30/05/2026
Története
A mai Sveti Petar na Moru tágas területén fekvő erdei tisztásokat, barlangokat és a Tustica lábánál fekvő területet már a történelem előtti ember is lakóhelyként használta. A legjelentősebb őskori és ókori lelőhely a település utolsó házától ötszáz méterre délkeletre található Buta-barlang, ahol az 1957-ben végzett feltárások során római cseréptöredékek, kannelúrával és hullámvonalakkal díszített töredékek, valamint valószínűleg az újkőkorszakból származó, emberek által megmunkált kőszerszámok kerültek elő.[2] A középkorban ez a terület a rogovói apátság birtoka volt, melyhez tartozó gazdasági épület maradványai Sveti Petar központjában ma is láthatók.[2]
A települést 1607-ben, Szent Péter apostol tiszteletére templomát 1681-ben említik először.[3] Nevét is erről a templomról kapta, de 1941 és 1992 között Krmčinának hívták és már Borelli 1796-os térképén is „Kermczina” néven szerepel. Anyakönyvei szerint egyházilag előbb Zárához, később Turanjhoz tartozott. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 47, 1910-ben 70 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 403 lakosa volt. Lakói egykor főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, de újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak, mely mára az egyetlen jövedelmező tevékenységgé fejlődött.
