02/04/2023
Nem titkolom, nem is egyszer beszéltem róla, hogy gimis koromban evészavarral küzdöttem. Gyakran megkaptam akkor azt a visszajelzést a környezetemtől, hogy más örülne, ha így nézhetne ki, mint én. Vagy hogy nagy unalmamban, jó dolgomban találom ki ezeket a problémákat, s hasonló ‘kedves’ kommenteket.
Akkoriban úgy fogalmaztam meg, hogy szerintem az evészavar van annyira kemény, mint egy drogfüggőség. Hiszen csak és kizárólag a kalóriák, az étel és a mérleg irányította az életem. Meghatározta a hangulatom, az önmagamról alkotott képemet, de még a szociális életembe is bekúszott az evészavarom.
Az evészavar egy komoly mentális probléma. Lehet akármennyire vonzó egy fiatal nő külső szemlélőként, rendelkezhet akármilyen vonzó testtel. Ez sajnos nem zárja ki az evészavart. Hiszen egy olyan mentális problémáról beszélünk, mely nemtől, kortól és testalkattól függetlenül bárkinél előfordulhat. Azok az emberek, akik legyintenek, és elintézik annyival az adott problémát, hogy “sebaj, majd kinövöd”, “bár én is ilyen ‘dagadt’ lennék, mint te”, “mit nyafogsz”… sajnos nem értik, hogy az evészavar mögött jóval több áll, mint a külső jegyek. Az étel olyan biztonságot nyújthat az illető számára, amelyet nem kapott meg a számára fontos személyektől gyermekkorában. Az étel ott van, mikor senki másra nem számíthatsz. Ő nem fog elhagyni, hacsak te el nem hagyod őt. Az étel felett kontrollt gyakorolhatsz, ha az életed más területein nem sikerül, s úgy érzed, csak sodródsz az árral. Az étel megnyugtathat, ha minden(ki) más csupán felzaklat.
Nagyon fontos ezért a tünetek mögött megnézni a problémát és ezt gyógyítani. Nem leragadni az olyan egyszerű megoldásoknál, minthogy szavakkal próbáljuk meggyőzni az evészavaros személyt, hogy ő igenis szép és vékony. Ehelyett megpróbáljuk őt megismerni, rájönni, miben szenved(ett) hiányt, milyen érzelmi problémára utalhat az ételekhez és saját testéhez való szélsőséges viszonya.