12/12/2024
Kedves Barátaim!
Említettem, hogy írok nektek egy részletesebb írást a Világbajnokságról. Elnézést ha hosszabbra sikerült.
Tudjátok mindig nagy élmény reszt venni egy versenyen. Az különösen feldob ha hazai közönség előtt küzdhetek és, hogy a fiammal együtt versenyezhetünk. A mostani versenyre nehezen szántam rá magam. A Világbajnokság előtt két héttel az Eger kupa Magyarbajnokságon küzdelem közben részleges comb izom szakadást szenvedtem. Az Eger kupáról hazafelé az autóban jött az öcsém hívása, hogy édesanyám eltávozott. Másnap a sérülés miatt nem tudtam lábra állni és érthető módon lelkileg nagyon magam alatt voltam. Úgy gondoltam, hogy a Világbajnokságon nem tudok indulni. Egyszerűen nem voltam olyan állapotban. Se fizikailag se lelkileg. Gyászoltam!
A fiammat a Márkot készítettem fel azért a versenyre, mert már elég régóta szándékozott elindulni rajta. Ő nagyon sokszor vigasztalt engem. Kérdezgette, hogy vagyok stb. Láttam rajta, hogy törődik velem, de ő rendíthetetlen az indulás mellett. Láttam a fiam sorsolását és láttam azt is, hogy ukrán, szlovák versenyzők várják majd a küzdőtéren, akik köztudott, hogy nagyon kemény harcosok. A Márk arca nem rezzent, amikor mondtam neki, hogy nem lesz séta galopp a verseny számára. Azt mondta, hogy az ellenfelének nem lesz séta galopp, hogy ő vele küzd!
Ilyen hozzá állást látva sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek. Induljak vagy ne induljak? A nevezésünk le volt adva. Az én nevezésemet le tudtam volna mondani. A súlyom elszaladt, mert úgy voltam vele, hogy úgysem indulok és akkor ehetek. Pár nap alatt már 1 kg pluszban voltam. A combom is fájt és nyomnom kellett a vér hígító injekciót.
Nagyon sokat gondoltam édesanyámra. A családom nagyon sokat támogatott és vigasztaltak. És akkor arra gondoltam, hogy Édesanyám már egy jobb helyen van. Ő már boldog. Édesapámmal együtt vannak és boldogok. Ő is azt akarná, hogy induljak a versenyen. Hogy ne adjam fel. És akkor elhatároztam, hogy elindulok.
Sok mindent kellett újra terveznem. Másfél hét volt hátra a versenyig. Újra elkezdtem fogyasztani, diétázni és edzeni. A lábam állapota bizonytalan volt. Az orvos azt mondta hat hét pihenő. De nem nekem! Elhatároztam, hogy az utolsó pillanatig pihentetem a lábamat. Had regenerálódjon. Öt nappal a verseny előtt még nehézkesen ment a futás. Három nappal a verseny előtt lementem Brazil-Jiu-Jitsu edzésre, hogy lássam mit bír a lábam és melyek azok a mozdulatok, amiket feltétlenül kerülni kell. Hát nem volt túl sok olyan mozdulat, aminél nem éreztem fájdalmat. De elhatároztam, hogy minimum mozdulatokkal fogok harcolni. Semmi felesleges, hírtelen mozdulat. Még átvettem a formagyakorlatokat, mert azokban is indultam és úgy ereztem, hogy kész vagyok a versenyre. A súlyom a mérlegeléskor pon 77 kg volt.
A Márkkal Szombat reggel nagyon korán keltünk. Törökbálinton a városi sportcsarnokban a volt a VB. Több mint 20 ország, több száz versenyzője. Hatalmas tömeg. Itthoni közönség. Hihetetlen hangulat. A UWSKF United World Sport Kempo Federation Világszervezet kitett magáért. Remek szervezésű volt a verseny! Külön köszönet Kárászi Balázs főszervezőnek a sok segítségért!
A versenyen Márk derekasan helytált. Elképesztően kemény küzdelmeket vívott álló harcban és földharcban is. Nem ismert félelmet és nagyon elszántan küzdött. Nyert meccseket és veszített is. A Kempo-ban mi úgy mondjuk vagy nyersz, vagy tanulsz. A fegyveres formagyakorlatot megnyerte így VB. Aranyérmes lett.
A küzdelmekben is szép sikereke aratott. Mindegyikben Világbajnoki Ezüst Érmet nyert. Hihetetlen egy figura a Márk. Reggel 9 órakor kezdett versenyezni és este 22.00-kor került sor a földharcra. Az első meccsét megnyerte, a másodikat elvesztette pontozással. Jött a Bronz mérkőzés. Tudtam ki az ellenfele. Egy kipihent elképesztően kemény Magyar harcos. Mondtam a fiamnak. „Már, este tíz óra van. Egész nap küzdöttél, 3 folyamatos álló harc küzdelmen és egy pont küzdelem állóharc küzdelmen vagy túl. Már nincs mit bizonyítanod. Ennek a meccsnek már nincs akkora tétje. Őszintén megmondom téged akarlak kímélni. Nagyon fáradt vagy. Ne állj ki az utolsó meccsre!”
Hát mit mondjak. Az az arc ahogy rám nézett a gyerek? Azt tükrözte, hogy mit képzelek, hogy nem fog kiállni? És ezt el is mondta. Tudatta velem ha van tétje ha nincs tétje ő harcolni fog! Nem érdekli, hogy fáradt, hogy késő van, nem érdekli, hogy ki az ellenfél, nem érdekli mi lesz az eredmény, ő oda áll. Így is tett. Pontozással kikapott, de olyan becsületesen helyt állt, hogy az elképesztő! Nagyon sokat tanultam tőle. Hazafelé az autóban aludt mint a bunda.
Másnap reggel indultam én a versenyre, szintén nagyon korán. Nem volt szívem felébreszteni a Márkot. Egyedül mentem a „csatatérre”. Nagyon erős mezőny gyűlt össze. A legjobb Mesterek indultak formagyakorlatban és fegyveres formagyakorlatban. Én fegyveres formagyakorlat Aranyérmet nyertem a többi technikai számban Ezüstöt.
Este jött a földharc. Erre készültem a két hónapja. Az ellenfelem egy remek Fekete Öves Román versenyző, sok Dan fokozattal rendelkező, rendkívül rutinos és kemény harcos. Rengeteg tanítványa van és tavaly kikaptam tőle pontozással állóharcban. Tudtam, hogy okos versenyző. Elindult a meccs. Dobást, földre vitelt nem indíthattam, mert bármikor kiújulhatott a comb sérülésem. Erre nagyon kelett figyelnem! Az volt a fejemben, hogy csak minimum mozdulatok és ne vigyen el a hév a harci szellem. Az ellenfelem mindent megtett, hogy levigyen a földre. Mindent sikerült kivédekeznem. Jött a hosszabbítás. A bírók beállították a pozíciót és indult a vezényszó. Megkerültem a lábát, az ellenfél védekezni próbált, de erre számítottan és egy technikával bontottam a fogását. És befogtam oldalsó leszorításba. Ezt már ezerszer csináltam és el gyakoroltam. Ha valakit így megfogok az olyan, mint a satu. Befogtam és tudtam, hogy innen nincs menekvés. Megtartottam a pozíciót és kaptam két pontot. Közben lejárt az idő. A bíró megérintette a hátamat, hogy vége.
Hihetetlen, boldog érzés uralkodott el rajtam. Megnyertem!! Körbenéztem mindenki újjongott!
Általában az emberek nem tudják, hogy mivel jár egy verseny felkészülés. Főleg az én helyzetemben. Két kiskorú gyermek mellett, két munkahelyen dolgozom, hogy a családnak meglegyen mindene. Az edzésre sokszor csak akkor van időm, amikor a család vagy még vagy már alszik. Készülve a versenyre sokszor reggel 5 órakor keltem, hogy a reggeli 6 órás edzésre elmenjek Budapestre, hogy utána 8 órára beérjek a munkahelyemre. A másodállásomból éjfélkor hazaértem és reggel 6 kor fáradtan keltem, hogy futni menjek, hogy meglegyen a kellő állóképesség. Lopott időkben edzés. Éhezés, hogy meglegyen a súly. A nevezési díj saját zsebből fizetése, ami megterheli a családi kasszát. Sérülés. Édesanyám elvesztése. Mind, min olyan dolog amire nem gondol az aki nem csinálta végig a verseny felkészülést az én helyzetemben. Ez nem egy könnyű dolog. De elhatároztam így végig csináltam.
Az utam során nagyon sokan támogattak és támogatnak és sok segítséget kaptam és kapok! Köszönöm Soke Dr. Harnos Imre Nagymesternek az Kempo utmutatást és Hanshi Lévai Lászlónak a közös edzéseket! Köszönöm Max Carvalho Brazil Jiu-Jitsu Mesteremnek a sok pozitív tanítást és a ZR Team Hungary - Brazilian Jiu-Jitsu edzőpartnereimnek a sok közös edzőküzdelmet.
Hihetetlen érzés volt, amikor a VB-n a meccs végén a bíró felemelte a kezem, hogy én vagyok a bajnok! 54 évesen újra Világversenyt nyertem! Nagyon boldogság fogott el, ez látszott is rajtam, ahogy az ellenfelemnek gratuláltam. A végén az ég felé néztem és megköszöntem Istennek és puszit küldtem Édesanyámnak.
Köszönöm nektek is a sok pozitív üzenetet és visszajelzést. Köszönöm a sok részvétnyilvánító üzenetet is. Édesanyámat hétfőn temetjük édesapám mellé! Szeretettel gondolok rájuk és hálás vagyok nekik minden jó tulajdonságomért, mert tudom, hogy tőlük örököltem. Bennem élnek és tovább a fiaimban! Azért szokták mondani, hogy: „Akinek gyereke vannak, az soha nem hal meg!”
A jövőre gondolok és a jövőbe nézek! Bízom benne, hogy tudok még példát mutatni nektek és bárkinek! Most egy kicsit pihenek és utána készülök a következő versenyre. Amíg örömöt okoz a felkészülés és a versenyzés, addig megyek előre!
A cél határozza meg, hogy merre megyünk az életben! Nektek is legyen célotok! Köszönök nektek mindent! 👍🥰🥰
