09/05/2025
Spirituális utak
A tegnapi, Kundalini-aktivációval kapcsolatos posztom nyomán sok komment érkezett. Szeretnék közreadni egy alapvetést, mely szerint én most már az életemet élem. Ez nem volt mindig így. Ugyanis a spirituális fejlődésed kezdeti szakaszában lehetnek olyan (másoktól kapott) elképzeléseid, hogy a spirituális út elérendő célja egy kötelező dolog, és amíg nem tartasz ott (jelen esetben pl nem ébredt fel a Kundalini energiát), addig te tökéletlenebb vagy, mint mások, és az életednek nincs értelme. Ezzel együtt szokott járni az is, hogy az általad preferált spirituális utat a többi fölé emeled, mert hát ugye kell az önigazolás, hogy neked van igazad, a többiek meg tévutakon járnak, vagy legalábbis a tiéd a legjobb. Nos, hát én évek hosszú önmunkájával eljutottam odáig, hogy semmi sem kötelező a spirituális fejlődésben! Nem attól leszel emelkedettebb, vagy különb a többieknél, hogy felébredt a Kundalinid, elérted a nyolcadik vagy kilencedik csakrás tudatosságot (bármit is jelentsen ez), az Ashtanga harmadik sorozatát gyakorlod, szanszkrit mantrákat kántálsz, kikiáltottak (vagy rosszabb esetben magadat kiáltottad ki) fénymunkásnak, bódhiszattvának vagy megvilágosodott gurunak, valamilyen szigorú életmódbeli fogadalmakat vettél vagy teljesítettél egy bizonyos számú beavatást, leborulást, elvonulást, diétát stb. Senki sem “jobb”, “fejlettebb”, “egyenlőbb” a másiknál, legalábbis én nem tekintem annak magamat, mások helyzete fölött meg nem szeretek már ítélkezni. Azon túl, hogy a fejlődés fogalmát már nem egy lineáris, szintekből álló folyamatként, hanem a beszűkült állapotból a kiterjedtebb tudatosság felé történő elmozdulásként kezelem, szerintem a legfontosabb, amit tehetünk önmagunk és mások boldogsága érdekében, az a traumáink gyógyítása, az árnyékrészeink integrációja és az egészséges kötődési minták kialakítása a szeretet-kapcsolatainkban. A többi az csak hobbi 🤪🤗🫶🏻🙏🏻
Kép: Brynja Magnusson 🎨