15/09/2026
Egy ilyen kérdés azért lehet ennyire erős, mert amikor elképzeljük, hogy korlátozott idő áll rendelkezésünkre,
könnyebben háttérbe kerülnek azok a szempontok, amelyek a hétköznapokban gyakran meghatározzák a döntéseinket:
a megfelelés,
a „majd egyszer”,
mások elvárásai vagy az, hogy mit kellene még kibírnunk.
És közben előtérbe kerülhet valami más:
mi az, ami valóban fontos nekünk.
De talán még érdekesebb az a kérdés, hogy mit hagynánk abba.
Mert lehet, hogy vannak dolgok, amelyeket nem azért csinálunk tovább, mert valóban szeretnénk őket,
hanem mert megszoktuk, félünk a következményektől, mások elvárásaihoz igazodunk, vagy egyszerűen már olyan régóta részei az életünknek, hogy nehéz elképzelni nélkülük a mindennapokat.
Ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen képzeletbeli helyzet alapján kellene meghoznunk az életünk minden döntését.
Inkább arra érdemes használni, hogy észrevegyünk valamit:
Mi az, amit most is csinálok, pedig ha tudnám, hogy kevés időm maradt, azonnal abbahagynám?
Néha ez a kérdés nem azt mutatja meg, hogyan szeretnénk élni.
Hanem azt, hogy mi áll közénk és aközé, ahogyan valójában élni szeretnénk.
