03/06/2026
Végre jól vagyok.
Olyan jó ezt leírni és hangosan kimondani!
Ha most megkérdezném tőled, hogy vagy, mit válaszolnál?
Sokszor csak rávágjuk, hogy „kösz, jól”, vagy hogy „kicsit fáradtan, de megvagyok”.
Nincs semmi baj. Minden családtag életben van, a dolgok mennek a maguk útján… de valahogy mégsem ez az az igazi „jól vagyok” érzés. Nem igaz?
Nagyon húzósak voltak az utóbbi hetek, hónapok. Nem részletezem, tudom, hogy ti is ugyanebben a mókuskerékben pörögtök, csak egy ketreccel odébb. 🙄
Elegem lett abból az érzésből, hogy nem tudok kiszállni. Hogy nem tehetem meg. Hogy még annyi feladat vár rám. Hogy majd pihenek később.
És tudjátok mit? De igen.
Én múlt pénteken szabadságra mentem. Magammal. 😍
Nem emlékszem, csináltam-e valaha ilyet, de most megtettem. Reggel, miután letudtam a tényleg kötelező köröket, biciklire pattantam, és róttam az utakat csak úgy, céltalanul.
El sem tudom mondani, milyen felszabadító érzés volt. Mintha valaki leemelt volna rólam egy hátizsákot, amiről addig észre sem vettem, hogy cipelem.
Végre hallottam a saját gondolataimat. Végre rájöttem, hogy igenis választhatom saját magamat. Sőt, néha muszáj magamat választanom. Nem is csak magam miatt.
Hanem azért, hogy ne csak én legyek jól, hanem azok is, akik körülöttem vannak.
Mert tudjátok, mit adott ez a fél nap magamra figyelés?
Akkora energialöketet, amiből még most is töltődöm. És nemcsak magamra jut belőle, hanem a családomra, a vendégeimre és a tágabb környezetemre is.
A legfurcsább talán az, hogy semmi sem változott körülöttem. Ugyanaz a rutin, ugyanazok a feladatok. Mégis egészen más belülről megélni őket, amikor nem teljesen lemerülve próbálok helytállni.
Óriási közhely, tudom, de most tényleg a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az öngondoskodás nem luxus, hanem alap.
Jó neked. Jó másnak. Jó mindenkinek.
Kicsit állj most meg, és válaszolj magadban őszintén:
Te hogy vagy?
