24/10/2022
Sziasztok!
Volt egy álom, van egy álmom és most úgy tűnik, hogy valósággá vált....
A tavalyi, egyéni ULTRABALATON teljesítésem után reménykedtem a sorsolásban, hogy kijuthassak a SPARTATHLON-ra. Ez csak álom maradt, nem kedvezett a szerencse.
Akkor beszéltem az edzőmmel Maráz Zsuzsival és megegyeztünk két versenyben, ahonnan egyenes ágon kvalifikálhatom magam.
Az első a Korinthosz, 162km-én sajnos több problémám is akadt és a rettentő meleg is nagyban hátráltatott, így ott elmaradtam az egyenes kijutás lehetőségétől.
Innentől egy versenyre öszpontosítottunk, az Almádiban rendezendő 24 óras bajnokságra. 24 óra 225km, ennek kellett teljesülni.
Sok munkát tettem bele fizikálisan és mentálisan is, igyekeztünk a legjobbat kihozni belőlem. Jól ment, még egy hosszabb versenyt is engedélyezett Zsuzsi egy hónappal a kitűzőtt dátum előtt.
Majd elérkezett a verseny hete. Minden nap készültem valamivel, hogy ne az utolsó napra maradjon minden. Így nyugodtan feküdtem le péntek este miután egyeztettük a reggeli találkozót Almádiban Zsuzsival.
7 előtt érkeztem meg, kipakoltam az asztalomat és a frissítésem illetve az előre csomagolt váltó ruhakat, majd bejelentkeztem és felvettem a nekem járó 124-es rajtszámom. Utolsó megbeszélés Zsuzsival a frissítést illetően majd beálltam a rajtba, ami 8-kor startolt.
Megjegyzem, hogy a 48órás bajnokság már ekkor javában folyt a pályán, Beda Szabi, Rakonczay Gábor, Nagykéri Gyuri és még sokan mások részvételével. ♾🏃♂️
Elrajtoltunk együtt a 12órás versenyzőkkel és elkezdtük róni az 1300 méteres köröket. Igen 1300 méter... Nekem nem volt unalmas, maga a pálya is változatos volt a jó pár kanyarral és múrva-aszfalt-térkő kombinációval, valamint ket óra elteltével felengedték a pályára 6órás, az 50-100 mérföldes es egyéb szamok futóit.
Szóval gyűltek a körök és fogytak az órák. Fogyott a frissítés, amit fél óránként terveztem: fel literes palack felvesz, felet megittam majd a Zsuzsiékhoz letesz. Fél óra múlva megittam a maradékot és az asztalomnál ledobtam....és csak gyűltek az üres palackok a földön.
A tempó elég jól ment 5.10-5.25 között az első 12 órában majd természetesen lassulás kezdődött. 4 óránként ettem banánt majd mikor megérkezett a gulyásleves abból kértem egy tányérral és a zöldségeket egy kis lével meg egy nagy szelet kenyeret beburkoltam, majd, újra a pályán voltam
16 óra környékén megkértem Zsuzsit nézze meg hogy áll a szénám...
2 kör múlva hozta az infót, hogy mennyi a megtett táv és hogy 4kör előnnyel az első helyen futok. Ez adott egy nagy löketet és megint akadt min gondolkodnom. Innentől figyelni kezdtem hogy ki fut el mellettem. Két fiú volt akik néha elég erős tempóban előztek de később mindig utolértem vagy a frissítő asztalnál ülni láttam és elhaladtam mellette. Olyan nem akadt aki többször is leköröz. Ez bizakodásra adott okot, de aztán elterelődött a figyelmem és a 225re koncentráltam ismét. Időnként számoltam, hogy hogy is alakulhat majd ez a szám.
Hajnalban még egyszer leültem egy levest megenni és megejtettem egy nagy mosdót is minden probléma nélkül.... majd futás tovább.
Hajnal 4kor kaptam az új infót, hogy 12km az előnyöm. Ez már inkább csak megnyugtatott. Szerettem volna nem ezzel foglalkozni de másfél óra múlva leült a kisördög a vállamra és azt súgta a fülembe:
😈😈 Laci, ha most nekiállsz és sétálsz akkor is hamarabb beérsz, mint a második helyezett...😈😈
🤔....és én majdnem elhittem....🤔..de átvillant két dolog is az agyamon.
Az egyik, amit a Zsuzsi a felvetésemre mondott, „hogyha megvan a 225 km akkor az utolsó 15 percek kisétálhatom?” ,hogy
-NEM!
A másik a célom, amiért jöttem, a biztos 225km.
Így egy gyorsítással kibillentettem az 😈 az egyensúlyából és magam folytattam az utam...és csak jött a bíztatás továbbra is a pálya széléről. Én pedig konstatáltam az asztalomnál, hogy 1 palck maradt a frissítésből.
Az utolsó percekben megjelentek a verseny segítők a pálya szélén és mondtak a maradék perceket. Mindenkinek ott kellett megállni, ahol a 24óra véget ért. Én a frissítő asztalomnál fejeztem be, igaz 50 másodperccel a vége előtt, mert nem szerettem volna extra öltözet nélkül várakozni a hűvös reggelben a tört kör kimérésére. Az asztalomnál felöltöztem és ott vártam meg Őket.
Bennem ott nyoma sem volt fáradtságnak csak boldogságot éreztem az eredményem végett, ami 234.85 km lett. Ami pedig extra ként hatott rám, hogy tudtam biztosan, első lettem abszolútban is.
Az eredményhirdetésig még volt bőven idő így megedtem egy tányér levest kenyerekkel és megittam egy dupla regeneráló italt, hogy minden rendben legyen.
Nagyon büszke vagyok az elért eredményemre és ezúton szeretném megköszönni itt azoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez:
A családomnak a támogatásért és az elfogadásukért.
Az edzőmnek, Maráz Zsuzsinak, hogy hitt bennem és tudásával ide juttatott a rengeteg, jól szervezett, felépített edzéseivel.
A pedikűrösömnek Ildikó Dani és a masszőrömnek Béki Tamásnak, akik alázatos es kitartó munkát végeztek rajtam.
Az , mint fő szponzoromnak.
Az I:am fueling -nek, hogy rátaláltam a frissítésükre, ami a korábbi problémáimat kiküszöbölte.
Valamint a HOKA cipőimnek, amik mindig eljuttatnak az utam végéig.
😁🏃♂️®️
