03/12/2023
A régi mondás szerint "Eb a vadász kutya nélkül". Társaságunkban sok vadásznak van négylábú vadásztársa, "családtagja". Hűséges cimboráinkért is érzett aggodalom miatt szeretnénk megosztani ezt a ma megjelent cikket (mi is írtunk már a témában posztot 2020 nyarán, ez is olvasható az alábbiakban): https://index.hu/belfold/2023/12/03/sakalok-elszaporodasa-magyarorszagon-kutya-veszely/
Azt tapasztaljuk, hogy sok esetben egy szirénázó gépjármű miatt - sötétedés után - az erdőben és a tó körüli nádas több pontján is felhangzik a sakálok válasz vonyítása. Nagyon agyafúrt, rejtőzködő állatok, akik ráadásul a rókával ellentétben, sok esetben falkában vadásznak. Olyan vadásztársaink is ritkán találkoznak velük, akik sűrűn járják az erdőt éjszakánként, így gyérítésük nagyon nehézkes. Sajnos exponenciális elterjedésük miatt környékünkön is lecsökkent az őz, nyúl és fácán állomány.
A háziállatokra - így a kutyákra is - veszélyesek, már csak ezért is kérünk mindenkit tartsa négylábú társát kerítéssel körülzárt telkén belül, illetve pórázon kutyasétáltatás közben. Kiszökő, elkóboroló állatokra - mint ahogy az Index-es cikkben is olvasható - valós veszélyt jelentenek az aranysakálok!
A Nádi Farkas a szomszédunk már egy ideje megint…
Ma olvastuk, hogy a Sóskúti Polgárok FB csoportjában egy helyi lakos meglepődve írt arról, hogy Sóskút Öreghegyen feltűntek az aranysakálok. Mivel vadásztársaságunk területéhez tartozik az Öreghegyi rész is, úgy gondoltuk – már csak az érintettségünk okán is – foglalkozunk mi is a témával.
Röviden „szpojlerezni” fogunk, igen a hír helytálló. Környékünkön már évek óta jelen van az aranysakál (Canis aureus), más néven réti farkas, nádi farkas, toportyán, vagy csikasz. Ritkán látható, rejtőzködő faj, így kevesen találkozhattatok még ezzel a ragadozóval. Talán sokatoknak az Arany János: Toldijából ismerős a nádi farkasos rész:
„Mert megzörren a nád hirtelen megette;
Jő az anya-farkas szörnyű ordítással,
Rohan a fiúnak, birkóznak egymással.
Fel-feláll a farkas hátulsó lábára,
Méri éles körmét Toldi orcájára,
Csattog a fejér fog vérszopó ínyében,
S mintha szikrát hányna, csillog a holdfényben.”
Nos itt is látszik, hogy a nádi farkas (aranysakál) jelen volt a 19. században hazánkban is. Elterjedésének felső határa az Északi-Kárpátok volt. Mivel dúvadról, kártevő fajtáról beszélünk, így eleink az 1940 évekre teljesen kiirtották ezt a fajt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján – hazánkban – EX, kihalt státuszt kapott (Extinct) 1989-ben. 1990-es évek elején – vélhetően a délszláv háború mellékhatásaként – ismét megjelentek a déli megyéinkben. Eleinte mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta az őshonos faj visszatelepülését, bár már akkor is az idősebb vadászok nyugalomra intettek: Nem véletlenül üldözte Fekete István, vagy gróf Széchenyi Zsigmond is a II. világháború előtt ezt a ragadozót.
Megjelenésekor teljes védelmet élvezett, de már a 90-es évek végén látszott, hogy hazánkban exponenciálisan növekszik a lélekszámuk. Számára ideális a terület. A rókánál nagyobb, a farkasnál kisebb termetű állat. Így ahol megjelenik ott, mint konkurenciát megpróbálja elüldözi a rókákat az adott területről. Mivel hazánkban még nincs, vagy csak egy-két farkascsalád van az északi megyékben, így háborítatlanul „lakja be” az északibb területeket is (nyugat-Európában az északibb elterjedését, pont a farkas akadályozza meg). 2004-től nem védett, dúvadként gyéríthető egyedszáma. Ez rejtőzködő életmódja miatt nagyon nehéz, így számuk évről-évre emelkedik. Sokkal okosabb a rókánál, ezért csak ritkán kerül terítékre.
Hogy néz ki ez a nádi farkas valójában? Testhossza 60-100 cm körül van, magassága kb. 50 cm. Téli és nyári bundája különböző; nagyobb rokonáénál világosabb és barnásabb. Farka és hasa szürkésfehér. Igazából amikor sokunk először látott ilyen állatot, akkor hasonló élményekről számoltunk be. Egy rókához hasonló fejű, de magasabb, kutyára emlékeztető testalkatú állat.
Mi a helyzet nálunk?
Ha az erdő M0 felüli oldalán vagyunk éjszaka és elmegy egy szirénázó autó a sztrádán, akkor sokszor elkezdenek vonyítani a sakálok. Sok van az erdőn, de vadászati szempontból a megközelíthetetlen szederindás, áthatolhatatlan bozótokban él. Persze nem véletlenül…
A Benta patak környékén, illetve a Biai-tavak körüli nádasban is néha feltűnik, még ha csak pillanatokra is. Megjelenését követően látszik nálunk is, hogy nagyon jó, hatékony vadász. Igaz, hogy rágcsálókkal táplálkozik főként, de a mezei nyúl, a fácán és az őz állományunk csökkenésében is tetten érhető megjelenése.
A cikk megírását indukáló FB bejegyzés kommentjeiben leírt „pánikra” azért nincs szükség. Az aranysakál nagyon ritkán közelíti meg a lakott települést, vagy megy be a településekre. Tapasztalatunk alapján ez itt nálunk is így van, a róka sokkal több esetben hívatlan látogató környezetünkben. Kevés esetben lehet arról hallani, hogy háziállatokat zsákmányolna. Ez a vadállat megmarad a vadonban, esetünkben az erdőt és a lakatlant külterületet uralja.
