07/05/2026
Te is szoktál dühös lenni a testedre?
Úgy tekinteni rá, mint valami rossz gépre, ami időnként elromlik?
Ledönt a láz, görcsben a láb, sajog, feszül, lüktet, nem engedelmeskedik. Puffogsz, szidod, és nem érted, miért nem működik rendesen.
Pedig a test nem hiba.
Jármű, amelyen keresztül az élet halad benned.
Templom, amely őrzi mindazt, amit megéltél.
És menedék, amely néha akkor is véd, amikor már nem érted, mitől.
Amikor fáj, amikor feszül, amikor elfárad, nem ellened dolgozik, hanem jelez.
Hogy lassíts. Hogy figyelj befelé is. Hogy valamit màsképp kellene...
Nagyon gyakran tart valamit, amit még nem tudsz elengedni.
Vagy nem akarsz, mert, valakivel, akit mélyen szeretsz, összekapcsol.
Olykor annyit kér csak, hogy máshogy tápláld magad.
Olykor meg annyit, hogy kezdj el más irányba lépni.
Ami talán a legtöbbet segít, az az, ha kérdezel.
Mit úszol meg, ha beteg vagy? Mivel nem kell foglalkoznod? Pontosan mire kényszerít rá?
Van-e olyan érzés, történet, fájdalom, amit már évek óta bent tartasz, mert nem tudtad senkinek elmondani?
Ki az, akit ilyenkor el tudsz kerülni?
Mi az, amit húzol, halogatsz évek óta?
A változást valójában nem a tested akarja, tőled függetlenül.
A változásra te magad vágysz. A tested pedig mutatja, hol érdemes elkezdeni.
.hu