03/05/2026
25 éve először, majd még kétszer éreztem magam a világ legboldogabb emberének, amikor anya lettem. Anyukája lettem három csodás léleknek. 🤍
Egy gyerek mindig gyerek marad, ha anya vagy. A gondolataidban, az érzéseidben, a lelkedben, a szívedben mindig ott lesznek, bármerre jársz, bármit csinálsz. Az univerzumod közepére ők kerülnek, és örökre ott is maradnak. És ez így van jól.
25 év, hosszúnak tűnik, mégis pillanatnak érzem, olyan gyorsan elrepült. Mondanám, hogy nem hiányzik, de valójában nagyon is, az apró talpak tipegése, az apró kezek nyoma, a folytonos csacsogás, a lassulás, a világra csodálkozás, az összebújás, ölelések, esti rituálék, mesék, csodák, csupa apróságnak tűnő dolog, de valójában ezek a nagy dolgok, amiket talán csak utólag értékelünk. De ez is így van rendjén. Bevallom, sokszor tépelődtem azon, hogy nem tudok tökéletes lenni, és meglehet, hogy túl sok időt is pazaroltam erre. Most, már érett felnőttként, látva a gyerekeimet, ki merem mondani, hogy a gyerekeimnek én vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt a legjobb. Tökéletesnek lenni lehetetlen, de számtalan módon tudsz elég jó lenni. A gyerekeidnek pedig ez pontosan elég, a Világot jelenti. 🫶🏻
Csináljátok ma, Anyák napján, valamit magatokért, ünnepeljétek meg magatokat, bármilyen aprósággal és élvezzétek az apró pillanatokat, amíg lehet. 🌷🤍
