornákra, sokat fociztunk együtt. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt rengeteg meccsünk volt közösen.”
A pálya szélétől a klubépítésig
Milán gyerekként még a pálya mellett futkározott.
„Ott voltam minden miskolci és környékbeli teremtornán, kispályás tornán. Tulajdonképpen ott nőttem fel a pályák mellett.”
Az évek során azonban már nemcsak játékosként, hanem szervezőként és vezetőként is egyre nagyobb szerepet vállalt. A Szilasi és Barátai ma már hivatalosan is sportegyesület. Nem csupán egy baráti társaság. Nem csupán egy hétvégi csapat. Hanem egy folyamatosan fejlődő klub.
Ötven gyerek, tíz csapat és egy nagy terv
A legnagyobb büszkeségük talán nem is a felnőtt eredményekben mérhető. Hanem az utánpótlásban.
„A 2025–2026-os szezonban már tíz utánpótlás csapatunk van. Futsalban és nagypályán is. Ez körülbelül ötven gyereket jelent.”
A háttérben pedig továbbra is ott dolgozik az édesapa.
„Nyilván Fater csinálja Meggyaszón az utánpótlást. Ő foglalkozik a gyerekekkel.”
A futball tehát családi ügy maradt. Csak közben egyre többen csatlakoztak a családhoz.
A strandfoci ötlete szinte egyik pillanatról a másikra érkezett.
„A Vígh Feri megkeresett, és rögtön igent mondtam.”
Persze nem csupán a kihívás vonzotta.
Volt ebben némi sorsszerűség is. Hiszen ugyanaz az ember hívta őket a strandfoci-bajnokságba, aki annak idején a csapat nevét is kitalálta.
A jelenlegi keret azonban szinte teljesen újoncnak számít ezen a területen.
„A csapat nagy része most fog először homokra lépni.”
Van néhány rutinos játékos, aki korábban magyar bajnoki címet is szerzett strandfociban, de a többség most tanulja a sportág alapjait.
És aki próbált már homokban futni, tudja, hogy ez bizony nem ugyanaz a játék.
Nem feltartott kézzel érkeztek és amikor szóba került a torna, természetesen felmerült a kérdés:
Mi lehet a cél?
Milán válasza meglepően őszinte volt.
„Szerintem mi már azzal nyertünk, hogy itt vagyunk, tanulunk, és megnézzük, hogy mit tudunk.”
Majd gyorsan hozzáteszi: „De azért nem feltartott kézzel megyünk oda. Mindig a legjobbat akarjuk kihozni magunkból.”
A realitásérzék azonban megmaradt.
„Érmes reményeink szerintem inkább jövőre lehetnek. Most még tanulóév van.”
Ez talán az egész klub filozófiáját tökéletesen összefoglalja. Nem sietnek. Nem akarnak rögtön mindent megnyerni. Először meg akarják érteni a játékot. Aztán fejlődni benne. És végül sikeressé válni.
Egyre több sportág. Egyre több játékos. Egyre több gyerek. Egyre nagyobb közösség. A történet még csak most kezdődik A strandfoci számukra most még ismeretlen terep. A homok új. A szabályok szokatlanok. A tapasztalat kevés. De a lelkesedés hatalmas. És talán ez a legfontosabb.
Mert a Szilasi és Barátai története soha nem arról szólt, hogy egyik napról a másikra a csúcsra érjenek. Hanem arról, hogy mindig legyen egy következő lépés.
Egy új torna. Egy új korosztály. Egy új kihívás. Ahogy Milán fogalmazott:
„Most még tanulunk. De szeretnénk meghatározó csapata lenni ennek a sportágnak is.”
És aki ismeri az elmúlt húsz évüket, tudja, hogy ezt nem érdemes félvállról venni.
