20/04/2026
Te úgysem tudnád megvédeni magad...
A kommentekben ezt olvasod újra és újra. A hozzászólók szerint ha nő vagy, ha tapasztalatlan vagy, ha kisebb vagy a támadódnál — akkor az önvédelemben esélytelen vagy.
Tényleg így lenne?
Az a nő, aki időben észreveszi a helyzetet, és inkább nem száll fel arra a buszra — ő nem tudta megvédeni magát?
A tinédzser, aki egyet sem tud ütni, de képes kimondani egy határozott nemet, és emiatt nem jut el odáig, hogy ütni kelljen — ő gyenge?
Az, aki összeverve, de élve jut haza — az veszített?
Vagy aki odaadja az értékeit a rablónak, és ezzel megmenti a testi épségét — ő áldozat?
És aki időben azt mondja: „figyelj, nem akarok balhét, igazad van”, és ezért nem húzza le a pólót, nem megy ki a bejárat elé “lejátszani" és emiatt nem veri be a fejét a járdaszegélybe vagy nem ül feleslegesen éveket egy halált okozó testi sértésért. Ő lenne a vesztes csicska?
Ők azok, akik nem tudták/akarták legyőzni a támadót. Akkor ők mind sikertelenek az önvédelemben?
Csak az védte meg magát, aki legyőzött valakit? Mikortól számít sikeresnek az önvédelem? Ha már vér folyt? Ha a támadó harcképtelen? Ha elfutottál, akkor nem védted meg magad?
Itt csúszik el teljesen a gondolkodás.
Az önvédelem nem egy mérkőzés. Nincs bíró, nincs pontozás, nincs szép kivitelezés. És főleg nincs garancia arra, hogy te leszel az erősebb. Ha egy nálad nagyobb, erősebb, agresszívebb ember akar bántani, nem az a kérdés, hogy meg tudod-e verni. Hanem az, hogy mit tudsz megtenni abban a pillanatban, hogy megállítsd, lelassítsd, kizökkentsd — vagyis, hogy időt nyerj.
Tudsz-e úgy helyezkedni, hogy akadály legyen köztetek? El tudsz-e rejtőzni, vegyülni, be tudsz-e zárkózni, tudsz-e segítséget kérni? Meg tudsz-e ragadni bármit, ami pajzs vagy eszköz lehet?
Mert minden egyes alkalom, amikor kicsúszol a támadó kezei közül, egy újabb nyereség. Az idő neked dolgozik. Minden másodperc, amit elveszel tőle, növeli az esélyed.
Időben kilépni a helyzetből. Kicselezni, eltűnni, leszállni, felszállni, elvegyülni. Rákiabálni. Váratlanul alárúgni, a szemébe nyúlni vagy beleszúrni egy tollat a karjába. Egy pillanatnyi sokk. Nem azért, hogy „megnyerd a háborút”, hogy véglegesen legyőzd. Hanem hogy legyen egy időbeli rés, amin keresztül eltűnsz.
Két másodperc.
Néha épp ennyi a különbség az áldozattá válás és a sikeres önvédelem között.
Az önvédelem nem a K.O.-ról szól.
Hanem arról, hogy nem te leszel az áldozat.
És nem szükségképpen 10 év edzés, profi balhorog és vastag bicepsz kell hozzá (bár segítenek), hanem egy egyszerű döntés:
Te ma innen haza fogsz jutni.