24/03/2024
Így frissen a tegnapi/mai Kubinska Holában történtekről... Spartan Hurricane Heat (HH) 12 órás kihívas délután 5 -től hajnal 5 -ig... ⬇️
Bár hónapok óta gondolkodtam, csak néhány nappal az esemény előtt regisztráltam. Nem a fizikai próbától féltem, hanem a lelki és mentális megterheléstől. Tulajdonképpen a saját értelmezésem szerint a HH erről szól: van egy bosszantó kis furmász az ember agyában ami sípolni kezd, amikor valamivel le kell állni mert veszélyben a test a sérüléstől, a kimerüléstől, a kihüléstől, stb. Az Extreme Endurance versenyeken ez a furmász egyre gyakrabban és egyre élesebben sípol és a Te feladatod az, hogy uralni tudd magad és azt mond, "megyek tovább". Tegnap már a regisztráció előtt hallottuk a sípolást, aztán jött az olykor valódi horrorfilmbe illő 12 óra... 😩
Szombat délután 4 -kor még vidám magyar csapatfotó készült, de már ekkor gyülekeztek a felhők a fejünk felett. A hegyre fölfelé azonnal a nyakunkba zúdult az első jéghideg eső és kb ronggyá is áztunk a legtöbben. Elült a jókedv... Ha ez nem lett volna elég, akkor a regisztrációt követő büntető körök megoldották a többit, zivatarban, arccal a sárban 4 ütemű (burpee). A startnál 36 -an indultunk neki a kihívásoknak.
A következő órákban az időjárás teljesen eszét vesztette és amíg a hegy csúcsára kaptattunk nehezített hátizsákokkal, a sötétedés egy hóviharral lepett meg minket amit orkán erejű szél kísért. Ezzel dacoltunk a csúcson, ahol szép lassan ránk fagyott a korábban elázott vizes ruha. 4 órás kálvária volt fel- majd lejutni a hegyről a fesztiválterületre, ahol rövid átöltözős szünetet kaptunk, már akinek volt száraz váltása. Nekem szerencsére volt. Végig néztünk az arcokon és volt akin látszott, volt aki nem is rejtette véka alá, hogy neki ez ennyi volt.
Drámai pillanat volt a pihenő utáni eligazitás ahol az indulók fele lépett előre és adta fel a versenyt este 10 órakor. Nem fogok hazudni, ott akkor is és utána még nagyon sokszor akartam én is bedobni a törölközőt. A száraz ruha sem tartott sokáig, fél 11 -től éjfélig jégeső vert minket a feladatok elvégzése közben és az a kis köcsög furmász az agyamban folyamatosan csak üvöltött: HÚZZÁL HAZA!!! Nem tettem. Hajnal 1 körül még jött egy rövid pihenő ahol átöltözhettünk volna, de nem volt mibe. Előkerültek az izotermikus fóliák és mint utolsó mentsvár, mindenki körbe tekerte magát és vissza vettük rá a vizes ruhát. Néhány felrázós átmelegítős feladat után jött az utolsó 2 órás challenge, újra fel kellett menni a hegyre és vissza. A korábbi hóvihar néhol bokáig érő havat, máshol sárlavinát hagyott. Összekapaszkodva, ütemre, olykor kitörésben haladva értünk fel, majd le a hegyről újra (harmadszor).
A 12 órás rémálom alatt végig vizes ruhában 32km -t tettünk meg nehezített felszereléssel, záporban, hóviharban, jégesőben, a legtöbbször sárban vagy hóban taposva. 18 -an fejeztük be, már kevésbé mosolygósan.
Rohadtul ez volt az eddigi legnehezebb cucc amit eddig csináltam. Még nem tudom megfelelően értelmezni, hogy mit tanultam magamról a 12 óra alatt, de valahogy egyszerre katartikusan jó és mégis borzalmas az élmény. 😅 Erre mondják azt, hogy az emlék majd megszépül, végül csak az eredménye marad. Legyen így. 🙏
Nagyon erős emberekkel volt szerencsém találkozni és együtt küzdeni. Köszönet illeti őket a szó szerint emberfeletti teljesítményért, a csapatmunkáért, a kitartásukért amivel engem is motiváltak, és minden elismerésem mindazoknak, akik egyáltalán megpróbálták ezt a kihívást.
Hurricane Heat 12HR ✅
