16/03/2026
Egy év telt már el azóta, hogy befejeztem az egyetemet mentálhigiénés közösség-és kapcsolatépítő szakon. Azt gondoltam, hogy jó szakmai kiegészítés lesz a business coach végzettségemhez és nem csalódtam. Imádtam az egyetemet!
Amiben viszont csalódtam, az a mesterdolgozatom “fogadtatása” volt. Egy olyan munkát hoztam létre, ami messze túlmutat azon, amit elvártak volna tőlünk. Rengeteg munkát, energiát, kutatási órát, és nem utolsó sorban saját szakmai tapasztalatot tettem bele. Elvittem konferenciára, ahol nem értették, miért fontos ez a téma. Harmadik helyet nyertem vele TDK-n, amiről továbbjutottam, de a saját intézményem gondatlansága miatt nem tudtam részt venni az OTDK-n.
Végül senki sem állt ki se értem, se a témám (vele együtt a képviseltek) mellett. Ez a csalódottság már hónapok óta keseríti a szakmai életemet, úgyhogy most lett elegem.
Elfogadom, hogy ebben az országban csak akkor vagy szakmailag valaki, ha van valakid a szakmában. Akkor támogatnak, ha nekik tetsző dolgot csinálsz, egyébként mehetsz a levesbe. Mentor nem létezik, mert a végén csak féltékeny lesz rád és alád tesz.
Úgyhogy feladom az intézményeket, a szervezeteket, a kamarákat, az oldalakat, ahova csak “pszichológia” végzettséggel kerülhetnék fel. (Pszichilóguskereső: “Mentálhigiénés Szakemberek jelentkezését a továbbiakban sajnos nem tudjuk fogadni, megértéseteket köszönjük!” Szégyelljék mind magukat. Hány értékes szakember adta fel azért, mert ilyen hozzáállással kellett szembenéznie.
Úgy döntöttem, arra fókuszálok, ami fontos: RÁTOK! Semmi más nem számít. Az a lényeg, hogy a tudásommal benneteket segítselek. Minden birtokomban lévő eszközzel.
És ha nyitottak vagytok rá, egy-egy értékes gondolatot megosztok majd veletek a mesterdolgozatomból. Hátha kikerül egyszer a fiókból és az illetékesek is rájönnek arra, ez mennyire fontos! Részletekről később.
