13/07/2023
A Kékszalag nem olimpia, nem világbajnokság, de mégis sokan szeretnék megszerezni a legfényesebb érmet ezen a versenyen.
Mi azért, mert ez Európa leghosszabb, legrégebbi tókerülő vitorlásversenye, ami a felkészültségről, teljesítményről és a kitartásról is szól. Az éjszakai menet pedig nagyon izgalmassá teszi, ott lehet nagyot veszíteni vagy nyerni. Nagyon lehet utálni ezt a versenyt egy másfél napos gyengeszeles menet után, de szeretni is egy gyors rohanás után. Az idei rohanós volt. Szerettük is.
Öt évvel ezelőtt az ötvenedik, jubileumi Kékszalagon nem sikerült nyerni. Nagyon szerettük volna a dobogó legfelső fokát. Valamiért az 50. Kékszalag fontos volt nekünk, készültünk is rá. De sajnos a befutóban – már a keleti medencében, Tihany alatt – nem voltunk a topon, a szerencse is elpártolt tőlünk, így lecsúsztunk az aranyról, megelőztek minket.
Két éve megint majdnem sikerült megnyerni, de akkor nagyon megtréfált minket a tó. Nagy előnnyel vezettünk osztályunkban, szinte végig. Majd a földvári vízterület kibabrált velünk a végjátékban – órákon keresztül a limányban álltunk, majd azt néztük tehetetlenül, hogy északról lekerül minket több hajó. Elsőből hatodik… Fájt.
Az idei szalagok előtt már éreztük, hogy jó a „flow”, működik a csapat, megy a hajó. A Kékszalag előversenyén, a Fehér Szalagon szép előnnyel a második helyen futottunk be. Mondtuk is magunknak, hogy jó ez így, hisz a babona szerint az nem nyerhet Kékszalagot, aki megnyeri a Fehéret.
A Kékszalag felkészülés zökkenőmentesre sikeredett, a hajó is teljesen rendben volt. Szerencsére, mert sokkal több időnk nem is lett volna „babrálásra”.
Az előrejelzés jó gyors menetet ígért, de azért készültünk gourmet(!) szendvicsekkel is 😊. A rajthalasztásnak nem örültünk, de annak igen, hogy a verseny reggelén nem kellett korán kelnünk. Jókedvűen indultunk harcba Földvárról reggel fél tíz körül. Barátainkat, a GR8 8MOD csapatot, elvontattuk a rajtvonalra.
A hínármezőktől tartva az északi oldalon, de a parttól egy kicsit délebbre rajtoltunk, így Kenesére osztályunkban a nyolcadik helyen értünk. De az látszott, hogy együtt van a mezőny, senki nem lógott meg. Siófokig spinakkerezve megfogtunk két hajót, a tihanyi csőben – északot szorítva – sikerült meglépni két-három osztálytárstól és az első három nyomába eredni. A nyugati medencében nagyon jó volt azt látni, hogy együtt a csapat, a 15 hajós osztályunk első fele gyakorlatilag „lőtávon” belül vitorlázott.
Keszthelyen – még világosban – a negyedik helyen fordultunk, a második Team Manana és a harmadik After-Eight sarkában, együtt vettük a pályajelet este hétkor. Visszafelé már a harmadik helyen vitorláztunk és a keszthelyi öblöt elhagyva középvíz felé vettük az irányt, így az addig vezető MatriX nyomába eredtünk.
Az éjszakában a Team Manana csapatának retinájába égett bele hajónk, miután órákon keresztül mentünk mellettük, felettük. Közben folyamatosan közeledtünk az első helyen vitorlázó MatriX-ra. Amikor kezdett elfogyni a hajtóanyag dél felől, lépegettünk észak felé és 7,5 csomóval robogva hagytuk állva a két üldözöttet középvízen. Ügyeltünk arra, hogy ne veszítsük őket szem elől. A MatriX-nak hol volt navigációs fénye, hol kialudt. Nem bántuk, mert őket lekapcsolt fényekkel lehetett a legjobban azonosítani, miután ők voltak egyedül „lopakodó” üzemmódban.
Akalinál megtorpantunk, kifutottunk a szélből, sőt egy picit ácsorogtunk is. Kétszer is kiigazítottunk a part felé, aminek meg is lett az eredménye – lassan ugyan, de újra elkezdtünk csobogni. A hajót a cső felé irányítottuk és beálltunk a középvízről támadó MatriX elé. A következő pályajel és az ellenfél között tartva a hajót csúsztunk át a keleti medencébe. Itt megkezdődött a krajc és a harc a füredi befutóig. Az első keresztezésnél a MatriX kiment víz felé, fordultunk vele, szépen fel is pörgött nekünk többször. Amikor kellett, persze belefordultunk. A csapatból két ember is figyelte a támadónk pozícióját és jött az infó, hogy „távol vannak, ráadásul élesebbek és gyorsabbak vagyunk, nyugi”. Így a befutó előtti fordulókat, a forgolódó füredi szélre való tekintettel, biztonságira vettük, túlhúztuk mindegyiket. Az utolsó előtti fordulóban egy hajónak fordulnia kellett mert útjoggal jöttünk. Itt valakitől a fedélzeten elhangzott egy „ez nem a …?” félmondat, de a többiek kórusban mondták, hogy „nem, ez egy bútorszállító volt”.
Utolsó fordulóra felkészül, 3-2-1… Megfordultunk és ekkor a semmiből, a layline-on megjelent az After-Eight. Szerencsénkre előttük sikerült befutni, de a biztonsági krajcnak köszönhetően egy ijesztő 20 másodperc maradt csak köztünk. Utoljára Badacsony előtt láttuk őket és meggyőződésünk volt, hogy csak a MatriX és a Team Manana csapatokra kell figyelnünk.
Tudjuk, hogy a Kékszalag fordulatokban gazdag és szerencse is kell hozzá. Nekünk most utóbbiból is jutott. Azonban a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.
Így amikor már az eredmény hivatalossá vált, mosolyogva kérdeztük egymástól: „…és az megvan, hogy megnyertük a Kékszalagot?”.
Megnyertük. Az ötvenötödiket.
