Gyógyító beszélgetés

16/09/2026

ÚJ! INTENZÍV EGYÉNI MŰHELYFOGLALKOZÁS – A SORSKÖNYVET ALKOTÓ JÁTSZMÁK: Rengeteg formája látható a mindennapi életünkben, amelyeket önmagunk tekintetében nem könnyű felismerni, hiszen egyik jellemzője a rejtettség, és ezért jó a külső segítség a felismeréshez és az ismétlődő mintázatból való kilépéshez.

A klasszikus dráma-háromszög főszereplői a „tettes”, az„áldozat”, és a „megmentő”, ahogyan ezt sokan már ismerik. Ide tartozik a lelki zsarolás minden formája, de az egyik legrombolóbb a „nárcisztikus és empata” játszma, mely manapság nagyon sok helyen tetten érhető, amit a közélet is nagyon jól tükröz, sajnos.

A cél egy olyan attitűd kialakítása, melyet a tudatosság, az őszinteség jellemez önmagunk és mások felé, így a sorskönyv béklyói alól fel lehet szabadulni. Sokszor nagyon-nagyon nehéz kihívások elé állít ez a munka és igen, a szembesülés, amikor kipukkan az illúzióbuborék, kellemetlen is tud lenni. A változás ezzel jár. Van, amikor nem sikerül, vagy csak ideiglenesen nem sikerül. Mit tehetünk, megpróbáljuk újra és újra. Lélekben talán összetörve, de kitartóan, bátran, nyitottan.

Gyakori, hogy az egyik félnek már elege van a számára kedvezőtlen sorsmintázat ismételgetéséből, míg a másik fél, akinek az előnyös volt, ezt a határhúzást nem hajlandó meghallani, meglátni, tudomásul venni. Ilyenkor a kimerítő erőharc helyett talán jobb megszüntetni az érzelmi bántalmazást, a mérgező kapcsolatot. Különösen nehéz kihívás ez közeli hozzátartozók, vagy régi barátok esetén.

A sorskönyv régi fejezeteinek lapozgatása után talán ideje lenne teljesen új fejezetet kezdeni. Kísérlek az úton, melyen én is járok …

Időpont egyeztetése. 20 55 33 44 7, [email protected]

A megosztást, továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.

15/09/2026

12/09/2026

VÁLTOZNI JÓ! (esetleírás) - Néhány hónappal ezelőtt eldöntöttem, szeretnék változtatni az életemen. A legelső akadály az volt, hogy belássam, a fejlődésem útjában legfőként saját magam állok. A Gyógyító beszélgetések, a belső munka és az apró felismerések során egyre előrébb jutva bomlani kezdett a fal körülöttem, melyet az évek során építettem. Beláttam, az életben nem kell mindennek feketének vagy fehérnek lennie és el kell engedni a túlzó elvárásokat másokkal, de legfőként magammal szemben.

Apró lépésekkel haladva előre egy idő után egyre jobban felismertem a JÁTSZMÁKAT és már nem mentem bele olyan helyzetekbe, amik korábban a kellemetlen mellkasi és gyomorszorító érzéseket okozták. Egyre felszabadultabb lettem, kezdtem vállalni azt a nőt, aki valójában legbelül én vagyok. Az én kis falam adta a biztonságot, a védelmet. De ahogy bomlott a fal, úgy lettem egyre nyitottabb és érdeklődőbb a világra.

Ráébredtem arra, hogy nincs okom félni, mert igazából nem sérülhetek, ha elengedem a korlátokat, az elvárásokat és a játszmákat. Amint nem csak beszéltem erről, hanem hittem is benne, sőt tettem is érte, még inkább felszabadultnak éreztem magam, és ezt már mások is észrevették. Akik régebb óta nem láttak, azt mondták, sokat változtam és jó rám nézni, mert sugárzik rólam, hogy jól vagyok. A pozitív megerősítések tovább segítettek azon, hogy folytassam a belső munkát és kis lépésekkel haladjak tovább az önmegvalósítás felé.

Aztán a eljött az a bizonyos „ÁTTÖRÉS” érzés is. Találkoztam egy idegen társasággal, hamar feloldódtam és mindenkitől pár órán belül azt a visszajelzést kaptam, hogy hihetetlen milyen pozitív és életvidám ember vagyok. Régen ezt kétkedve fogadtam volna, most meg simogatta a lelkem ez a megállapítás, és csak fokozta a jó kedvem. Nagyon jól éreztem magam, teljesen kinyíltam, boldognak és szabadnak éreztem magam.

Később a társaság egyik tagja megkeresett azzal, örülnek, hogy megismerhettek, mert egy olyan ember vagyok, akinek a jókedve átragad másokra, és szerinte én vagyok a „megtestesült mosoly”. Ez a pont volt az, amikor rádöbbentem, megérkeztem a szivárvány lábához és már nem csak fekete-fehér a világ, hanem az egész színorgia itt van előttem, csak bele kell vetnem magam … és örömmel haladni tovább ezen az úton. (Edit)

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el.

A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

12/09/2026

VII/4. A sorskönyv legjelentősebb játszmája a HATALMI DRÁMA. Főbb szereplői: a „megfélemlítő”, a „szegény én”, a „vallató” és a „zárkózott”.

„Megfélemlítő”: Főként a „szegény én” kiegészítő drámája: Fenyegetőzik, hatalmaskodó, jellemző rá az agresszív viselkedés. A düh és indulat eszközével sakkban tartja a többieket. Közelében félelmet vagy szorongást érzel. Nagyon önző, énközpontú.

„Szegény én”: Főként a „megfélemlítő” kiegészítő drámája: Együttérzést erőszakol ki. Borúlátó, aggodalmaskodó. Sóhajtozás, sírdogálás jellemzi, sajnáltatja magát. Azzal szerez energiát, hogy segítségre szorul. Hajlamos a túlságosan előzékeny viselkedésre, ami végül oda vezet, hogy úgy érzi, kihasználják, az viszont megerősíti „szegény én” mivoltát. Kiszolgáltatottként viselkedik és gondolkodik önmagáról.

„Vallató”: „A zárkózott” vagy a „szegény én” kiegészítő drámája: Azzal töri meg az akaratot, hogy kérdőre vonja a másik ember tevékenységét, szándékát. Nagyon kritikus, folyton hibát keres. Minél inkább meg akarunk felelni neki, annál több energiát áramoltatunk felé. Úgy érzed állandó megfigyelés alatt állsz. A vallató lehet cinikus, gúnyos, továbbá rosszindulatú manipulátor.

„Zárkózott”: Főként a „vallató” kiegészítő drámája: Megrekedt a saját belső világa megoldatlan küzdelmei, félelmei és kételyei között. Magányos, késztetést érzel, hogy a segítségére legyél, bár nem szívesen kéri, energiát adsz neki. Nem ismeri fel, hogy éppen zárkózottsága az oka, hogy hiányt szenved (magány, pénz, szeretet). Erőtlen, távolságtartó, magába forduló.
Felismered valamelyiket a saját életedben? Hogyan tudod kezelni? Ki tudsz lépni a helyzetekből? …

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.

Kísérlek az úton, melyen én is járok …
20 55 33 44 7, [email protected]

08/09/2026

VII/3. Berne szerint az ember megírja saját élettörténetét, ez a SORSKÖNYV. „Egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy kiválasztott alternatívában kulminál”. Születéskor kezdjük el írni, és négyéves korunkra már eldöntöttük a terv főbb vonásait. Hétéves korunkra, beépülő szokásaink révén, már majdnem teljes részletességgel készen áll a történet. Ettől kezdve körülbelül tizenkét éves korig még alakítgatjuk a történetet és itt-ott hozzáteszünk valami díszítést. Serdülőkorunkban aztán átdolgozzuk a történetet és korszerűsítjük, és új, az életünkhöz közel álló szereplőket gondolunk és vonzunk be hozzá.

A sorskönyvet alkotó játszmák rengeteg formáját ismerhetjük fel mindennapi életünkben. A klasszikus dráma-háromszög főszereplői a „tettes”, az „áldozat”, és a „megmentő”, ahogyan ezt sokan már ismerik. Maga a nagyon gyakori súlyos szenvedélybetegség, az „alkoholizmus” szerepjátszma is egyben, valamint az „adós” is. Íme, még néhány gyakori, hétköznapi játszma, a könnyebb felismerhetőség kedvéért a tipikus kijelentésekkel:
- „Én csak segíteni próbálok.” „A társadalom tehet róla.” „Hát nem borzasztó?” „Láthatod, mindent megpróbáltam.” „Majd megmutatom nekik!” „Miért nem csinálnak már valamit?” „Nézd, mit tettél velem!” „Most rajtacsíplek, te gazember!”

Az egyik legdurvább, legrombolóbb a „nárcisztikus és empata” játszma, mely manapság nagyon elterjedt, amit a közélet is nagyon jól tükröz, sajnos.

„Ezer módon vagy nem csak áldozata, de tettese is a világnak.” (Müller Péter)

A cél az autonóm egyén kialakítása, akit a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás jellemez, és a sorskönyvétől felszabadult. Sokszor nagyon-nagyon nehéz kihívások elé állít ez a munka és igen, fájdalmas tud lenni. Van, amikor nem sikerül, vagy csak ideiglenesen nem sikerül. Mit tehetünk, megpróbáljuk újra és újra. Lélekben talán összetörve, de őszintén, bátran, nyitottan.

Gyakori, hogy az egyik félnek már elege van a számára kedvezőtlen sorsmintázat ismételgetéséből, míg a másik fél, akinek az előnyös volt, ezt a határhúzást nem hajlandó meghallani, meglátni, tudomásul venni. Ilyenkor a kimerítő erőharc helyett talán jobb megszüntetni az érzelmi bántalmazást, a mérgező kapcsolatot. Különösen nehéz kihívás ez közeli hozzátartozók, vagy régi barátok esetén.

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

A sorskönyv régi fejezeteinek lapozgatása után talán ideje lenne teljesen új fejezetet kezdeni. Kísérlek az úton, melyen én is járok …

HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.

A továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.

07/09/2026

"Ne hidd, hogy elpazaroltad az életed. Soha nem fogod megtudni, milyen életeket érintettél meg, az ajtók, amiket kinyitottál, a vigaszt, amit adtál. Egy kedvességet. Egy szót, egy mosolyt, amik lehet, hogy örökre megváltoztattak egy életet. A jó soha nem vész el."

(Charlotte Gray)

07/09/2026

VII/2. JÁTSZMA – Eric Berne szerint minden ember személyiségének három „én-állapota” van: a „szülői”, a „gyermeki” és a „felnőtt”. Mindháromnak megvan a maga sajátos gondolkodási, érzelmi és viselkedési módja.

- Szülői én – Ebben az állapotban úgy érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, beszélünk és reagálunk, mint ahogyan a szüleink tették, amikor még kicsik voltunk. A „szülői hatás” a lelkiismeret formájában befolyásol minket, rengeteg korlátozó hiedelem alapja lehet.

- Gyermeki én – A korai gyermekkorban rögzül, de egy életen át elkísér minket, és a személyiségünk talán legértékesebb része. Az öröm és alkotókészség forrása, intuíciók és spontán hatóerők sejlenek fel benne.

- Felnőtt én - A valóság tárgyilagos értékelésére irányul, olyankor lép előtérbe, ha múltbeli tapasztalataink alapján számot vetünk lehetőségeinkkel és problémáinkkal. Adatok feldolgozása, számítások végzése jellemzi. Tárgyilagosan „közvetít” a „Szülői- én és a „Gyermeki-én” között.

Mindhárom „én-állapot” – egyforma megbecsülést érdemel, és törvényes hely illeti meg a teljes és termékeny életben. Berne szerint számos érzelmi probléma azért lép fel, mert az emberek újra meg újra ismétlődő, romboló TRANZAKCIÓKBA, JÁTSZMÁKBA lépnek egymással és saját maguk írják meg életük forgatókönyvét, amit SORSKÖNYVNEK nevezett el, és amelyről a következő részben lehet majd olvasni.

Miért jó ismerni a fentieket? Mert fel tudjuk ismerni, milyen játszmákat működtetünk és ki tudunk lépni belőlük, így sorsunkat kedvezőbb irányba terelhetjük.

Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

02/09/2026

VII/1. TARTS VELEM AZ ÖNISMERET KALANDOS ÚTJÁN! - Szeptemberben a fókuszban a JÁTSZMÁK lesznek. Következzék néhány elmélkedésre szánt gondolat: A játszma AKADÁLYA a lelki értelemben vett INTIMITÁSNAK. Jellemzője a rejtettség, a tudattalanság és az ismétlődés. A cél mindig valamilyen előny és/vagy nyereség, amely főként a pszichológiai szükségletek kielégítését szolgálja. Feloldása a felismerés és a tudatosítás.

A legismertebbek Eric Berne nézetei az emberi játszmákkal kapcsolatban, melyek filozófiai alaptételei a következők:
- Az emberekkel minden rendben van. Neked és nekem, mindkettőnknek vannak érdemeink, értékeink és emberi méltóságunk. Elfogadom önmagamat, amilyen vagyok, és elfogadlak téged, amilyen te vagy.
- Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége. Ezért minden egyes ember felelőssége annak eldöntése, hogy mit akar az élettől. Minden egyes ember együtt fog élni azokkal a következményekkel, amelyekkel döntése jár.
- Az emberek saját maguk határozzák meg önnön végzetüket, és ez az elhatározás megváltoztatható. Az egyszer hozott döntést egy későbbi alkalommal megváltoztathatjuk. Ez igaz a világra és saját magunkra vonatkozó korai elhatározásainkra is. AZ EMBEREK KÉPESEK A VÁLTOZÁSRA, a változásokat úgy érhetjük el, ha nem csupán belátjuk, hogy a régi viselkedési mintáink helytelenek, hanem komolyan elhatározzuk, hogy azokat megváltoztatjuk.

A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.

Ez a tartalom csak gondolatébresztő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. Igazi segítséget jelent, ha a személyes vagy online beszélgetés mellett megkapod a témával részletesen foglalkozó teljes önismereti modult, amely az elméleti ismeretek vázlatát, gondolatébresztőket, kérdőíveket, a gyakorlatok leírását és hangfelvételeit tartalmazza, térítésmentesen.

Így Te határozhatod meg az önállóság mértékét a feltárás és az oldás folyamatában, amely ennek következtében energia, idő és költséghatékony. Az online verzió a külföldön és a vidéken élők számára is lehetőséget teremt a közös munkára.

HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.

Kísérlek az úton, melyen én is járok …

A megosztást, továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.