https://www.facebook.com/1481924605459217/

Molly&Poncsita

Ha szeretsz lovagolni, szereted a lovakat, vagy ha csak távoli szemlélődő vagy itt a helyed! Kövesd nyomon két packó és egy őrült Gazdi mindennapjait :)

28/08/2026

Legboldogabb 32. születésnapot odafent szutyok🤍🖤🕊️

20/08/2026

Legszebb születésnapi, születésnapos ajándék🥰

Molly ma 18 én pedig 25 lettem, és 11 éve tapossuk együtt az út porát ♥️

07/08/2026

Napraforgós🌻 fénylenek a lovacskák, mint a tücsök p....😁🦗

02/08/2026

22km-es lazázós🫣💚

28/06/2026

Levendula szerelem 💜

01/06/2026

Az a helyzet, most értünk el oda, hogy a legnyugodtabb szívvel osztom meg ezeket a képeket. Ugyanis mostmár kimondhatom, életünk legjobb párosítását hoztuk össze !
2026 elején posztoltam utoljára, Bumbi akkor kezdett el akklimatizálódni az élethez nálunk.
Bár tudtuk, hogy Mollynak mindenképpen jót fog tenni, hogy nem marad egyedül, de azért két ló összeszoktatása nem mindig megy teljesen simán.
Volt pár nehézség, amin túl kellett lendülnünk, de a jelenlegi állapotot úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy olyanok a lovaink, mint a fiatal szerelmesek! Azon felül, hogy egymás mellett is a mindennapokban egy nagyon nyugodt, nagyon kiegyensúlyozott viselkedés van kettejük közt, mostmár terepen is eszméletlenek együtt. Bumbi egyre jobban erősödik és jön vissza a kedve odakint (azért magasan van a mérce az arab gyerek kondijához feljönni, de a lehető legjobban halad!).
Az, hogy minden nap láthatom mennyire jók együtt, a legnagyobb boldogsággal tölt el és remélem még jó pár évig ígyis tölthetik el a nyugdíjas éveiket a pockok!
Hoztam pár képet nektek az elmúlt hónapokról.

11/01/2026

Az Élet sosem áll meg. Rengeteg jó pillanatot megélünk, amit szeretnénk ha örökké tartanának és rengeteg nehéz pillanatot is, amiket legszívesebben kitörölnénk az emlékeink közül. Bármennyire is szeretnénk sokszor, nem lehet.
A 2025 egy fájdalmas év volt számunkra. Ha egy szóval tudnám jellemezni az elengedésről szólt mindenféle tekintetben.
Sok lovas tudna mellettem nyilatkozni, hogy az egyik legnehezebb dolog a lótartásban az az, amikor látod, hogy a Társad, aki évek óta a mindennapjaid része, szenved. Egyik pillanatról a másikra döntés elé kerülsz. Elaltatod a Társad, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjen vagy pedig próbálkozol tovább annak tudatában, hogy ha nem sikerül még nagyobb fájdalmat okozol neki? Hogyan tudnék fájdalmat okozni annak, akit 10 éve szeretek? De hogyan is engedhetném el ennyi év után egyik napról a másikra? Mérlegelni kell és dönteni.... Utána pedig a döntésed következményeit vinni tovább.
Poncsita 21 évesen került hozzánk, már akkor is egy szép korú öreg hölgy volt. Talán nem is tudtuk mit vállalunk azzal, hogy egy nyugdíjas lovat veszünk a gondozásunkba. Teltek az évek, gyarapodtak a jó élmények és pillanatok és egy kevés rossz is. Amikor Poncsi elkerülte a 30-at és egyre több olyan dolog jött elő nála, ami az öregedéssel jár, akkor kezdtük realizálni, hogy egyszer tényleg el kell engednünk.... De erre nem lehet készülni. Egyik pillanatról a másikra csak állsz a bokszban, kezedben azzal az édes póni buksival, ami annyi jót és annyi fejtörést okozott az elmúlt 10 évben és döntened kell. Annyi mindenbe szeretnél ilyenkor kapaszkodni, bármibe, csak azt a pillanatot felejthesd el örökre és sose kelljen átélned újra.... De az Élet nem ilyen... De hiszem, hogy csakis a legjobb pillanatokra kell ilyenkor fókuszálni, hiszen ezek vittek előre minket, mindenen át. És minden rossz után az Élet hoz jó dolgokat.
Nekünk Bumbit hozta.
Amikor a két lovad közül az egyiket elveszíted, bármennyire is nehéz, realizálnod kell, hogy ahogyan Te, úgy Ő is elveszítette a Társát. Ők ketten voltak egymásnak 10 évig. És ekkor jön a következő fájdalmas időszak, hiszen minden nap azzal szembesülsz, hogy egyedül van. Emlékszem, sírva ültem kint a bokszban és csak azt mondogattam Mollynak, hogy nem foglak egyedül hagyni, megígérem....
És 2025 év végére az Élet hozott egy jó dolgot, a sok rossz után. Egy hatalmas, csupa szív, fekete heréltet, akire aztán tényleg nem gondoltunk sosem. Hirtelen született döntés és egy gyors költözés után, ismét teljes a család. 🩵
Nem tudom mi lesz az oldalnak a sorsa, de ha ez is lesz az utolsó posztunk, az valami igazán pozitív dologról szóljon! Hoztam Nektek pár képet, hogyan is telnek a mindennapjaink a két lóállattal. Vagy ahogyan mi hívjuk őket a Jing és a Jang!🤍🖤

26/10/2025

Poncsita 1994-2025🖤🕊️
Azt mondják egy kislány legjobb barátja az első pónija. Köszönöm, hogy az elmúlt 10 évben a legjobb barátom voltál.
Szívem egy darabkája az égi legelőkre költözött Veled.

28/08/2024

Poncsita 30!!!! 😍
El se hiszem, hogy egy veterán korú pocok tulajdonosa vagyok. Poncsita 21 évesen került hozzánk. Benne pontosan azt találtam meg, akit kerestem. Egy igazi társat Molly és saját magam mellé.
Jóban rosszban benne voltak (főleg rosszban😁) és hihetetlen karaktert hozott a családba magával. Poncsi mindenhol is ott volt. Utaztunk edzeni? Poncsi ott volt. Mentünk versenyre? Poncsi ott volt. Lelovagoltunk a Balaton partra? Poncsi ott volt. Szánkózás a friss hóban? Poncsi ott volt.
Ki kellett nyitni a szénatárolót és felzabálni mindent, ami ehető? Naná, hogy Poncsi ott volt. Sőt igazság szerint mindig a baj csinálásban volt ott legelsőnek🥹
Nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki, napokig mesélhetném a történeteket róla.
Remélem néha azért eszébe jut mennyire eszeveszettül szerencsés nyugdíjas évei vannak, mint ahogy nekem is csak az jár a fejemben, hogy életem legjobb választása volt.
Szó ami szó, legboldogabb 30. születésnapot drága pónilovam és viselj el még egy darabig minket♥️

20/08/2024

A zsivány 16, én 23 éves lettem 💙
Nagyon boldog születésnapot lovacskám♥️

Cím

Balatonszabadi

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Molly&Poncsita új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.