15/09/2026
"Jó, de ezt hogy tudom kijavítani?"- a kérdés, ami minden tanfolyamon elhangzik, és gyakran később is, amikor valami rögzült technikai hibáról van szó.
Ilyenkor tőlem sokszor valami csodaszert, trükköt, varázsigét várnak, aminek a segítségével gyors megoldás születik, és hipp-hopp felülírjuk a rossz mozgásmintát.
Nem mondom, hogy sosincs ilyen. Van, hogy egy rásegítő gyakorlattal, egy vizualizációval vagy egyéb módon valóban nagyot lehet lendíteni (a gyakorlásra ezekben az esetekben is szükség van, hogy az új mozgásminta beépülhessen a régi helyére), de a legtöbb esetben ez nem ennyire egyszerű. Többnyire nincs trükk, csodaszer, varázsige.
A mozgástanulás nem annyi, hogy valaki elmondja, mit csinálj, esetleg bemutatja, aztán te onnantól úgy csinálod.
Ha ez ennyiből állna, mindenki úgy futna, mint Kipchoge meg úgy úszna, mint Katie Ledecky, elég lenne megnézni pár insta reelst.
A mozgástanulás ott kezdődik, hogy először megértem, az agyam felfogja, mit kéne csinálnom. Ha azt is értem, MIÉRT így kell csinálnom, miért ez a hatékony, még jobb.
Ebben a fázisban még messze vagyunk a kivitelezéstől, de ez a kezdő lépés. Olyan, mint kihallani egy éneklésből a hamis hangot. Az egyáltalán nem biztos, hogy én el tudnám énekelni, de hallom, hogy tiszta vagy hamis.
A kivitelezés már összetettebb, és a siker soktényezős.
Ami talán a legfontosabb a jó mozgástanuláshoz (nem csak a futásban, hanem minden egyes sportban), az a propriocepció, magyarul a testhelyzet, a mozgás és az erők érzékelése.
Parasztosan fogalmazva, hogy tudod, hol van kezed-lábad.
Érzed, hogy milyen helyzetben van egy ízület, hogyan mozog, mennyi erőt fejtesz ki, hol vannak a testrészeid egymáshoz vagy a talajhoz képest, stb.
Van például egy végtelenül egyszerű gyakorlat a tanfolyamon, amikor a helyes karmunkát tanítom. Párokban dolgoznak az emberek, az egyiknek az a feladata, hogy lazítsa el teljesen az egyik karját, mert a társa fogja mozgatni.
Az emberek legalább kétharmada képtelen rá! Nem tud akaratlagosan ellazítani egy testrészt, ez pedig elég sokat elárul arról, mennyire képes érzékelni és szabályozni a saját izomtónusát.
A másik a koordináció, ami a mozgás megszervezését, összehangolását jelenti. Túl azon, hogy tudom, hol van kezem-lábam, az idegrendszer képes megfelelő sorrendben, időzítéssel és erővel, több izmot és testrészt összehangolva létrehozni egy adott mozgást.
Tehát a propriocepció információt ad, a koordináció pedig felhasználja ezt az információt a mozgás megszervezéséhez.
Talán nem kell mondanom, hányan ütköznek ezen a ponton is nehézségekbe, már csak ha a karmunkát kell összefésülni a lábmunkával, de elég néhány egyszerű futóiskolai gyakorlatot csináltatni, sokaknál azonnal teljes káoszba fullad a mutatvány.
Aztán ott van a neuromuszkuláris rendszer, az idegrendszer és az izmok közti kommunikáció.
Magyarul milyen az irányítás a toronyból.
Például gyakran azért fut valaki hanyag, rossz tartással, instabil törzzsel/medencével, mert a core-ja egyszerűen nem tud magáról (erre is van egy gyakorlat, aminél azonnal kiderül, ha így van). És akkor jön az a teljesen fals klisé, hogy "gyenge a core-ja, erősíteni kell".
Nem gyenge- ahhoz, hogy futómozgás közben a core ellássa a feladatát, az erejének a töredékére van csak szüksége. Nem erősíteni, hanem okosítani kell. Meg kell teremteni az idegrendszer és az izmok közti kapcsolatot, ami nem plankeléssel fog megtörténni, hanem olyan gyakorlatokkal, amik során a core-nak aktiválódnia kell.
Na és akkor ha eddig minden stimmel, tudja az ügyfél, mit kalimpál keze-lába, akkor még mindig lehetnek buktatók.
Például, ha emberünk izomzatilag harmatgyenge, vagy épp merev, mint a fagyott kutyasz@r, szépen mondva gondok vannak a mobilitással.
Mert az szép és jó, hogy az idegrendszer szeretne csinálni valamit, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség van a mozgásszervi rendszer együttműködésére is.
Az izomerő és a mobilitás nagyban meghatározza, hogy egy adott mozgás milyen minőségben, és egyáltalán milyen tartományban kivitelezhető.
Lehet, hogy az idegrendszer nagyon jól tudja, hogy milyen mozgást kellene remekelnie, de itt túl azon, hogy van-e ehhez elég erő, az is kérdés, hogy az adott mozgáshoz szükséges erőt megfelelő időzítéssel és kontrollal képes-e előállítani.
Ha ez valahol bukik, akkor jön az, hogy a szervezet kompenzációkat keres: más izmokat von be, megváltoztatja a mozgásmintát, vagy egyszerűen képtelen végrehajtani a feladatot.
A mobilitás esetében hasonló a helyzet, csak itt nem az erő hiánya a korlát, hanem hogy a test fizikailag képtelen eljutni abba a pozícióba, amiben a kívánt mozgás kivitelezhető lenne. Ha egy ízület vagy egy izom mozgástartománya be van szűkülve, akkor az idegrendszer hiába tudja, mit kellene csinálni, a rendelkezésre álló mozgástér ezt nem teszi lehetővé.
A fenti felsorolásból bárhol deficit van, az gátolni fogja a helyes kivitelezést.
Miért lehet deficit?
A válaszokat nagy százalékban a gyerekkorban kell keresnünk, ezeknek a képességeknek ugyanis vannak különösen érzékeny fejlődési szakaszai.
Ez nem jelenti azt, hogy később, akár felnőtt korban ne lenne fejleszthető bármi, de sokkal nehezebb. Meg lehet tanulni biciklizni 40 évesen is, de jóval tovább fog tartani, mint hatévesen tartott volna, és nagy valószínűséggel soha nem lesz meg benne az a stabilitás, természetesség, reakciókészség, mintha ez a tanulás egy jóval fogékonyabb korban történt volna meg.
Ezért nem tudok arra sem válaszolni, hogy "mennyi idő, míg ezt kijavítom?"
Túl azon, hogy tanfolyam után ki mennyit gyakorol, a fejlődés tempója és esetleges korlátai a fent felsoroltaktól függenek.
Az nem futástechnikai hiba, hogy bedől a térd, mert annyira gyenge a farizom (izomerő hiánya), vagy bele van ülve az ügyfél a futásba, mert be van rövidülve a csípőhorpasz (mobilitás hiánya), vagy billeg a medencéje/imbolyog a törzse, mert a core-ja nem tud magáról (gyenge neuromuszkuláris kapcsolat).
Van egy csomó olyan dolog, ami egy jó magyarázattal, szemléltetéssel, meg pár specifikus gyakorlattal megéreztethető, de aki a fenti készségek bármelyikének híján van, az értelemszerűen messzebbről indul, mint az, aki jó alapokat kapott.
A mozgástanulás, és pláne egy, már rögzült mozgásminta felülírása mindenképp melós, és sokkal melósabb azoknak, akik nem kúsztak-másztak-bicikliztek-gördeszkáztak-fáramásztak-hintából ugráltak eleget gyerekkorukban, de a hatékonyságon javítani mindig lehet, a hatékonyabb mozgás pedig jobb eredményekkel, kevesebb szenvedéssel, kevesebb túlterheléssel, és sokkal több örömmel jár.
(A kèpet a Chat GPT követte el, nèzzètek el neki, ez kb. a 32. pròbàlkozàsa volt, az előzőek mind sokkal rosszabbak voltak- remèlem, a lènyeg ìgy is èrthető.)
