16/09/2026
„50 felett már nem azért edzem, hogy legyőzzem a testemet.”
Fiatalon versenysportolóként - szertorna, röplabda, sportaerobik során -sokáig azt tanultam, hogy a teljesítményhez kitartás, fegyelem és néha a saját határaink átlépése szükséges. Ma már egy kicsit másképp gondolkodom.
Most is szeretem érezni, hogy dolgoznak az izmaim. Szeretem a kihívást, az erőt és azt az elégedettséget, amit egy alapos edzés után érzek. De ma már legalább ennyire fontos számomra az is, hogy meghalljam, mire van szüksége a testemnek. Mikor kell erősíteni, mobilizálni, nyújtani vagy mikor van szükség lassításra, pihenésre, meditációra.
És mikor jelent valódi fejlődést az, ha nem erőből, hanem pontosabban és tudatosabban mozdulok.
50 felett a mozgás számomra már nem elsősorban arról szól, hogyan nézek ki. Sokkal inkább arról, hogyan szeretném érezni magam a testemben most vagy akár 60, 70 vagy akár 80 évesen. Szeretnék erős maradni. Minél tovább szabadon mozogni.
Megőrizni a stabilitásomat, a mozgékonyságomat és a tartásomat.
És szeretném élvezni mindazt, amire a testem még képes – nem harcolva vele, hanem együttműködve vele🤍
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit több mint harminc év tanítás és mozgás után megtanultam:
A testünket nem legyőznünk kell👆🏻
Meg kell tanulnunk jól bánni vele❤️
A testünk egy életen át elkísér bennünket, figyelni, szeretni, értékelni kell🤍
Te mit érzel: változott az évek során a mozgáshoz és a saját testedhez való viszonyod?
Hidvégi Andi
https://hidvegiandi.hu/