05/05/2026
Köszönjük Balogh Szabolcs interjúkészítését!
Még nincs 16 éves, de komoly ambíciókkal rendelkezik. Szerény, alázatos, céltudatos. Mindene a sport, melyre az életét teszi fel, lemondások árán is. A Tarr KSC Szekszárd korosztályos csapatainak alapembere, de már bemutatkozott a felnőttek között is. Korosztályos válogatott, többször volt korosztályának legjobbjai között országos szinten, de Tolna vármegye legjobb női játékosának is megválasztották U16-os korosztályban. Ő Pomsár Anna, a 182 centi magas bátaszéki lány, akire azt hiszem, mindannyian büszkék lehetünk.
Forrás: GS Sport Photo
Mesélj kicsit magadról! Hogyan indult a karriered?
Májusban leszek 16 éves, Bátaszéken lakom, itt járok iskolába, itt kezdtem el kosarazni már óvodás koromban. A sport tulajdonképpen végig kísérte az egész eddigi életemet, hiszen a szüleim is kosárlabdáztak, anyukám ráadásul korosztályos válogatott játékos is volt. Ebben nőttem fel, így elég egyértelmű volt az irány.
Mikor fordult komolyra a dolog?
A bátaszéki kosárlabdacsapat lényegében a KSC fiókcsapata. Ötödikes koromban, edzői ösztönzésre kerültem át Szekszárdra, a Tarr KSC-hez, ahol már több és komolyabb edzésmunka folyik Akkor éreztem először, hogy ez már sokkal több, mint hobbi. Az U14-es bajnokság megnyerését is mérföldkőnek tekinthetem karrierem szempontjából, ráadásul többször bekerültem az All Star 5-be is, ami azt jelenti, hogy korosztályomban az ország legjobb 5 játékosának egyikének választottak. Ott kezdtem el igazán hinni abban, hogy komolyabb céljaim is lehetnek.
Mit jelent számodra a kosárlabda?
Mindent. Hobbi, szenvedély és a jövőm is. Szeretnék minél tovább játékos maradni, később pedig edzőként is el tudom magam képzelni. Nagy álmom, hogy Egyesült Államokban tanulhassak tovább, és ott, egy egyetemi csapatban játszhassak. Ha ez nem jön össze, akkor a Testnevelési Egyetemet célzom meg, de most először a gimnáziumot kell befejeznem, ahol emelt szintű érettségit szeretnék tenni testnevelésből. Mindezekben szerencsére a családom maximálisan támogat, járnak a meccseimre, segítenek az utazásban, drukkolnak, bátorítanak. Néha még reggel suli előtt is együtt dobálunk egy kicsit anyukámmal.
Hol tart most a pályafutásod?
Jelenleg az U16-os csapatban játszom, de feljátszom az U18-ba is, és már a felnőttek között is bemutatkozhattam. Eddig hat NB I-es meccsem volt, egyelőre inkább epizódszereplőként, de már ez is hatalmas eredmény és élmény. Az 5-ös poszton játszom, ami egyfajta erőcsatár, vagy center pozíciót jelent, ahol a palánk alatti játék a leghangsúlyosabb.
Milyen volt az első NB I-es meccsed?
Nagyon izgultam! A Vasas ellen, idegenben kaptam lehetőséget a meccs végén. Viszont talán nem ez, hanem első kosaram volt a legkülönlegesebb pillanat, melyet hazai környezetben szereztem. A közönség reakciója és a gratulációk nagyon sokat jelentettek. Amúgy, általában addig izgulok csak, amíg a labdát fel nem dobják a meccs elején, utána már megnyugszom.
Miben más a felnőtt kosárlabda az utánpótláshoz képest?
Sokkal gyorsabb a játék, és minden döntésnél sokkal jobban kell koncentrálni. Kevesebb idő van gondolkodni, ráadásul angolul kommunikálunk a külföldi játékosok miatt, ami szintén kihívás. A csapatban van amerikai, portugál de még egy dél-szudáni játékos is, ezért az edzéseken és a meccsen is az angolt használjuk. De tanulok is angolul, ez előnyömre szolgál.
Milyen a csapat légköre Szekszárdon? Vannak példaképek?
Nagyon egységes a csapat, pedig vannak nagy korkülönbségek a játékosok között. Az idősebb játékosok sokat segítenek nekünk, fiataloknak. Ugyanezt elmondhatom a válogatottra is: jó a csapategység. Júniusban kezdjük a felkészülést a korosztályos EB-re, melyet Pitestiben, Romániában rendeznek augusztus 14-22. között. A csoportkörben a litvánokkal, a németekkel és a szlovénekkel kell majd megmérkőznünk, de nem ijedünk meg senkitől, bízunk egy jó szereplésben. Ha példaképet kell megemlíteni, akkor csapaton belül Theodorean Alexandrát mindenképpen megemlíteném. Vele még édesanyám is játszott egy csapatban, most pedig az én csapattársam, ez nagyon felemelő érzés. Nemzetközi szinten pedig Emma Meesseman, a Fenerbahce belga válogatott játékosa a példaképem, aki hasonló poszton játszik, mint én, 11-es mezben.
Hogy telnek a mindennapjaid egy kisváros diákjaként?
Bátaszéken járok gimnáziumba, tizedikes vagyok. Az életem egy nagy rohanás: suli után rohanok haza, ebédelek, aztán irány Szekszárd, edzés, majd este haza, vacsora, ha marad energiám, tanulok is, ha nem, akkor reggel korábban kelek, hogy készüljek a sulira. Ha hétvégén meccs van, az utazással együtt az el is viszi az időm nagy részét. De próbálok időt szakítani a barátaimra és a családomra is. Igazából csak egy átlagos lány vagyok, akinek szüksége van a szórakozásra, a barátokra, a közös programokra. Csak kevesebb az időm ezekre.
Van valami különleges szokásod meccsek előtt? Pályán kívül mi érdekel?
Igen, mindig kiválasztok egy „szerencsezoknit”, amiről azt gondolom, hogy segíteni fog az adott mérkőzésen. Ez már-már egyfajta babonává vált. Illetve, szeretek zenét hallgatni meccs elött, főleg magyar zenéket, de most a jó idő közeledtével a vidám, nyárias dalok is jöhetnek. Ez fel tud pörgetni. Hogy a kérdés második felére válaszoljak: igazából mindent, ami sporttal kapcsolatos. De szeretek filmeket, sorozatokat nézni, és nagyon szeretek sütni is. A csokis muffinom állítólag nagyon finom. Sokat segítek anyunak a házimunkában is.
Van valami, amitől tartasz?
Igen, a sérülésektől. A kosárban a boka-és térdsérülések, a szalagszakadások nem ritkák. Egy rossz mozdulat, egy hibás döntés is komoly következményekkel járhat, akár egy egész karriert törhet ketté. Régebben a gyerekek sokkal több időt töltöttek a játszótéren, futkároztak, fára másztak, úgymond be voltak járatva. Ma ez már nem általános. Ezért nagyon figyelek a bemelegítésre, a nyújtásra, a megfelelő felkészülésre. Hiszem, hogy a tudatosság nagyon sokat számít e tekintetben.
Mit jelent számodra, hogy Bátaszékről jutottál el idáig?
Nagy dolognak tartom. Sok munka, lemondás és kitartás van mögötte, de jó érzés bizonyítani, hogy egy kisvárosból is el lehet jutni magas szintre. Büszke vagyok rá, hogy bátaszékiként eljutottam idáig, és remélem, még sok örömet tudok szerezni az itt élőknek.
16 éves leszel még csak, de már 182 centi magas vagy. Fogsz még nőni?
Az orvosok szerint már nem, vagy csak néhány centit. A posztomon viszont sok esetben 190-195 centis lányok játszanak, úgyhogy a jövőben lehet, hogy el kell gondolkodni majd egy másik poszton is, ami az én magasságomhoz jobban passzol. De ez még a jövő zenéje.
Mit üzennél a bátaszéki fiataloknak?
Mozogjanak minél többet! Használják ki a lehetőségeket, sportoljanak, menjenek ki a szabadba. Ez nemcsak a testnek, hanem a léleknek is jót tesz. A lehetőség adott, és nem kell nagy dolgokra gondolni: van egy klassz játszóterünk, ahol focizni, kosarazni is lehet, vagy csak együtt mozogni. Bátaszék szép helyen fekszik, lehet a környékben jókat bringázni, túrázni, sétálni a szabadban.
Nagyon sok erőt, kitartást, sérülésmentes meccseket és edzéseket kívánok a karriered építéséhez, azt hiszem, nemcsak a magam, de a bátaszéki lakosok nevében is.
