05/08/2026
Mély fájdalommal és megtört szívvel búcsúzik a Csepel Evezős Klub közössége egy igazi ikontól, Melis Zoltántól – vagy ahogyan kortársai, versenyzői és mindannyian hívtuk: Zolitól. Az 1968-as mexikóvárosi olimpia ezüstérmes vezérevezőse, korábbi szövetségi kapitány, Csepel díszpolgára és örökös csepeli sportember távozott közülünk.
Zoli nemcsak a magyar evezőssport történetébe írta be a nevét kitörölhetetlenül, hanem szűkebb hazája, a Csepel Evezős Klub életének is meghatározó, pótolhatatlan alakja volt. A Melis testvérek – Zoli és Tóni – munkássága és elhivatottsága több mint 40 éven keresztül formálta, alakította a magyar evezést és klubunk mindennapjait. Nemcsak a vízen elért sikerekkel, hanem hozzáállásukkal, szakmai tudásukkal és az evezés iránti elköteleződésükkel is generációk számára mutattak utat. A kerületért és a helyi sportéletért tett elévülhetetlen érdemei elismeréseként 2024-ben Csepel díszpolgárává választották.
Pályafutásuk egy kedves, sorsszerű történettel indult: az 1960-as római olimpia tévéközvetítését nézve a kenus Parti János győzelme akkora hatással volt a testvérekre, hogy nagybátyjuk megígérte, elviszi őket kajakozni – ám tévedésből az evezősöknél kötöttek ki. Ez a szerencsés tévedés indította el azt az életutat, amely örökre megváltoztatta a magyar evezős sportot.
Mexikóvárosban, a kormányos nélküli négyes vezérevezőseként felért a csúcsra: az a történelmi olimpiai ezüstérem mindmáig a magyar evezőssport egyik legnagyobb büszkesége. Pályafutása során versenyzőként és edzőként is mindig a maximumra törekedett. A vízen mutatott ritmusa, határozottsága és szívóssága nemcsak a hajót vitte előre, de az egész közösségnek tartást adott.
Zoli szövetségi kapitányi munkássága és az általa megteremtett szakmai modell zsinórmértékül és követendő mércéül szolgál az utódok számára. Magas szintű elvárásaival és megalkuvást nem ismerő elhivatottságával kiemelkedő generációkat tudott sikeresen menedzselni mindkét hosszú szövetségi kapitányi terminusa alatt. Irányítása alatt a felnőtt evezés a legnagyobb létszámban volt a legközelebb a nemzetközi élvonalhoz és elithatári szinthez. Szakmai elismertségét jelzi az is, hogy a kilencvenes években Egyiptomban dolgozott edzőként, ahol ugyancsak nemzetközi szintű versenyzők felkészítését irányította.
A klub iránti elkötelezettségét és a fiatalok iránti szeretetét mutatja, hogy nyugdíjba vonulása után sem távolodott el a vízparttól: egészen 2016-ig társadalmi munkában foglalkozott a tanuló korosztállyal klubunkban, türelemmel, elhivatottsággal és csupa szív odaadással nevelve a jövő evezőseit.
A csónakház falai között mindvégig megőrizte közvetlenségét és tisztánlátását. Zoli számára az evezés nem csupán sport vagy szakma, hanem életforma és követendő emberi modell volt, ahol az elvégzett munkában és az egymás iránti tiszteletben nem létezett kompromisszum. A tőle kapott jó tanácsok és a sikerek utáni közös örömök örökre velünk maradnak.
Elképesztő küzdőszelleme és élni akarása nemcsak a vízen, hanem a mindennapokban is példaértékű volt: 21 éven át emelt fővel, méltósággal és megingathatatlan tartással harcolt a rákkal, a legnehezebb időszakokban is megőrizve életigenlését, humorát és a sport iránti töretlen szeretetét.
Egy igaz barát, egy kiváló versenyzőtárs és egy csupa szív edző hagyott itt minket. Zoli hiánya tátongó űrt hagy maga után a vízparton, a csónakházban és a szívünkben.
Emlékét és örökségét büszkén őrizzük, szellemisége mindig velünk marad a Csepel evezősei között.
Nyugodj békében, Zoli! Mindig emlékezni fogunk Rád!
*Csepel Evezős Klub*
