17/09/2026
Szerinted hány éves kortól kezdjük túl könnyen az életkorra fogni a dolgokat?
35?
40?
50?
Vagy igazából onnantól, amikor először elhangzik az a bizonyos mondat, hogy: „Áh, én ehhez már öreg vagyok.”
És onnantól ez egy egészen kényelmes magyarázat tud lenni.
Nem futok, mert már nem vagyok húsz éves.
Nem kezdek el új sportot, mert „ebben a korban már minek”.
Nem tanulok meg rendesen guggolni, úszni, teniszezni, síelni, mert azt „fiatalabban kellett volna”.
Valami nehezebben megy, és már meg is van az ok: a kor.
Pedig van egy mondat, amit szerintem sokkal ritkábban mondunk ki:
„Lehet, hogy egyszerűen csak évek óta nem csináltam.”
Nyilván változik a testünk az évek során. Hülyeség lenne azt állítani, hogy 50 évesen minden pontosan ugyanúgy működik, mint 20 évesen.
De az is hülyeség, amikor minden változást automatikusan az életkor számlájára írunk.
Mert ha tíz éve nem futottál, nem biztos, hogy azért nehéz újra futni, mert elmúltál negyven.
Lehet, hogy azért nehéz, mert tíz éve nem futottál.
És szerintem ez nem egy apró különbség.
Az egyikkel azt sugallod:
„ilyen lettem, ez van.”
A másikkal pedig azt, hogy:
„ebben most nem vagyok jó, de tudok rajta változtatni.”
Hány évesen hallottad először valakitől azt, hogy „ehhez már öreg vagyok”? És szerinted mikortól jogos ez a mondat - ha egyáltalán az?
Gerzson
